A MERCURIUS HUNGARICUS, A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC FÉLHIVATALOS LAPJA (1705–1710)

A „Mercurius-kérdés”

Az első magyar újság körül sajtótörténeti irodalmunkban sok vita folyt. A vitákra és a félreértésekre elsősorban az adott alkalmat, hogy az 1705–1710 közötti időszakaszban megjelent újságból mindössze csak néhány szám került elő, s az egyes példányok nincsenek sorszámozva, hanem csak a hírek eredetének a dátumait tüntetik föl; így a megjelenés időszakosságát nem lehetett megállapítani. Újabb számok előbukkanásával újabb elméletek születtek, míg a kutatás végül is – minden valószínűség szerint végérvényesen – reális alapokra helyezte a lap történetének alapkérdéseit.

A Mercuriusra elsőként Szalay László irányította a figyelmét, amikor 1859-ben történeti munkája forrásai közé felvette az újság első ismert számát. Behatóan Thaly Kálmán foglalkozott először vele. Néhány újabb számot fedezett fel, amelyek közül egy nyomtatott és két kéziratos példány volt. Évek során újabb példányok kerültek elő hazai, német és francia levéltárakból: jelenleg a Mercuriusnak 13 nyomtatott és kéziratos példánya ismeretes, de mindössze csak hat száma, mivel egyes számokból két-három példány is előbukkant. Az utóbbi évszázadban már csak olyan példányokra akadtak, amelyek korábban is ismertek voltak.

Thaly kezdetben úgy vélte, hogy a Mercurius alkalmilag kiadott újságlapok sorozata, később már azt bizonygatta, hogy rendszeresen megjelent heti, illetve havi lapról van szó, amelynek azonban a példányai túlnyomó részben elkallódtak. Ezt a véleményét az újság történetével kapcsolatban gyűjtött adatokkal igyekezett alátámasztani. A Mercurius irodalom Thaly megállapításait egészen a legutóbbi időkig magáévá tette, s egyben kifejezte azt a reményét, hogy a hiányzó számok egyszer előkerülnek.

Újabban a kutatás revízió alá vette Thaly Kálmán adatait, és arra az eredményre jutott: nincs semmi nyoma annak, hogy a meglévő hat számon és az egyelőre hiányzó első, Eszterházy-féle Mercuriuson kívül más szám is készült volna. Valószínűleg le kell mondani arról a lehetőségről, hogy – miként Thaly hitte – a{I-41.} Mercurius kétszázegynéhány számból álló „teljes sorozata” valamelyik svéd vagy francia levéltárban lappanghat.

S noha – minden bizonnyal – nem volt a Mercurius folyamatosan megjelenő időszaki kiadvány, mégis joggal tekinthetjük a magyar hírlapirodalom ősének. Azzal a szándékkal hozták létre, hogy hétről-hétre tájékoztassa a külföldi közvéleményt a kuruc hadviselés eseményeiről, de erre a körülmények nem adtak lehetőséget; egyedül 1710 folyamán sikerült rendszeresen mint havi lapot megjelentetni. De időszaki sajtónk kezdeményezőjét kell látnunk a Mercuriusban azért is, mert létrehozói tipikusan hírlapi rendeltetéssel ruházták fel: a nagyvilág rendszeres tájékoztatását várták tőle; a külföldi körök szabadságharccal kapcsolatos véleményének kedvező irányú befolyásolását.

A Mercurius létrehozása és rendeltetése

Miként jutottak Rákóczi és hívei – hazai előzmények nélkül – arra az elhatározásra, hogy időszaki lapot indítsanak? Az indítóokok között bizonyára a két legjelentősebb a kuruc publicisztikai tevékenység hatékonyságának fokozására irányuló törekvésük és a külföldi hírlapok példája lehetett.

