2. Szakmai és ismeretterjesztő lapok

A politika hatása bizonyos fokig szakmai sajtó terén is megmutatkozott. Például abban, hogy a Toldy Ferenc által szerkesztett Academiai Értesítő, amely az 1848. márciusi forradalomig havonta megjelent, a fordulattól egészen 1850 nyaráig nem látott napvilágot. Toldy magatartását más vonatkozásban szóvá tette a Pesti Hírlap március 18-i száma is, feltűnőnek találva, hogy a „Tudós Társaság lakásán, hol minden más kivilágítás alkalmával feliratok, transparensek szoktak lenni, most, midőn a sajtószabadság ünnepeltetett, semmisem volt. Tudtunkra e feliratokat a titoknok szokta rendezni. Valljon miért maradt el most?” Szépen megjelent azonban hetenként, egészen december 25-ig, a Bugát Pál és Flór Ferenc által szerkesztett Orvosi Tár. Bugát, mint tudjuk, országos főorvos lett, s ezért az önkényuralom megfosztotta egyetemi katedrájától. Nyitrán 1848. augusztus 15. és szeptember 15. között, vagy esetleg még tovább, Láng Adolf Ferenc szerkesztésében, kéthetenként egy Gyógyszerészi Hírlap is megjelent. Ugyancsak új folyóiratként indult Pesten, de egy keltezetlen 1. számon túl úgy látszik nem jutott, Vahot Imre szerkesztésében, a Magyarföld és Népei Eredeti Képekben, alcíme szerint: „Föld- és Népismei, Statistikai és Történeti Folyóirat”. Az Iparegyesület szerény Hetilapja, amelyet nemrég Kossuth próbált felhasználni, hatalmas cikkeivel, az ellenzék politikai orgánumául, most, Fényes Elek szerkesztésében, valóban az lett, amit alcíme jelzett: „Encyclopaedicus tartalmú folyóirat {II-1-206.} különös tekintettel a közgazdaságra, műiparra és kereskedésre”, de április 28-án e minőségében is megszűnt. A Magyar Gazdasági Egyesület lapja, a Magyar Gazda, amely 1848. március 12-ig rendszertelenül, majd heti két alkalommal látott negyedrét alakban napvilágot, az igen mérsékelt, már-már konzervatív Török János titkár szerkesztésében, április 23-án felhívta birtokos olvasóit, hogy tegyenek javaslatokt az úrbéri tartozások s egyben a kárpótlás kiszámítására. A beérkezett 1 részletes választ a lap április 30–június 14. közt sorban közölte. A június 15-i szám tanúsága szerint pedig ceglédi választói előtt még Török is kénytelen volt állást foglalni a regálék megszüntetése ügyében. A lap egyébként gyakorlatilag szeptember 21-én, majd hosszú szünet után még egy számmal, december 7-én megszűnt. Tudunk arról, hogy Tóth Lőrinc (1814–1903) jogász, aki az utolsó rendi országgyűlésen Breznóbányát képviselte, majd az új igazságügy-minisztériumban lett osztálytanácsos, július 1-én Törvényhozási és Törvénykezési Lapok címen indított egy jogi, szakmai orgánumot, amelynek hetenként kétszer Landerer és Heckenast kiadásában és betűivel kellett megjelennie, de nem tudjuk, meddig élt, sőt példányt sem sikerült találnunk belőle. Eötvös József mint vallás- és oktatásügyi miniszter, mint egy 1848. júl. 25-i rendeletéből tudjuk, az oktatók színvonalának emelése céljából Guizot francia példája nyomán, egy Nevelési Szemle kiadását tervezte, amelynek 1849. jan. 1-én kellett volna megindulnia. Erre már nem kerülhetett sor. Így a nevelésüggyel még főleg egyházi folyóiratok foglalkoztak. Ilyen volt katolikus részről a Religio és Nevelés, amely Pesten, Somogyi Károly, majd július 2-től Danielik János szerkesztésében hetenként kétszer látott napvilágot, július utáni állásfoglalásaival többször kiváltva a radikális sajtó bírálatát; volt ennek egy hetenként egyszer megjelenő „függeléke” is, Egyházi Literaturai Lap címen, amely azonban kisebb-nagyobb fennakadások után június 25-én megszűnt. Somogyi (1811–1888) egyébként Lukács Lászlónak nyomdavállalatában társa volt, utóbb esztergomi kanonok és akadémiai levelező tag lett, aki végül azzal örökítette meg nevét, hogy