| A MERCURIUS HUNGARICUS, A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC FÉLHIVATALOS LAPJA (1705–1710) | TARTALOM | A BUDAI NÉMET POLGÁRSÁG SAJTÓJÁNAK KIALAKULÁSA |
FEJEZETEK
A Rákóczi-szabadságharc leverése és a szatmári béke nemcsak társadalmi és politikai fejlődésünket vetette ismét vissza, hanem megnehezítette időszaki sajtónk további kibontakozását is. Az a kiegyezés, amely a Rákóczi haladó reformtörekvéseitől félő nemesség és a bécsi abszolutizmus között 1711-ben létrejött, meggátolta többek között azt is, hogy a Mercuriushoz hasonló, a bécsi politikától független, sőt azt bíráló újság egyhamar indulhasson Magyarországon. Több mint másfél évtized telt el, amíg ismét időszaki sajtótermék került ki magyarországi nyomdából, de ez is lényegesen eltért elődjétől. Még ez a lap sem lett hosszú életű, még ez sem tudta elindítani újságírásunk szünet nélküli folyamatát, ez csak a 18. század harmadik harmadában következett be. Addig csak egy-egy lapindítási kísérlet, és egy-egy rövidéletű újság emelkedik ki szigetként abban a században, amely pedig Európa nagy részében már jelentős méretekben kifejlesztette az időszaki sajtót. Ez a sajtó Nyugat-Európában, a hírközlő tevékenységen túl, komoly szerepet vállalt a feltörekvő polgárság ideológiájának, a felvilágosodás eszméinek, a tudománynak, az ismereteknek terjesztésében és népszerűsítésében.
Láttuk, hogy a 18. század elsősorban a folyóiratok százada: a hírlapok általában az előző század referáló stílusát folytatják, és amennyiben módosulnak is a század második felében, megújhodásukat nagyrészt a folyóiratok hatásának köszönhetik. A hírlapok, megszületésüktől kezdve, végig az egész 17. században, sőt még a 18. század jelentős részében is, a hírek referálására szorítkoztak, és tartózkodtak mindenféle kommentártól, értékeléstől. E tradícióhoz ragaszkodtak az olvasók, de még inkább az abszolút államhatalom, amely még a hírek nyilvános terjedését is gyanakodva figyelte, és amelynek nem volt kedvére a hírek kommentálása és értékelése.
A 18. században kezdődik meg az időszaki sajtó két főtermékének, hírlapnak és folyóiratnak a kettéválása. E megkülönböztetés egyik alapja éppen az volt, hogy a hírlapokat tekintették a referáló, hírközlő lapnak, a folyóiratokat pedig olyan kiadványnak, amely tudományos, ismeretterjesztő és értékelő tartalommal rendelkezik.
Hazánkban az európai sajtó fejlődése a század további részében is módosul, noha a fontosabb újság- és folyóirattípusok képviselői többnyire nálunk is megtalálhatók. {I-48.} Sajtónk fejlődésének egyik fő jellegzetessége – a már említett csaknem évszázados megkésettségen és folyamatossági hiányon kívül – éppen a hírlapok és a folyóiratok műfajának bizonyos fajta egybemosódása. E műfaji kevertség – mint láttuk – az előző században általános jelenség volt, de nálunk még a 18. század folyamán is jelentkezett. Oka főleg a szegényes viszonyokban rejlett, amelyek között a szerkesztők egy része tudatosan igyekezett – egy lapon belül – a hírlap és a folyóirat funkcióit is ellátni. Ebben pedig az újságszerkesztőket támogatta az a fejlődés is, amely a folyóiratokból, morális hetilapokból indult ki, és hatott a hírlapokra.
Nem jelenti mindez azt, hogy nem találhatók ekkor Magyarországon határozottan hírlapoknak vagy folyóiratoknak nevezhető periodikák. A jellegzetesen 17. századi referáló újság nálunk – különösen német nyelvű hírlapjaink esetében – szinte zavartalanul fennáll egészen a század végéig. Ennek fő okát abban fogjuk megtalálni, hogy hazai német nyelvű sajtónk nagymértékben a bécsi sajtó közvetlen hatása alatt fejlődött. Latin és magyar időszaki kiadványaink jelentős részénél azonban – gyakran már létrejöttüknél is – Bécsen túli mintákat és ösztönzéseket is fedezhetünk fel. Ezek az indítékok jórészt az észak-németországi protestáns felvilágosodás központjaiból, Halléből, Jénából, illetve a század vége felé, Göttingából érték hírlapirodalmunkat.