A Rákóczi-szabadságharc vezetői kezdettől fogva széles körű publicisztikai tevékenységet fejtettek ki annak érdekében, hogy a hadjárat indokait és céljait ismertessék a hazai és a külföldi közvéleménnyel. Erre azért is nagy szükség volt, mert a jobbágyfelkelésként indult szabadságharc indokait Nyugaton nem ismerték, illetve csak a bécsi Wienerisches Diarium nyomán elterjedt, Habsburg-nézőpontú újságközleményekből kaptak tájékoztatást róla. A kuruc tájékoztatás legfőbb eszközei kezdetben a kiáltványok, röpiratok, manifesztumok voltak, amelyek többnyire magyar és latin nyelven is napvilágot láttak. Rákóczi mindjárt a szabadságharc kezdetén megjelentette első kiáltványát, amelyet számos újabb követett, köztük a híres Recrudescunt inclitae gentis Hungariae vulnera kezdetű, amellyel az egész keresztény világhoz fordult. Tudatában volt annak, hogy korában nem elegendő már a diplomácia területén sem a kéziratos, levélformában megnyilvánuló informálás, hanem hatékonyabb és szélesebb körökhöz szóló tájékoztató eszközökre van szükség. Ezeket eleinte az alkalmilag nyomtatott publicisztikai kiadványokban, a röplapokban találta meg, majd később eljutott az időszaki sajtó szerepének felismeréséhez.

Rákóczi, miként ez irataiból és könyvtárának levéltárából kiderül, már a szabadságharc előtt élénk figyelemmel kísérte a korabeli nyugati újságokat és folyóiratokat. Különösen a párizsi Gazette-et, a hollandiai hugenották francia lapjait, a Mercure Historique et Politique című hágai és a Lettres Historiques című amszterdami folyóiratokat olvasta rendszeresen, amelyek havonta közöltek hírösszefoglalókat és kommentárokat. Tudjuk, hogy a szabadságharc alatt meghozatta a francia és a hollandiai lapok mellett az angol újságokat is. A francia újságokat Bonnac márki, a danckai francia követ küldte meg számára. De azoknak a lapoknak a közleményeiről is tájékoztatták a fejedelmet, amelyek közvetlenül nem jutottak el {I-42.} hozzá, hanem csak a kivonataikat kapta kézhez külföldi híveitől. Tapasztalnia kellett tehát egyrészt a nyugat-európai sajtó létét és élénk tevékenységét, másrészt pedig azt, hogy e lapok figyelme – különösen a franciáké – nagy érdeklődéssel fordult a szabadságharc felé, és hogy a kuruc kiáltványok is visszhangra találtak. Ugyanakkor azt is látnia kellett, hogy a Habsburg-propaganda is éreztette hatását a nyugati sajtóban, és hogy még olyan író is, mint Defoe, aki védelmezője volt az angol forradalomnak, a magyar felkelést, mint „törvénytelent”, ítélte el híres Review című folyóiratában. Bár igaz, hogy a magyar felkeléssel kapcsolatos állásfoglalásokat az egyes országok külpolitikai érdekei is erősen befolyásolták – és ez indokolja azt a sajátos helyzetet, hogy a francia abszolút monarchia hívei álltak ki leginkább a magyar nemesi-rendi mozgalom mellett és az angol és hollandiai polgári publicisták jelentős részben, a Habsburgokkal együtt, elutasítólag nyilatkoztak a természetjog és az ellenállási jog alkalmazásáról – mégis kétségtelenül volt szerepe a nyugati állásfoglalások kialakulásánál a bécsi és a kuruc tájékoztató tevékenységnek is.

Hogy Rákóczi még a Mercurius megindítása előtt gondolt arra, hogy a Wienerisches Diarium egyoldalú propagandáját külföldi hívei körében ellensúlyozza, bizonyítja az 1704 végén lefolyt nagyszombati csatával kapcsolatos tevékenysége. Mivel a bécsi lap 1704. évi 108. számában a császári propaganda a kurucok felett aratott győzelmet döntő jelentőségűnek tüntette fel, Rákóczi utasította Ráday Pált, hogy több külföldi ismerősét tudósítsa a csata lefolyásáról. Kökényesdi Lászlóhoz, a bajor választófejedelem melletti ügyvivőjéhez küldött levelében 1705 márciusában pedig maga Rákóczi tudósította és vigasztalta őt a nagyszombati harccal kapcsolatban, a „hamis hírek által való megcsüggedt elméjét”.

