2. Erdélyi liberális lapok
Az Erdélyi Híradó kiadója és szerkesztője már 1832 óta Méhes Sámuel (1785–1852) kolozsvári református kollégiumi tanár volt. A lap régies, száraz, referáló jellegén 1842-ben némileg az változtatott, hogy egy ideig Kemény Zsigmond és Kovács Lajos próbálta hasábjain a magyarországi liberális nemesi reformmozgalom eszméit megpendíteni. Nem sokáig, mert már a következő év elején távozniok kellett a laptól. Erdélyben a liberalizmus jóval nehezebben és lassabban tudott előretörni, mint a szűkebb Magyarországon. Utóbb a lap irányítására felső szinten, amolyan patrónusként, Teleki Domokos (1810–1876) volt hatással, aki Széchenyi irányához állt közel, bár a Pesti Hírlapba is írt cikkeket. Most, a nagy fordulat után, Méhes, aki már amúgy is idős ember volt, hatvanon felül, és az országgyűlésen is helyet kapott, május 12-én lemondott. A szerkesztést június 1-től Ocsvay Ferenc (1819–1887) vette át, egy Doboka megyei birtokos nemes család fia, aki a kolozsvári református kollégiumban végezte tanulmányait, tanult jogot. Első, maradandó politikai élményként, ifjan, még 1834-ben Wesselényi Miklós erdélyi országgyűlési ellenzéki fellépése volt rá nagy hatással. 1841-ben királyi táblai írnok lett, de nem sokkal utóbb, Keményék távozása után, Méhes {II-1-72.} neve alatt, az Erdélyi Híradó szerkesztői teendőit látta el, egy ideig a székely Vida Károllyal, a későbbi konzervatív publicistával együtt. A lap eredetileg kétszer, 1848. március 21-től háromszor, Ocsvay alatt már négyszer jelent meg hetenként, július 1-től pedig új cím alatt mint Kolozsvári Híradó látott napvilágot. Melléklapja – heti egy alkalommal – maradt a Brassai Sámuel által szerkesztett Vasárnapi Újság, amely, mint alcíme is jelezte, „Közhasznú Ismeretek Terjesztésére” szolgált. A lap hasábjait egyébként előbb nagyrészt erdélyi országgyűlési tudósítások, majd hivatalos értesítések, felhívások töltötték meg, úgyhogy tulajdonképpeni politikai publicisztikára nem sok hely maradt benne. A Kolozsvári Híradó megjelenésének a császári csapatok kolozsvári bevonulása vetett véget 1848. nov. közepén. Ocsvay távozni kényszerült, honvédnek állt, az év végén azonban, miután Kolozsvárra Bem csapataival visszatért, az ő ösztönzésére dec. 28-án megindította a Honvéd című lapot, amely azután egészen a szabadságharc bukásáig naponként megjelent.