Ugyancsak hazai – pontosabban kelet- és közép-európai – sajátosságnak nevezhető az a jelenség is, hogy a sajtó kifejlődésében meglehetősen nagy szerepet játszanak a vallási téren jelentkező reformmozgalmak, elsősorban az evangélikus pietizmus és a jozefinizmussal párhuzamosan jelentkező katolikus reformeszmék és törekvések. Ez annak a következménye, hogy a polgári fejlődés elmaradottsága miatt a korai felvilágosodás eszméi gyakran vallási reformok köntösében jelentkeztek. A század első felében főleg a pietista eszméknek és reformtörekvéseknek, a század második felében pedig inkább a janzenizmusból táplálkozó katolicizmusnak volt jelentősebb szerepe, amely a jozefinizmuson belül fejtett ki hatást. Mindkét irányzatnak, mint látni fogjuk, volt szerepe 18. századi sajtónk történetében.
A nemzeti politikát jelképező fejedelmi udvar megszűntével nem volt lehetőség arra, hogy a Mercurius révén megindított kezdeményezés – amely sok rokonságot mutatott a francia abszolutizmus félhivatalos lapjával – valamiképpen folytatható legyen. Királyi és fejedelmi udvar és jelentékeny polgári erők híján, következő lapunk, a Nova Posoniensia alapítása az említett luteránus megújulási mozgalomhoz, a pietizmushoz kapcsolódott.
A Nova Posoniensia című latin nyelvű újságot Bél Mátyás indította meg Pozsonyban 1721 márciusában. Bél a magyarországi pietista értelmiség kiemelkedő személyisége. Magyar és szlovák iparos családból származott, hazai tanulmányai végeztével, a luteránus megújulási mozgalom német központjában, Halléban folytatott egyetemi tanulmányokat. Itt August Hermann Franckénak, a pietista {I-49.} mozgalom vezérének lett a tanítványa. A hallei egyetem a korai német felvilágosodás egyik központja volt: ott tanított Bél tanulmányútja idején Christian Thomasius is. Bél Mátyás a vezető pietistákkal közeli kapcsolatba került: Francke iskolájába fogadta tanárnak, sőt gyermeke nevelését is rábízta. De Bél hallei tartózkodása későbbi lapalapítása szempontjából is jelentős volt.
Az újság a felvilágosodás korában nemcsak a tájékoztatás eszköze, hanem az enciklopédikus ismeretterjesztésé is; és fel kívánta használni még a pedagógia bizonyos tárgyak tanításánál. Comenius az 1651-ben Sárospatakon kiadott Schola pansophicájában a történelmi és a földrajzi ismeretek begyakorlásához azt ajánlja, hogy olvassák fel az iskolában a Novellae Mercatorum vagy a Mercurius Gallo-Belgicus című hírlapokat, és fűzzenek a felolvasott részekhez magyarázatokat. Comenius e gondolata először németországi iskolákban valósult meg, többek között éppen Francke egyik tanterve alapján. Francke iskolájában a lipcsei latin újságot a modern fogalmak latin elnevezésének megtanulása céljából olvasták fel, és azért, hogy így ismételjék át a földrajzi, történelmi, genealógiai és heraldikai tanulmányokat.
Bél Mátyás, aki Francke mellett a pietista nevelési rendszer elméletével és gyakorlatával is megismerkedett, megtanulta azt is, hogy az újságok miként használhatók fel az oktatásban. Hazatérése után, amikor a besztercebányai majd a pozsonyi evangélikus iskola pietista szellemű, hallei mintájú átszervezését végrehajtotta, nem feledkezett meg az újságolvasás beiktatásáról sem. Az Ephemerides scolasticae című tanulmányi naplóban, amelyet Bél rektorsága alatt, 1718-tól kezdve kezdtek el vezetni, már 1720-ban felbukkan a külföldi újságok olvastatásának a gyakorlata. E szerint a „Tertiá”-ban a rektor vezetésével rendszeresen felolvasták – akárcsak Franckénál Lipcsében – a pozsonyi iskolában is a hírlapokat: a lipcsei latin, a bécsi német újságot, és egyes szavakhoz, kifejezésekhez nyelvi, földrajzi és történeti magyarázatokat fűztek.