Ilyen előzmények után érthető, hogy Rákóczi, amint felmerül egy periodikus kiadvány eszméje, azt nyomban támogatta és a magáévá tette. Az újság terve gróf Eszterházy Antal tábornok 1705. április 14-i, Rákóczihoz írt levelében bukkant fel. A szomszéd országok példájára kívánja a lapot kiadni, hogy „ne láttassék mind igaznak lenni, az kit az idegen nemzet szokott promulgálni Novellákban”. Ő azonban úgy látszik elsősorban a magyar olvasók számára szánta a Mercuriust; erre vall az a megjegyzése, – amit később is megismétel – hogy az újságot a nép vigasztalására („in consolationem plebis et populi”) kívánja kiadni, hogy „annyival is az szegénység bátorítassék”. Emellett nála is szerepelt a külföld tájékoztatásának a terve, de csak másodlagosan: néhány példányt „Lengyel- és más országokba” kívánt küldeni. Leveléhez egyébként már mellékelt is a Mercuriusból egy általa készített és kinyomtatott példányt. Bizonyára ennek elkészítése során alakult ki benne az az igény, hogy az újság folyamatos kiadásához maga mellé egy újságíróra („novellistára”) lenne szükség, aki a hírek („novellák”) összeírását végezné. Magának pedig irányító szerepet szánt a lappal kapcsolatban.

A fejedelem elfogadta az indítványt, de nem Eszterházyt bízta meg az újság folytatásával, mert azon a véleményen volt, hogy a lapot udvari kancelláriájának kell kiadni. Eszterházy szerepe így csak a Mercurius tervének felvetésére, és az első – egyelőre ismeretlen – szám elkészítésére korlátozódott. Rákóczi döntésében bizonyára nemcsak az játszott szerepet, hogy – mint Emlékirataiból tudjuk – {I-43.} Eszterházyt határozatlan és befolyásolható egyéniségnek tartotta, hanem a francia mintájú udvari, félhivatalos lapok példája is, amelyek szintén szorosan kapcsolódtak az uralkodóhoz. Ezenkívül szerepe lehetett még annak a véleményeltérésnek, amely a Mercurius elsődleges célját illetően megvolt köztük: Rákóczi a lapot szinte kizárólagosan külpolitikai céljai szolgálatába állította, ezért választotta szerkesztőjének és írójának belső, személyi titkárát, Ráday Pált, aki a kuruc diplomáciai testület kézbentartója és legfőbb tájékoztatója volt. És ezért készítette a Mercuriust a külföld számára is érthető latin nyelven. (Eszterházy valószínűleg magyarul írta az első, mindmáig ismeretlen számot, hiszen, mint láttuk, ő főként a magyar olvasóknak szánta.)

Az újság latin nyelvűsége egyébként szokatlan jelenség volt Európában, hiszen a legtöbb újság kezdettől fogva nemzeti nyelven jelent meg. Nálunk viszont a 18. század folyamán több latin nyelvű újságot is adtak ki, de ennek különböző okai voltak. Szerepet játszott ebben az ország – illetve a Habsburg birodalom – többnyelvűsége, amit egyes lapkiadók a latin nyelv segítségével kívántak áthidalni; de nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a hazai iskolázás és a megyei közélet hivatalos nyelve túlnyomó részben latin volt. A Mercurius esetében azonban nem ezek az okok játszottak közre, hanem a lapnak az a nemzetközi igényű küldetése, amelyet a külföldi közvélemény tájékoztatása terén szántak neki. A 18. század elején még volt annyira közismert a latin nyelv a lengyel, a svéd, az orosz és a francia udvaroknál, hogy alkalmasnak bizonyulhatott a szabadságharc iránt rokonszenvező külföldiek informálására.

Ráday Pál nemcsak a fejedelem titkos kancelláriájának az irányításában, a bel- és külpolitikai ügyek előkészítésében és a nemzetközi diplomáciai tárgyalások területén végzett hatalmas munkát, hanem már korábban legjelentősebb szerzője volt a szabadságharc publicisztikai kiadványainak is. (Ő írta Rákóczi számos kiáltványának, így például a híres Recrudescuntnak is a szövegét.) Így kétségtelen, hogy a fejedelem választása az újszerű publicisztikai feladattal kapcsolatban – amely egyben fontos diplomáciai tevékenység is volt – a legméltóbb személyre esett.

Rákóczi Eszterházy javaslatának elfogadása után rendeletet küldött tábornokainak, az újság hírekkel való ellátása érdekében. Ráday a különböző helyekről beérkező tudósításokból szerkesztette meg az újságot. Az első szám megjelentetésére – Eszterházy „mutatványszáma” után – akkor került sor, amikor Ráday Egerből lengyelországi diplomáciai küldetésbe indulva, útközben a lőcsei Brewer-nyomdában június 5-én kinyomatta a Mercuriust, és még aznap szét is küldte példányait Franciaországba, Poroszországba, Danckába és más helyekre.

