5. Szlovák lapok

Szlovák részről a Ludevit Štúr által már 1845 óta Pozsonyban kiadott és szerkesztett Slovenskje Národňje Noviny (Szlovák Nemzeti Újság), amely a Wigand-nyomdából került ki ívrét alakban, heti két alkalommal, először elismerte az 1848 márciusi forradalmi vívmányok jelentőségét. „Ezzel – írta Štúr a március 21-i számban – egyelőre meg lehetünk elégedve és a szabadságot egész lelkünkből eredő slávaval fogadhatjuk. Ha nemzeti szempontból is megkaptuk volna azt, amire feltétlenül szükség van, akkor teljesen szabadok és megelégedettek lehetnénk. És ezt meg is kaptuk volna, ha erre előkészülünk.” Az április 11-i szám Z. jelű cikkében Záboj Hostinsky (Kellner Péter) a szlovák néphez intézett felhívásában kifejtette, hogy ha a magyar kormány valóban a szabadság és egyenlőség értelmében cselekszik, „akkor ezen a szilárd alapon alakul ki és újul meg Magyarország boldogsága és jövője”. A magyar nyelv „legyen a diplomácia nyelve az országgyűlésen és az országos hivatalokban”, de – Liptó kezdeményezését követve „kívánjuk, hogy a szlovák nyelvünk lépjen életbe”. A lap Orol Tatranski (Tátrai Sas) című melléklapjának április 8-i számában Karol Kuzmány (1806–1866) evangélikus lelkész, tanár, szlovák nemzeti költő ugyancsak elismerte a magyar nyelv törvényes, hivatalos elsőbbségét, de hozzátette, hogy „Magyarországnak mind a magyar, mind a szlovák, mind a német anyjának kell maradnia”. A május 3-i szám verssel ünnepelte a jobbágyfelszabadítást. Štúr azonban májusban Bécsbe költözött és megvált a lap szerkesztésétől is, amelyet egy ideig a fiatal Bohuslav Nosák, majd J. Štúr és L. Dohnány vett át. A lap rövidesen megszűnt. Utolsó ismert száma 1848. június 9-én jelent meg. Melléklapja, ha igaz, július 6-án fejezte be pályafutását.

Ekkorra viszont már megjelent a Štúr-féle politikai iránnyal szemben álló, bár ugyancsak a szlovák irodalmi nyelv ügyét felkaroló, magyarbarát szlovák lap, a Slovácke Novini, amelynek első száma Pozsonyban, 1848. július 3-án látott napvilágot. A Belnay-örökösök nyomdája készítette, ívrét alakban. Szerkesztője és kiadója Kostelni (Kostolný) András pozsonyi ügyvéd, korábban a Borsiczky családnál volt nevelő, és birtokos nemesi körökben jó kapcsolatokkal rendelkezett. A lap tervét még május 8-án Justh József barsi főispán terjesztette fel a kormányhoz, kérve egy ilyen „ministerialis tót lap” kaució nélküli engedélyezését. A belügyminisztérium a felmentést nem adta meg, de kedvezményeket, közvetett támogatást ígért neki. Szemere a lap számára 800 forint kiutalását kérte a minisztériumtól, a hivatalos hirdetmények közlési díja címén, mivel „statusérdekek” írják elő, hogy ne hagyják a népet az – akkor még meglévő – „pánszláv” lap befolyása alatt. A kauciót {II-1-220.} egyes adatok szerint Justh, valamint gr. Zay Károly és br. Jeszenák János tette le. Szemere viszont szeptember 18-án azt írta, hogy „a pozsonyi tót lapnak a cautiót én csináltam ki”. A lap utóbb, 1848 októberében is kért a Honvédelmi Bizottmánytól támogatást. A Kossuth Hírlapja augusztus 9-i számában egy Berényi aláírású cikk külön megdicsérte ezt a „magyar szellemű tót újság”-ot. A lap kéthetenként jelent meg egészen 1848. december 7-ig.

Egy némileg hasonló, magyarbarát szlovák, pontosabban szlovákokhoz szóló, de hagyományos biblikus cseh nyelvű lap tervét karolta fel 1848. április 25-i levelében Beniczky Lajos felvidéki, bányavárosi kormánybiztos is, ugyancsak abból a célból, hogy a „pánszláv” propaganda ellen legyen a magyar kormány szócsöve. A javaslat eredetileg Ján Seberiny bányakerületi evangélikus püspöktől, az „ószlovák” irányzat fejétől származott. A tervezett lap, az Uhersko-Slovenské Noviny szerkesztője Launer István (1821–1901) selmeci líceumi tanár lett volna, aki Štúrék törekvéseivel szembefordulva az általa lenézett, köznapi szlovák helyett a hagyományos cseh biblikus nyelvhez ragaszkodott, és egyben a külön szlovák nemzet létét tagadva a cseh-morva-szlovák nyelvi-nemzeti egység híve volt. Ugyanakkor viszont híve volt Magyarországnak mint politikai hazának is, a magyar kormányt, majd a szabadságharc ügyét támogatta egy ilyen szellemű röpiratban is. Május 27-én Hont megye főispánja a kormánytól kérte, hogy vállalja magára a kauciót, és hasonlót javasolt szeptember 18-án Batthyány miniszterelnöknek Szemere is. A két szlovák lap versenyében azonban végül is a már létrejött pozsonyi vállalkozás maradt a győztes. A Kostolnýhoz való csatlakozást ajánlották egy időben magyar részről Launernek is, ezzel nagy tájékozatlanságot árulva el a különböző szlovák irányzatok belső vitáiban. Launer nem hagyta magát és október 9-én újra kérte a lapengedélyt a belügyminisztériumtól, ahonnan október 3-i kelettel közölték is vele, hogy 600 forint segélyt adnak neki. A hosszan húzódó ügy azonban az év végével egy időre lezárult és csak utóbb, 1849 tavaszán került újra napirendre. Voltak, úgy látszik, más ilyen próbálkozások is, így tudunk arról, hogy 1848. november elején a Honvédelmi Bizottmány elutasította Pejkó György kérelmét, aki egy szlovák politikai lap kaució nélküli kiadására kért engedélyt.