E külföldi lapok olvastatása közben alakulhatott ki Bélben az az elhatározás, hogy maga is kiad egy újságot, többek között talán éppen abból a meggondolásból, hogy a hazai vonatkozások jobban lekötik a tanulók figyelmét mint a távoli országok hírei. Bél ekkor már javában folytatta a későbbiek során kiadásra kerülő államismereti munkáihoz anyaggyűjtő tevékenységét, amellyel a magyarországi népek történetét, földrajzát, politikai, jogi és népességi viszonyait kívánta feltárni. Újságalapítása e másik vállalkozásának némileg kiegészítése is volt.
A Nova Posoniensia 1721 március közepén indult. Megjelenésének pontos napját nem tudjuk, mert mind a megmaradt pozsonyi, mind pedig a budapesti példányokból hiányoznak az első számok. Az ismert számok azt bizonyítják, hogy a lap hetenként jelent meg. A főlaphoz havonta egyszer mellékletet is közölt, Syllabus rerum memorabilium címmel. A nyomtató nevét a főlap 1721. évi utolsó száma és a melléklet is közli. E szerint a Nova Posoniensiát a pozsonyi Royer nyomdában készítették, negyedrét nagyságban, kéthasábos tördeléssel. A szerkesztő nevét nem {I-50.} tünteti fel a lap, de ez minden bizonnyal Bél Mátyás volt, bár erre nézve a források nem egyértelműen nyilatkoznak: a lap létrehozásával kapcsolatban felvetődött még Beer Frigyes Vilmosnak, a pozsonyi evangélikus iskola rektorának és elődjének, Marth Mátyásnak a neve is. Ők azonban legfeljebb csak közreműködők lehettek, az újság megindítása és szerkesztése Bél Mátyás nevéhez fűződik. Bél Mátyás személyére utalnak – többek között – azok a levelek is, amelyeket Bél közvetlenül a Nova Posoniensia indulása után írt ismerőseinek, és amelyekben lapja támogatását kérte. Ilyen levelet írt például március 24-én Bohusch György késmárki rektorhoz, figyelmébe ajánlva a náluk nyomtatni kezdett újságot. Azt is közölte, hogy latin nyelvű lapról van szó, amelyet a késmárki iskolában is olvastatni lehetne. Előfizetési ára a postai költségekkel 6 forint.
Egy másik ismerőséhez, május 1-én írt levelében szintén azt kéri, hogy ha lehet, fizessék elő ők is a lapot, amelyről megjegyzi még, hogy példányai a pozsonyi barátok Mihály-kapu melletti nyomdájában találhatók. Utal arra is levelében, hogy sokaknak azért nem tetszik e lap kiadása, mert nem ők készítették. Bélnek ez a rövid hivatkozása azokra, akik vállalkozását féltékenyen fogadták, jelzi már azoknak a nehézségeknek egy részét, amelyekkel rövidesen szembetalálkozott. Azok a jó emberek – írja – nem csinálnak ugyan semmit, de azért szeretnének maguk is valamit létrehozni. Aki viszont képes arra, hogy valamit alkosson, azt irigykedéssel fogadják. Hat évtizeddel később Rát Mátyástól, az első magyar nyelvű újság megindítójától hasonló panaszt olvashatunk a Magyar Hírmondóban, irigyeivel kapcsolatban. Látni fogjuk, hogy Bél Mátyás katolikus és konzervatív ellenfelei között található „irigyei”-nek volt szerepe abban is, hogy a Nova Posoniensia nem lehetett hosszú életű újság.