A Mercurius-számok és visszhangjuk

A Mercurius első ismert száma öt nyomtatott lapon közöl tudósításokat különböző táborokból. Az egyes tudósítások a kor referáló stílusú hírlapirodalmának szokása szerint, a helységnévvel és a dátummal kezdődnek. Az élen – egri, május 30-i keltezéssel – Rákóczi udvari kancelláriájának beszámolója olvasható, majd korábbi dátumokkal Bercsényi Miklós főgenerális, Bottyán János és Károlyi {I-44.} Sándor generálisok, végül Forgách Simon erdélyi vezénylő generális jelentései következnek a Vág mellől, az Imsód völgyéből, a Körös mellől és Erdélyből.

Ráday küldött a Mercuriusból azoknak a külföldi politikusoknak és diplomatáknak is, akikkel már korábban is kapcsolatban állt, és akiken keresztül érintkezett Rákóczi diplomáciája a porosz és a svéd királlyal. Ilyen volt például Daniel Ernest Jablonski, a porosz király udvari prédikátora, aki már június 20-i levelében azt írta, hogy 17-én megkapta a Mercuriust és továbbította Ilgen miniszternek, a király tájékoztatása végett.

Az időközben diplomáciai küldetésben Lengyelországba érkező Ráday pedig azt tapasztalta, hogy az ottani politikusok – akik között személyesen osztotta szét a Mercurius-példányokat – szintén örömmel fogadták a kurucok újságját. Stromberg svéd generális ki is fejezte azt a reményét, hogy uralkodójának, XII. Károlynak hetenként kedveskedhet majd vele. Ezért kérte Ráday Krakkóból Berthóti Ferenc generálistól, a lőcsei nyomda felügyelőjétől levélben, hogy hetenként nyomtassanak ki egy-egy számot. Rákóczi el is rendelte, hogy a kancellária hetenként „compilálja” a lap szövegét a táborokból érkező jelentések alapján, és küldje a kéziratot a lőcsei nyomdába, Berthóti Ferenchez.

Mindezek ellenére nem került sor a következő szám megjelentetésére augusztus vége előtt: a kancellária nem küldött addig újabb kéziratot, talán azért, mert a harctereken nem történt jelentősebb esemény.

E második szám kiadását az tehette indokolttá, hogy a kurucok augusztus 11-én, a vöröskői ütközetben, Pudmericnél csatát vesztettek, és ennek méreteit és jelentőségét a bécsi udvar propagandája ismét igyekezett eltúlozni. A lapnak ezt az újabb számát is Ráday Pál írta, aki éppen a vereség után érkezett vissza lengyelországi küldetéséből.

A Mercurius e száma közli a fejedelmi udvar tájékoztató cikkeit a szabadságharc újabb fejleményeiről, és hírt ad a trencsényi kuruc ostromzárról, valamint az érsekújvári és az erdélyi eseményekről. A legkorábbi közlemény az augusztus 16-án keltezett erdélyi, a legkésőbbi pedig az augusztus 23-i dátummal közölt udvari összefoglaló jelentés volt. E Mercurius-szám is kedvező fogadtatásra talált külföldön: Jablonski már szeptember 11-én köszönetet mond érte Rádayhoz írt levelében, amelyben örömét fejezte ki afölött, hogy a kurucok veresége nem olyan méretű, mint amilyennek a német sajtó feltüntette. Horváth Ferenc, Rákóczi portai követe jelentésében hasonlóképpen arról tudósított, hogy a Mercurius ott is jó szolgálatot tett a hamis hírek ellen: „Igaz dolog, Kegyelmes Uram, hogy itt az ellenség elég mocskossan hirdette a vereskői actust a mi részünkre. De hogy a Nagyságod Mercurius Veridicusa érkezett, minden hamis hírek le nyomattak, mivel azonkívül is a Porta már sok ízben tapasztalván illyen nyilván való hazugságokban eőket, nem sokat hiszen nekiek.”

