Artaxerxes

’ArtaxerxhV, ’ArtoxerxhV (Hdt. 6, 98 szerint a m. o megaV arhioV), az ó-perzsa ékíratokban Artakhsathrá, a. m. a dicső-országú; perzsa királyok neve. – 1. I. A. Longimanus, Makroceir, a hosszúkezű; I. Xerxes és Amestris fia, atyjának meggyilkolása után Kr. e. 465 nyarán királylyá lett. Diod. Sic. 11, 69. Just. 3, 1. Rokonainak és ország nagyjainak, meg a leigázott népeknek sok lázadásával kellett küzködnie. 462-ben az aegyptusiak a libyai Inarus, majd Amyrtaeus vezérlete alatt fellázadtak; ezeket az athenaeiek is támogatták, de csekély sikerrel; csak miután Cimon a perzsákon a cyprusi Salamis mellett (449) diadalt aratott, sikerült Athenaenek a susai udvarral kibékülni. Veszedelmesebb volt Megabyzus syriai satrapa lázadása (448–6), a ki azért haragudott meg, mert A. az elfogott Inarust az ő igérete ellenére kivégeztette; a királynak engedékenységgel kellett e lázadó főurat ismét megbékíteni. Csak nagynehezen sikerült a királynak a nyugalmat és rendet birodalmában helyreállítania és zilált pénzügyeit megjavítania. Halálakor, 425 végén, fia II. Xerxes követte a trónon. Thuc. 4, 50. Diod. Sic. 12,64. – 2. II. A. Mnemon., II. Darius Nothus fia, Kr. e. 404 végén jutott uralomra. Anyja, Parysatis, jobban szerette ifjabb fiát Cyrust, a kit Darius halálos ágyán Elő-Ázsia helytartójává tett; Cyrus mint trónkereső erős haddal támadta meg bátyját, a mint ezt Xenophon Anabasiában megírta. Cyrus görög segítőhadnak ellenére 401 őszén a cunaxai véres csatában megveretett és el is esett. Xenoph. An. 1, 8–10. Azután a spartaiak ellen, kik az ioniai városok segítségére siettek, kellett Artaxerxesnek hadakoznia. Plut. Art. 3. Agesilaus király már akkor is azon gondolkodott, hogy a perzsa birodalmat meghódítja; azonban a perzsa királynak sikerült megvesztegetéssel és magában Görögországban a Sparta-ellenes városok segélyével a veszedelmet elhárítani (Antalcidas békéje, 387). A roppant kiterjedésü perzsa birodalom belső gyengesége e király alatt ekkor nagyon világosan kitetszett; Euagoras cyprusi kényurat alig birta nyolcz évi küzdelem után (376) adófizetésre szorítani (Diod. Sic. 15, 9); Aegyptus is ujra fellázadt és majdnem teljesen kivívta önállóságát; egyéb tartományok is csak névleg engedelmeskedtek. Vérontás dühöngött a királyi családban; a legidősebb királyfi, Darius, jóllehet apja neki szánta a trónt, mégis apja élete ellen tört, a miért a király megölette. Az elagott A. 361 végén halt meg. Plut. Art. 30. Diod. Sic. 15, 93. – 3. III. A. Ochus, az előbbinek legifjabb fia (uralkodott 361–336-ig), majdnem teljesen kiírtotta a királyi családot (Just. 10, 3), meghódította Aegyptust és Phoeniciát és legyőzte Artabazus satrapát; e két eredményt görög zsoldosok segítségével érte el, 350 körül Kr. e. E kényúrnak sikerült az uralkodó ház tekintélyét az egész birodalomban még egyszer helyreállítani. Később azonban teljesen átengedte magát Bagoas aegyptusi eunuch befolyásának, a ki 338-ban megmérgezte. Diod. Sic. 17,5. – 4. A., új-perzsáúl Ardesir, Kr. u. 226–240, az ujabb perzsa birodalomnak és a Sassanidák uralkodó házának (Kr. u. 226–651) megalapítója. IV. Artabanus parthus királyt megbuktatta, az ország satrapiáit meghódította s a római Mesopotamiát is megszállotta. A Sassanaidák (l. e szót) családjuk eredetét az Achaemenidákhoz fűzték és az Arsacidák idegen uralma ellenében az ó-perzsa állami szervezetet, erkölcsöt és vallást ismét helyreállították. Heridoan. 6, 2. Dio Cass. 80, 3. – 5. E családból még a következő A. nevű királyok uralkodtak: II. A., II. Hórmazd fia, Kr. u. 379–383/4; III. A., KavádSéróje fia, 628–630. – Irodalom: Justi, Iranisch. Namensbuch, 343–36. 398–9. 419–421. Spiegel, Erân. Alterthumskunde, II. és III. köt. bőven; U. a. Altpers. Keilinschriften 185. l. Gutschmid és Nöldede idézett művei a perzsa történetről. V. ö. Persis.