De újság volt-e valójában? Ezzel kapcsolatban ezúttal nem a rendszeres megjelenés körül vetődhetnek fel problémák, miként a Mercurius Hungaricus esetében: Bél lapja nem csak programja szerint, hanem valóságban is rendszeres időközök szerint jelent meg. Itt a lap műfaja lehet problematikus. A heti rendszeres megjelenés és tartalmának egy része a korabeli hírlapokhoz sorolja, még akkor is, ha a tudományos folyóiratokra emlékeztető jegyeket is fedezhetünk fel benne. Ilyen mindenek előtt az az említett Syllabus, amelyet havonta mellékelt a szerkesztő a főlaphoz, és amelyben az illető hónap nevezetesebb eseményeiről tájékoztatja az olvasókat, megmagyarázva az ismeretlennek tűnő földrajzi-történelmi fogalmakat. A folyóiratokra emlékeztető jegy még a Nova Posoniensián, hogy helyet kaptak benne különböző tudományos közlemények is. Ugyanakkor azonban, az újság jelentős részét mégis csak hírlapokra jellemző anyag: rövid, néhány soros referáló hírek foglalták el. Ezeket úgy csoportosította a szerkesztő, hogy a legtávolabbi országokból származók voltak elől, a pozsonyi és az egyéb hazai hírek pedig az újság végén. A hírek legnagyobbrészt külföldi eredetűek; forrásuk főként a szerkesztő kezébe jutó idegen újságok lehettek. Nagy számban fordultak elő személyi hírek, uralkodók házassági és egyéb családi vonatkozású közleményei, időjárásról, elemi csapásokról szóló tudósítások és egyéb érdekességek. A hazai hírek főleg a protestánsok helyzetével foglalkozó országgyűlési bizottságokról és a vármegyei ülésekről adtak hírt, megjegyzések nélkül.
{I-51.} Bél felvilágosultsága a száraz referáló újság híranyagából csak elvétve derülhetett ki, de egynémelykor mégis szerét ejtette, hogy állást foglaljon a politikai hírekkel kapcsolatban. Így például egy holsteini közlemény ürügyén elítélte a jobbágyok elnyomását. Igazában azonban azok a leírások árulkodnak Bél haladó nézeteiről, amelyekben a tudományos életről, akadémiákról, tudós társaságokról, expedíciókról, természeti jelenségekről és megjelent könyvekről számoltak be. Többször megnyilatkozik a Nova Posoniensiában Bél államismereti érdeklődése is. Abból az anyagból, amelynek gyűjtését Magyarország leírásának elkészítéséhez már akkor megkezdte, nem egyszer közölt lapjában is részleteket. Így például Szakolca tűzvészben való elpusztulása alkalmából leírást tett közzé melléklapjában a helység eredetéről, helyzetéről, gazdaságáról.
Bél Mátyás a hazai leíró statisztikai irányzat úttörője volt, és egyszersmind megalapozója annak a pozsonyi publicisztikai hagyománynak, amelyben a század végéig legtöbb hazai újságírónk felnevelkedett. Ennek a pozsonyi honismereti iskolának és a sajtónak szoros kapcsolatai voltak egymással, ami nem meglepő. A korabeli statisztikai és államtudományi érdeklődés azokra a társadalommal, állammal, gazdasági, földrajzi és történelmi kérdésekkel összefüggő témákra irányult, amelyek a kor újságíróját is leginkább érdekelték: azokat tudniillik, akik nem elégedtek meg a külföldi hírek szolgai átvételével. A lakosság életével és sorsával kapcsolatos érdeklődés, a kor „szociográfiájá”-nak művelése és publicisztikánk 18. századi kezdetei szükségszerűen kapcsolódtak egymáshoz.
Bél nemcsak azáltal vált a pozsonyi újságírói hagyomány megalapítójává, hogy az államismereti iskola hazai művelését elsőként kapcsolta össze az újságírással, hanem a pozsonyi evangélikus liceumban általa megindított újságolvasó órák által is. Az 1720-tól nyomon kísérhető iskolai újságolvasás a század későbbi évtizedeiben is folytatódott, és jelentős szerepet játszott a hírlapok és folyóiratok iránti érdeklődés kifejlesztésében. Mint már utaltunk rá, a pozsonyi iskola tanulóiból került ki 18. századi újságíróink legnagyobb része, mégpedig nemcsak a magyar, hanem a hazai német és a szlovák újságírás élgárdája is.