„Igazmondó” Mercurius

A Mercurius ettől kezdve címében is ki szándékozta fejezni hivatásának legfőbb célját: az igazmondást a szabadságharc eseményeivel kapcsolatban. Ezért címét Mercurius Veridicus ex Hungariára változtatta. Ami az újság igazmondását illeti, egyébként érdemes megjegyezni, hogy Eszterházy Antal a kuruc újság eszméjének felvetésekor úgy vélekedett, hogy nem kell túl komolyan venni az objektivitásra való törekvést. „Ha szintén mind igaznak nem comperialtatik is – azzal nem nagyot vétünk!” Rákóczi, miként az újság megváltoztatott címe is mutatja: nem osztotta ezt a véleményt. Ugyanakkor természetesen az eseményekről a szabadságharc szempontjából igyekezett hírt adni: alaptalan és valótlan híreket ugyan nem közölt, de nem történeti krónikára, hanem a közhangulat befolyásolására törekedett. És ennek érdekében bár a vereségekről sem hallgatott, de magyarázatokkal enyhítette kedvezőtlen hatásukat. „Tartalma szerint középúton haladt a tárgyilagos történeti krónika és a politikai eszélyesség diktálta időszerű közlemények között”– írja Markó Árpád. Az újságok híreinek megbízhatósága illetve elfogultsága egyébként a kor egyik vitatott kérdése volt; helyet kapott még Bayle híres enciklopédiájában is. Bayle maga is azokhoz csatlakozott, akik az újságokat azért kárhoztatták, mert valótlan, részrehajló, és hamis híreket közölnek, amelyekkel saját országuknak használni, ellenfeleiknek pedig ártani akartak. Eszterházy véleménye tehát nem volt valamilyen elszigetelt „tág lelkiismeretű” felfogás, hanem a kor újságírói gyakorlatának hatása ismerhető fel rajta.

A felvilágosodás írói a 18. század folyamán sokat foglalkoznak majd az újságoknak e machiavellisztikus-utilitarisztikus gyakorlatával. Gottsched, éppen Bayle szótárának német kiadásához fűzött jegyzeteiben, az újságokat szinte a lélektani hadviselés korai elődjének látja, amikor is az újsághíreket a pennacsaták egyik válfajának nevezi. Az újságoknak propagandisztikus célokból történő túlzásait és valótlanságait elsősorban azért kezdik támadni a század folyamán, mert attól félnek, hogy a hírlapok, mint a jövő történeti forrásai, megörökítik a hazugságokat és ezáltal félrevezetik a történetírókat és az utókort.

A század elején azonban még általában természetesnek tartják e pennaháborút. Bonnac márki, a lengyelországi francia követ is látja az újságoknak ezt a kíméletlen harcát, és ezen belül a német és a holland lapoknak a magyar szabadságharc elleni káros tevékenységét. 1706. január 22-én Danckából Rákóczihoz küldött levelében azért írja, hogy nagyon fontosnak tartaná a Mercurius folyamatos ellenpropagandáját: „Láttam egyszer-kétszer egy Mercurius Hungaricusnak nevezett nyomtatványt. Nagyon fontos lenne Fenséged szolgálata szempontjából, hogy szabályosan, minden héten nyomtassanak ki egy lapot ebből a nyomtatványból és küldjenek nekem legalább egy-két példányt. Nincs olyan német vagy holland gazette-író, aki ne tenné tönkre könnyedén a Magyar Királyságot és ne kavarná fel ügyeiket úgy, ahogy akarja. Egy ilyen írás arra szolgálna, hogy megakadályozza azoknak a rossz hatását, amelyeket ellenségei termelnek. Berlinben már azt hitték, hogy nincs több magyar a zsibói eset óta, amikor megkapták Ráday úr levelét. Berthóti könnyen kinyomattathatná ezeket a híreket és elküldhetné nekem Krakkón keresztül.”

A Mercurius azonban – bármennyire is igényt tartottak rendszeres folytatására a Rákóczi-diplomáciával kapcsolatban álló külföldi politikusok – nem tudta felvenni a májusi szám után, az időszaki sajtó normális megjelenési ritmusát. {I-46.} Az év folyamán nem is jelent meg több szám, de a következő évből is csak egy számnak a fogalmazványáról van tudomásunk, amely valószínűleg nem is jelent meg nyomtatásban. E szám az 1706. augusztus 19. és 28. közötti eseményekről kívánt beszámolni, arról az időszakról, amikor a béketárgyalások megszakadása után újból megindultak a hadműveletek.