értékes könyvtárát Szeged városának ajándékozta. Munkatársai közt volt Majer István (1813–1893) katolikus lelkész, rézmetsző, az érseki mesterképző intézet tanára, aki több lapban közölt tájrajzokat és cikkeket, egyebek közt a népiskolákról. A másik oldalon az 1842 óta megjelenő Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot kell említenünk, amely Székács József és Török Pál szerkesztésében hetenként egyszer, majd július 2-től kétszer látott napvilágot, negyedrét alakban, Landerer és Heckenast betűivel. A lap 1848 márciusának vívmányait, így a sajtószabadságot lelkesen üdvözölte, Székács: Ima című versével is. Utolsó számát 1848. december 31-én tették közzé a szerkesztők, azzal, hogy a hazát fenyegető veszélyben minden külön érdeknek el kell némulnia. Búcsúszavuk összefogásra buzdított a nemzet védelmében. Tudunk egy nem egyházi pedagógiai vállalkozásról is: ezt Nevelési Emléklapok címen Pestalozzi születésének századik évfordulója alkalmából, 1846-ban indította meg a pesti evangélikus iskola szepességi származású igazgatója, Teichengräber Tavasy Lajos {II-1-207.} (1814–1877) azzal, hogy nyolcadrét alakban, a Trattner–Károlyi nyomda betűivel, félévenként fog megjelenni. Összesen 6 füzetről tudunk. Kivételesen említsük meg itt, tematikai okokból, az Eltern Zeitung című, német nyelvű nevelésügyi havi folyóiratot, amelyet az ugyancsak szepességi származású Seltenreich Károly (1813–1855), egy pesti lánynevelő intézet tulajdonosa és Fischer József (?1794–1887), a pesti kereskedelmi iskola igazgatója adtak ki együtt. Zárjuk le végül a sort azzal a kis könyvészeti szaklappal, amelyet Honi Irodalmi Hirdető címen a Kecskeméti utcai Eggenberger és Fia cég, az Akadémia és a Kisfaludy-társaság kiadója tett közzé havonta, nyolcadrét alakban.

A népszerű ismeretterjesztést szolgáló, korábban divatos lapok közül ekkor már csak Erdélyben, Kolozsvárott élt még, az Erdélyi Híradó melléklapjaként, a Brassai Sámuel által szerkesztett Vasárnapi Újság mint hetilap „Közhasznú ismeretek terjesztésére”, valamint a Természetbarát, illetve július 2-tól Ipar és Természetbarát, amelyet Berde Áron szerkesztett, egy ideig szintén Brassaival együtt. Mindkét lap megszűnt azonban 1848. október közepén. Újféle kezdeményezést képviseltek viszont, ha nem is mindig azonos célok érdekében, a különféle „néplapok”. Ezek közé tartozott a hivatalos Nép Barátja mellett, amelyről már fent szó esett, az előzőleg ugyancsak Vas Gereben által, Győrben március 24-től kiadott Öreg ABC vén emberek számára, amelyből mindössze négy röpiratféle szám látott napvilágot. Pesten, 1848. május 2–május 19. között 6 szám jelent meg a Közügyvéd című vállalkozásból, amely, alcíme szerint mint Emberbaráti Egyletetalakító Jótékony czélú Néplap, Müller Adolf kiadónál, Jósa Ferenc ügyvéd szerkesztésében. Jósa előzőleg egyebek közt Eötvös József pártfogását kérte tervezetéhez. Vállalkozása azonban elakadt. A katolikus egyházi szellemben gr. Károlyi István elnökletével létrehozott „Jó és olcsó könyvkiadó társulat” titkára, Santkó József, július 3-án jelentette be Pest polgármesterének, hogy Katholikus Néplap kiadását határozták el, Szabó Imre egyetemi hittanár szerkesztésében. A lap július 6-án valóban megindult, negyedrét alakban, Lukács és Somogyi nyomdájának termékeként, és hetenként egészen december 28-ig látott napvilágot, sőt némi megszakításokkal a következő év őszéig folytatódott. Hozzátehetjük, hogy Der Katholische Christ cím alatt, Nogáll János és Krotky József szerkesztésében 1848. május 7-től december 24-ig egy katolikus, és Der Evangelische Christ cím alatt, Bauhofer György szerkesztésében március 25–október 15 között egy-egy német nyelvű katolikus, illetve protestáns néplap (Volksblatt) is megjelent.