Bél, aki a német korai felvilágosodásnak, különösen a pietizmusnak számos eredményét – köztük az újságnak az iskolai oktatásban történő felhasználását és a tudományok iránti érdeklődést – saját újságjával is meghonosította, az újság nyelvével kapcsolatban nem követte hallei mesterének, Thomasiusnak példáját. Míg Thomasius ugyanis a német felvilágosodás kezdeti korszakában azzal is növelte jelentőségét, hogy műveiben és folyóiratában szakított a latin nyelvvel és az anyanyelvet használta, addig Bél munkáit, így a Nova Posoniensiát is, még latinul írta. Így tehát a Mercurius után latin nyelvű volta következő hazai lapunk is.
Rákóczi lapjának latin nyelvűségét – mint rámutattunk – nemzetközi szerepe és hivatása tette indokolttá; Bél lapja esetében azonban más okok játszottak közre. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy Bél Mátyás, mint tipikusan hungarus író, lapját is, akárcsak egyéb munkáit, az ország három legnagyobb népcsoportjának, a magyaroknak, a németeknek és a szlovákoknak egyaránt szánta; korában pedig e három nép közös irodalmi és tudományos nyelve a latin volt. A század utolsó évtizedeiben lehetünk majd tanúi annak a nyelvi differenciálódásnak, amely a {I-52.} pozsonyi hungarus-hagyományon belül, nyelvi téren végbemegy az időszaki sajtó vonalán is. Ekkor szakad ki a közös hungarus latin nyelvűségből a német, magyar és szlovák nyelvű újságírás. De az 1720-as évek elején még latin volt a pozsonyi evangélikus iskola tanítási nyelve is, hiszen oda három nyelvterületről érkeztek diákok. A latin újság többek között éppen a modern latin nyelvi kifejezések elsajátítását volt hivatva megkönnyíteni.
Bél Mátyás lapja azonban nem lehetett hosszú életű. Az újság jellegén az 1722. július 29-i számtól kezdve lényeges változás figyelhető meg: elmaradnak a protestánsok sérelmeivel foglalkozó komissziókról szóló hírek és a lap irányzata is konzervatívabbá válik. Egyre több katolikus egyházi vonatkozású hír kerül bele az újságba, az augusztus 5-i szám pedig loyolai Szent Ignác pozsonyi ünnepléséről ad hírt. De megváltozik az újság lapfeje is, amely 1722 közepéig egy magyar és egy császári címert tartó angyalt ábrázolt. Július 29-től az új fejlécen az angyal helyét kétfejű sas foglalja el, amelynek testén látható a magyar címer.
A változásról az újság hangjának módosulásán kívül, a Nova Posoniensia egyik pozsonyi példányán olvasható utóbbi bejegyzés is tájékoztatást ad. Az iskola egyik későbbi lelkésze, Mossóczi-Institoris Mihály egy újságszám címlapjára azt jegyezte fel, hogy „a jezsuiták féltékenykedése miatt kénytelenek voltak az alig megkezdett munkát abbahagyni és ellenfeleiknek átengedni, folytatás végett. De nemsokára ők is abbahagyták, mivel az eredmény kétségkívül nem felelt meg törekvéseiknek és óhajtásaiknak.”
A Nova Posoniensiát tehát megindítása után egy és negyed évvel a jezsuiták kaparintották kezükbe. A pontos okokat nem ismerjük, de bizonyosnak vehető, hogy a lapban megnyilvánuló felvilágosult szellem és a protestánsok sorsa iránti érdeklődés eredményezhette a jezsuiták közbelépését. Erre egyébként bizonyára az adott számukra lehetőséget, hogy a cenzúrát III. Károly rendelete a nagyszombati egyetem kancellárjára, illetve a jezsuitákra bízta, s a pozsonyi jezsuita kollégium élni kívánt a rábízott hatalommal. Mindenesetre érdekes, hogy Bél már a lap indításakor emlegette azt a féltékenységet, amelynek az idézett jegyzet szerint a lap elvételében is volt szerepe.