A fejedelmi udvar az Esztergom körüli harcokról, Esztergom ostromáról, Bottyán tábornok és Károlyi Sándor sikereiről s egyéb hírekről tájékoztatta a külföldet. E szám szerzője is valószínűleg Ráday Pál volt. Nyomtatásban bizonyára meg sem jelent, mert Rákóczit és környezetét teljesen lekötötte Rabutin tábornagy erdélyi támadása és a felvidéki hadszíntér megélénkülése.

Ezután ismét hosszú szünet következett a Mercurius-számok sorozatában: több mint két évi hallgatás után, csak 1708 augusztusában jelent meg egy újabb szám. Ennek szükségességét főleg a trencsényi csatavesztés indokolta, amely ismét égetővé tette a külföld tájékoztatását a kurucok helyzetéről. Rákóczi ezúttal is Ráday Pált bízta meg az újság megírásával, ő a kéziratot újból Lőcsére küldte, ahol Berthóti tábornok a Brewer nyomdában kinyomatta az új számot. Ez volt egyben az utolsó Ráday Pál által írt Mercurius-szám.

1710-ben kelt életre újra a lap, de ekkor már Bercsényi kancelláriáján szerkesztették, bizonyára azért, mert Rákóczi őrá bízta a diplomáciai levelezést. Három szám jelent még meg a Mercuriusból, ezek most már valóban rendszeresen, havonkint, 1710 januárjától márciusáig. A januári számot Bercsényi titkára, Ebeczky Sámuel fogalmazta, de valószínű, hogy ő írta a két utolsó számot is. Nyomdai előállításukra már nem a lőcsei nyomdában került sor (hiszen Lőcsét már 1710 januárjában ostrom alá vették, és februárban el is foglalták a császári csapatok), hanem Bártfán. Tartalomra és kiállítására nézve egyaránt elmaradnak az előzőktől: csupán rövid hírekből állnak, és nyomdai kiállításuk is jóval gyengébb a lőcsei nyomda termékeinél.

Az 1710 márciusi számmal megszűnt a Mercurius Veridicus. Noha a bártfai nyomda Kassára történt átköltöztetésével állítólag kísérlet történt az újság továbbfolytatására, de erre nézve nincsenek bizonyítékaink. Így valószínű, hogy a Mercurius még a szabadságharc összeomlása előtt végleg elhallgatott.

Utolsó számával nemcsak első hazai hírlapunk története fejeződött be, hanem hosszú időre megbénult Magyarországon az önálló politikai újságírás is. A Mercurius, mint a Rákóczi-szabadságharc közlönye, olyan hangot és stílust vezetett be hírlapirodalmunk kezdetén, amelyet a szatmári béke utáni évtizedekben sokáig nem lehetett folytatni. Hírlapjaink a század folyamán függő viszonyba kerültek a bécsi hivatalos újsággal, és csak a magyar jakobinus mozgalom előtti évtizedben jutottak olyan helyzetbe – akkor is csak rövid időre –, hogy ismét nemzeti törekvéseket szolgálhattak. Addig politikai újságjaink legnagyobb részben külföldi – elsősorban a bécsi – újságok másolóivá lettek.

{I-47.} IRODALOM

Thaly Kálmán: Az első hazai hírlap 1705–1710. Bp. 1879. 48 l. (Értek. Tört. Tud. Kből VIII. 4.) – Thaly Kálmán: Kuruc hírlapok 1705-ből Berlinben. = MKsz 1883. 229–245. – Hellebrant Árpád: Adalék a Rákóczi-kor irodalmához. (A Mercurius Hungaricus három számából.) = TT 1895. 619–629. – Szimonidesz Lajos: II. Rákóczi Ferenc hadi újságja. = MKsz 1939. 341–351. – Esze Tamás: A Mercurius Veridicus kérdéséhez. = MKsz 1946. 25–36. – Esze Tamás: A Mercurius-kérdés revíziója. = ItK 1953. 57–75. – Esze Tamás: A Rákóczi-kor irodalma és publicisztikája. = It 1954. 10–24. – Ráday Pál iratai. l. köt. 1703–1706. S.a.r. Benda Kálmán, Esze Tamás, stb. Bp. 1955. 828 l. – Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. Bp. 1966. 479 l.