Vitrum

ualoV, ueloV, liJoV cuth (krustalloV, crystallum is), üveg. Feltalálását a régiek a phoeniciaiaknak tulajdonították. Plinius n. h. 36, 191. Ezzel szemben ma valószínűnek kell tartanunk, hogy Aegyptusban készítettek legrégebben üveget s hogy a phoeniciaiak eleinte csak mint kereskedők terjesztették az Aegyptusból szerzett üvegárúkat, később azonban ők maguk is felhasználták a phoeniciai partvidéknek különösen alkalmas kvarczhomokját az üveg gyártására. A görögöknél Homerus nem említi, de mycenaei leletekben már fordul elő üveggyöngy, Tirynsben is. Aristophanes már üvegedényeket is említ (Ach. 73) mint rendkívül becses tárgyakat. Az üvegipar aegyptusi fejlődése, különösen az alexandriai gyárak virágzása mindinkább terjesztette az üveg használatát. A rómaiaknak már nagyon elterjedt és sokoldalú az üveg alkalmazása. Üveggyöngyök, üveggolyók, üvegedények mellett használtak már üveget ablakokban (Pompeji, Aquincum), készítettek üvegtükröket, sőt találtak átlátszatlanra csiszolt üveglapokat is. Az üveggolyókat arra használták, hogy nagy melegben megmarkolva kezüket hűtötték velök. Az üvegedények (vasa vitrea), kancsók, kisebb-nagyobb palaczkok, amphorák, tálak, tányérok, poharak, lámpák, tölcsérek (a 890. á. különféle, Pompejiből származó üvegedényeket mutat, a felső sorban balfelől kezdődőleg látunk tölcsért, csészét, kenőcs- és olajtartó üveget, palaczkot, ismét csészét, majd egymás mögött 2 lopót, kancsót és palaczkot; az alsó sorban [a balfelől álló két agyag amphorától eltekintve] a következő üvegből való edények állanak: két lagena [agyagedényben], fölöttük kis veder, jobbra három szélesebb ivópohár, a falnak támasztva sajátságos hegyesvégű üveg és egy eltörött tölcsér) nemcsak átlátszó, hanem szines vagy művészileg többszínű üvegből mesterségesen összeszőtt anyagból is készültek s épúgy díszítették domborművekkel, mint a hasonló rendeltetésű ércztárgyakat, és pedig vagy formába préseléssel vagy pedig csiszolással és metszéssel (toreumata vitri). A csiszolt üvegedényeknek legnevezetesebb példánya ma a Portland-váza néven ismeretes, átlátszó sötétkék alapon átlátszatlan fehér metszett domborművel ékített üvegedény. Különös faja a csiszolt üvegedénynek az ú. n. vasa diatretum, a melyen az ékítést az edénynyel egy darabból metszett és csak egyes vékony rudacskák segélyével összefüggésben hagyott mesterséges hálózat vagy felirás alkotta (l. Diatreta vasa). Színes üvegből utánoztak drágaköveket is. V. ö. Marquardt, Privatleben d. Römer, 2. kiad. 744 skk. ll. Hugo Blümner, Technologie u. Terminologie der Gewerbe u. Künste bei Griechen und Römern, 4, 2, 379 skk. ll. Leipzig, 1887. Froehner, La verrerie antique, Paris, 1879.