A jezsuiták úgy látszik megkísérelték, hogy az újságot saját szolgálatukba állítsák, de az nem sikerült: konzervatív iskolarendszerükbe nem tudták beilleszteni az újságolvasást. A katolikus szerzetesrendek közül a felvilágosodás eszméitől megérintett piaristák voltak azok, akik Kelet-Európa egyes országaiban lapokat adtak ki, de a jezsuiták nem használták fel az időszaki sajtót más országokban sem. Ők, mint cenzorok, a 18. században sokkal inkább gátolták, mint segítették a hírlapirodalom kibontakozását.
Az 1722 szeptemberében megszűnő Nova Posoniensia – rövid élettartama ellenére – nevezetes tagja sajtótörténetünknek. Jelentőségét azon kívül, hogy e lap volt az első, valóban rendszeresen megjelenő és a magyarországi olvasók számára készített újság, főleg az a körülmény adja meg, hogy Bél Mátyás újságja a hazai felvilágosodás úttörő nemzedékének volt az orgánuma. Ez a nemzedék még rendkívül kisszámú és zömmel az észak-magyarországi magyar, szlovák és német luteránus értelmiségre korlátozódott: a lap olvasói is nagyrészt közülük kerültek ki. Bár a {I-53.} Bél és lapja által is képviselt pietista eredetű államismereti iskola a felvilágosodás kezdeti fokát képviselte, mégis már a hungarus-polgárság érdekeit szolgálta. Még a feudális keretek között és az abszolutizmuson belül, de már olyan reformok bevezetését szorgalmazta a pedagógiában, a tudományok laicizálása és elterjesztése terén, amelyek a felvilágosodás magasabb foka előtt egyengették az utat.
Egy évtizeddel később, ugyancsak a 18. század első felének jellegzetes törekvéseit: az ország természeti viszonyainak feltárását és a hazai betegségek leírását kívánta elősegíteni tervezett folyóiratával Fischer Dániel, szepesi származású orvos is. És bár az Acta Eruditorum Pannonica című folyóirat-vállalkozása érdekében 1730–1732 között több felhívást is tett közzé, sőt külföldön is igyekezett előfizetőket gyűjteni, tervét az érdektelenség és a kiadó hiánya miatt nem tudta megvalósítani.
Bél Mátyás és lapja viszont megalapozója lett annak a pozsonyi hírlapirodalmi érdeklődésnek, amely a 18. század folyamán egyedülálló volt hazánkban. Ha közvetlen utódja és folytatója nem is akadt kezdeményezésének – ezt bizonyára a konzervatív és ortodox erők, és mint láttuk a társadalom közönye gátolták meg – mégis az általa megreformált és a korabeli politikai és tudományos aktualitások irányába ablakot nyitó pozsonyi evangélikus iskola kebeléből kerültek ki időszaki sajtónk következő nemzedékei: a második generáció, amely Windisch Károly Gottliebbel az élen, a hazai német nyelvű sajtó létrehozója volt és a harmadik, amelynek kiemelkedő tagja Rát Mátyás, akinek nevéhez a magyar nyelvű újságírás megteremtése fűződik.
[Thaly Kálmán] Th. K.: Nova Posoniensia. = Száz 1872. 427–428. – Haan Lajos: Bél Mátyás. Bp. 1879. 76 l. – Dezsényi Béla: A Nova Posoniensia és az újságolvasók a 18. században. = MSzáz. Horváth János Emlk. Bp. 1948. 142–163. – Tarnai Andor: Fischer Dániel és az első hazai folyóirat terve. = MKsz 1956. 32–49. – Rösel, Hubert– Blaschka, Anton: Bél-Briefe in Deutschland. = Zeitschrift der Martin-Luther-Universität Halle– Wittenberg. VII. 1957–1958. 405–425. – Dezsényi Béla: Die Anfänge des Zeitungswesens und des Zeitungslesens in Ungarn. Nova Posoniensia 1721–1722. = Acta Litteraria 1971. 55–81. – Nova Posoniensia. (Facsimile-kiadás.) Kiad. és bev. Ján Čaplovič. Martin, 1972.
| A MERCURIUS HUNGARICUS, A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC FÉLHIVATALOS LAPJA (1705–1710) | TARTALOM | A BUDAI NÉMET POLGÁRSÁG SAJTÓJÁNAK KIALAKULÁSA |