A Nép Barátja szlovák verziója, a Prjat’el Ludu, Mácsai (Máčai) Lukács (1816–1881) pesti ügyvéd és Szeberinyi (Szeberényi) László (Andor) szerkesztésében egyes szerzők szerint 1848 októberében, a valóságban azonban már 1848. június 8-án megindult Pesten, ahol decemberben abbamaradt, de aztán utóbb, 1849 tavaszán, egy ideig újra megjelent Debrecenben. A hatására vonatkozó adatok is egy kissé ellentmondóak. Van szerző, aki úgy látja, hogy a szeptemberi fordulat után antidinasztikussá éleződött hangneme taktikailag helytelen volt, mert kelletlen visszhangot váltott ki a szlovák olvasók körében. Az osztrákok viszont, úgy látszik, elég nagyra becsülték a lap hatását, hiszen hamis példányokat készítettek és terjesztettek a szlovák megyékben.

Rövidesen szlovák katolikus, egyházi néplapok is születtek. Ilyen volt a {II-1-221.} cseh biblikus írásmódot használó Wůdce z Trnawi, amelyet Ferdinand Pelikan hittudományi tanár július 12-én indított meg Nagyszombaton. A kauciót a nagyszombati katolikus papság adta össze. A lapnak volt egy Bohumil című, heti melléklapja is. Az ugyancsak katolikus Religio és Nevelés július 4-i száma előre üdvözölte e lapokat, mint amelyek hivatva lesznek a „közboldogítás legbiztosabb alapját, a vallást éleszteni és szláv társainkat politikai állásunk józan felfogására és élvezésére vezetni.” A pozsonyi posta vezetője viszont rövidesen bejelentést tett ellene, hogy „a pápista népnek a lutheranusok elleni felizgatását czélzó szellemben látszik szerkesztve lenni”. Sz-i L., vagyis Szeberényi Lajos a Kossuth Hírlapja szeptember 15-i számában „Egy jezsuita” cím alatt élesen megtámadta és aulikus szimpátiákkal meg protestáns-ellenességgel vádolta Pelikánt és lapját. A vita a Kossuth Hírlapja október 1-i számában folytatódott, ahol Pelikán igaztalannak és személyeskedésnek minősítette Szeberényi vádjait. Egyébként a pesti Katolikus Néplap kiadója, „A jó és olcsó könyvkiadó társulat”, ugyancsak már 1848 őszén hirdetni kezdett egy szlovák nyelvű katolikus néplapot, amely Katolické Novini címen Klempa Simon pesti, józsefvárosi segédpap szerkesztésében „megindíttatni határoztatott”. Ez azonban csak később látott napvilágot. Hallunk ezeken kívül Nagyszombatban még egy Trnavski Posel és Pozsonyban egy Svetozor című, kis szlovák lapról is.

1849 tavaszán Launer ismét megpróbálta lapját létrehozni és most sikerült is a magyar kormánytól megbízást kapnia. 1849. máj. 6-án kibocsátott előfizetési felhívása szerint célul a haza védelmét és a nemzetek közti egyetértés ápolását tűzte ki. Végül azonban a lap mégsem láthatott már napvilágot. Közben Štúr és társai 1849 tavaszán osztrák oldalon készültek egy szlovák újságot létrehozni. A császári kormányzat azonban őket mellőzve indította meg 1849. július 10-én a Slovenské Noviny című bécsi szlovák lapot. Ennek szerkesztését Ondrej Redlinský (Szinnyeinél Radlinszky András) katolikus plébános, egyházi szerző kapta meg és mellette, társszerkesztőként, a vallási egyensúly biztosítása érdekében, Daniel G. Lichard evangélikus lelkész, selmeci tanár, aki előzőleg Szakolcán a Novini pre hospodárstvo, remeslo a domáci život című házi tanácsadó és ismeretterjesztő hetilapot adta ki 1848. április 5.–szeptember 27. között, majd pedig 1849. áprilistól kezdve, ugyancsak Szakolcán, a Slovenský Pozornik című lapot, amelynek volt egy ideig egy Žitva című melléklapja is.