1. A Jelenkor vége

Szerkesztője és kiadója kezdettől fogva, immár tizennyolc év óta, még mindig ugyanaz a Helmeczy (Bierbrauer) Mihály (1792–1853) volt, aki egykor az Auróra-kör szerényebb irodalmi ígéretei közé tartozott, de aki azóta, romló szemével, öregesen, mind kevésbé tudott a viszonyok fejlődésével lépést tartani, mind pongyolábban végezte munkáját. A lap színvonala így hanyatlóban volt. Alighanem a fásultságnak volt nagy része abban is, hogy a Jelenkor, bár elvben most is Széchenyi híve volt, és rá nemegyszer hivatkozott, valahogy inkább semleges próbált maradni a kiéleződő pártküzdelmek között, vagy mondjuk így: félrehúzódott a viharosabb vizekről, míg Széchenyi Kossuthtal csatázott és közben a kormányzathoz közelebb került. Amikor viszont a forradalmi fordulattal a frontok átalakultak és Széchenyi is az új, felelős magyar minisztérium tagja lett, a lap már nem tudta az események forgatagát megfelelően követni és az érdeklődést újra felkelteni. Így aztán még rosszabbul járt, mint előállítója, a pesti Trattner–Károlyi nyomda. Ennek irányítója, Károlyi István királyi táblai ügyvéd, aki a Trattner családba benősülve jutott a vállalkozáshoz, 1840 körül elsőnek rendezkedett be Magyarországon gőzhajtásra, és 5 gőzüzemű meg 6 kézi hajtású gépével, 40 főnyi személyzetével jó ideig az ország vezető nyomdásza volt. Széchenyi és a mérsékelt ellenzék híve, főleg hűvösen tartózkodó szakmai, tudományos folyóiratok előállítója volt. Most, 1848-ban viszont hamar lemaradt az új igényeket felhasználó Landerer mögött, úgyhogy jó darabig alig volt sajtótermék, amellyel foglalkozhatott. A Jelenkor hanyatlását már az sem állíthatta meg, hogy Helmeczyt, aki a lapnak csak kiadója maradt, a szerkesztői poszton, fiatal erőként, az ekkor 29 éves Királyi Pál (1818–1892) váltotta fel. Királyi már 1845 óta a lap munkatársa, külföldi rovatának {II-1-71.} vezetője, majd segédszerkesztője volt. Egy időben az ő oldalán működött az ifjú Jókai, pár hónapig, az újdonságok írójaként, 35 forintért. Mint a Jelenkorhoz illett, Királyi is Széchenyi híve volt, akivel, mint joggyakornok, az 1843/44-i országgyűlésen ismerkedett meg. Könyve, a Robot és dézma (1845) a gr. Batthyány Kázmér és a Magyar Gazdasági Egyesület által kitűzött pályázat jutalmán osztozott két másik, hasonló című dolgozattal. A pesti március 15. eseményeiről Királyi Pál adott hírt a Jelenkor, és, ha igaz, Birányi Ákos a Társalkodó hasábjain, hiszen, úgy látszik, e lap körében is felbukkantak a jövő radikalizmusának hívei – egyes irodalomtörténészeink Oroszhegyi Józsa, a későbbi szabadcsapat-vezér és mások közreműködéséről is beszélnek. Annyi biztos azonban, hogy a lap éléről rövidesen maga Királyi is távozott, és utóbb honvédtisztként szolgált a szabadságharc alatt. Helmeczy 1848. június 3-án bejelentette Pest polgármesterének, hogy a lap szerkesztését július 1-től Keresztury József ügyvéd, volt Nyitra megyei aljegyző veszi át. Keresztury egykor, 1839-ben, az Athenaeum, utóbb a Regélő munkatársa volt, elbeszéléseket, verseket is írt. Azt a munkáját pedig, amelyet akadémiai pályázatra a hitbizományok átalakításáról írt, a Tudós Társaság jutalomban részesítette és kiadta. A Jelenkor hasábjain már május 25-én ő próbálta körvonalazni az új programot, a szerkesztői posztot azonban végül mégsem vehette át, mivel a lap 1848. június 29-én befejezte életét.

A sort mindezek után még két liberális lap zárta le: a szerényebb és provinciálisabb kolozsvári Erdélyi Híradó, és Pesten az annál jelentősebb Pesti Hírlap.