1. A VASÁRNAPI ÚJSÁG (1854–1921)

Angol példák mutattak irányt a Vasárnapi Újság alapítóinak, Pákh Albertnek, Jókainak, Gyulainak, illetve fegyvertársaiknak programjuk kidolgozásánál és a végrehajtásnál. A Szépirodalmi Lapok már 1853. március 21-én felhívta a figyelmet a közművelődési orgánumok rendkívüli jelentőségére az angol kulturális életben, írván: „Fő és igazi mozgató ereje nem is a szépirodalomban rejlik, mint inkább azon irodalmi ágakban, amik ismereteket szállítanak a nép közé. E téren soha sem nyugszik. Nincs a földnek országa, mellyről folytonosan ne jelennének meg új meg új művek. Ide tartoznak a történeti művek és emlékiratok, ethnographiai és utazási rajzok s természet- és műtani tudományok népszerűsítése. Mindez aztán belefolyik a heti iratokba, mellyek könnyen s olcsón viszik azt tovább száz meg száz ezerek közé. A sajtó e neme {II-1-449.} legfontosb ága Angliának s nyílt tanulsága annak, hogy Anglia legműveltebb része Európának. Itt minden emberben él az olvasási vágy. Másutt csak a ’míveltek’ olvasnak. Ismét másutt még azok sem. Legnagyobb elterjedésnek örvend, miként tudva van, Dickens ’House Words’ című folyóirata, mellyről mondják, hogy százezer előfizetőt számlál” (1853. március 31., 26. sz. Külföldi szemle).

A Szépirodalmi Lapok mértékadó munkatársaiból verbuválódnak a Vasárnapi Újság irányítói, szerkesztője pedig Pákh személyében azonos. A glossza talán a lapterv első mozdulásának hírhozója. A Vasárnapi Újság a későbbiek során is szívesen hivatkozik angol megfelelőivel, jelesül a Householdwords-szal egyező céljaira (Dickens. 1856. január 27., 4. sz.).

Ismerték az azonos szándékú német sajtó figyelmet érdemlő eredményeit is. Mutatis mutandis: ezek is az angol modellek emlőin nevelkedtek („az volna a legjobb – idézi a megjelenést előző tervezgetéseket Gyulai Pál –, ha egy magyar Illustrirte Zeitungot lehetne alakítani, de ide több pénz, több kép, több dolgozótárs és nagyobb közönség kellene”). És tudták hol tévesztettek utat a hazai előzmények.

Az újság neve nem vallott túlzott eredetiségre. Így titulálták Brassai Sámuel két évtizede indult folyóiratát, „vasárnapi lapok”-nak mondta magát a Polgár és Gazdabarát. Feles számú újság viselte ez idő tájt Európa-szerte különféle összetételekben a Sunday Times vagy Sonntagsblätter nevet. A Sunday journal vagy a Sunday newspaper megjelölés pedig Angliában egyenesen laptípusra utalt. Azokat a vasárnaponként (a dolgozók „ráérő napján”) olcsó, 2–3–4 pennys áron napvilágot látó, széles körű olvasótábor számára szerkesztett, illusztrált, enciklopédikus orgánumokat értették alatta, amelyek mesésnek tűnő keresettségével irigykedve példálóztak nálunk is a hasonló terveket melengetők.

A szerkesztők – a fentiekből következően – célkitűzéseiket akarták a névválasztással deklarálni. Hírlapirodalmunkat a népszerű ismeretterjesztés területén is európai szintre óhajtották emelni, meggyökereztetvén a hazai talajban egy, a külföldi publicisztikában már szép sikerre jutott, kiemelkedő példányaiban nemes, követésre méltó hagyományokkal rendelkező lapfajtát. Olyan orgánumot, amely – elképzelésük szerint – az osztatlan magyar társadalomé, miként azt a brit atyamester, az Illustrated London News is vallja programjában: „Dolgunkat nem pártvillongásokban keressük, hanem azzal törődünk, hogy mi támadja vagy biztosítja a birodalom házi életét; az angol nép házi istenségeivel, és mindenekelőtt az angol szegénységgel; azokkal a kellemekkel, szórakozásokkal, érzelmekkel és szabadságokkal, amelyek annak a szép láncnak szemeit alkotják, amelynek egyik vége a kunyhóban, a másik a palotában kell, hogy legyen, s amelynek elektromos töltést kell adjon az a boldogság, amelyet mindkettőbe visz”.

A Vasárnapi Újság kiadása körüli készületekről elsőként Gyulai tesz említést, Aranyhoz írt, 1853. november 15-én kelt levelében („Valami néplap féle lesz – írja – még magok sem tudják mi […] Félek bajosan fog belőle {II-1-450.} valami kisülni”). A budai Helytartóság 1854. február 7-én engedélyezi működését, a Pesti Napló február 19-én ad hírt a „vasárnapi lapok” indulásáról. A nagy negyedrétű íven megjelenő orgánum arra törekszik, „hogy a fővárossal rendezett közlekedésben levő vidékeken már vasárnap olvasható legyen.”

A kezdet Gyulai szkepszisét látszott igazolni. A félévre előfizetési díjként 1 pengő forintot számító lapra „harminc egynehányan” tartottak igényt. A gyökeres fordulat ezután következett. Az első számokat másodszor, harmadszor is ki kellett adni. A prenumeránsok száma rövidesen hétezerre emelkedett (s ha a hírlapolvasás és előfizetés akkori viszonyait ismerve, csupán tízzel szorozzuk be az említett számot – mértéktartóan jártunk el számításainkban).

A rendkívüli érdeklődés arra ösztönzi Heckenastot, a kiadót, hogy 1855-ben útra bocsássa az orgánum mellékleteként a Politikai Újdonságokat, illetőleg a német nyelvű megfelelőt, a Saphir Zsigmond szerkesztette Sonntags-Zeitungot. Az évek folyamán formálódott gyakorlat szerint a Vasárnapi Újság az irodalmi, művészeti, szaktudományi közlendőknek nyitott mindenekelőtt teret, a Politikai Újdonságok pedig – hetes politikai összefoglalói mellett – az ipar és a kereskedelem érdekeit képviselte első fokon.

„Legjobban tetszett nekünk – írja Gyulai – a cím fametszete: egyfelől a gólyafészkes fedelű házban egy földmíves, amint pipázva, bor mellett hírlapot olvas, túlfelől a galambdúcos fedelűben pedig egy öreges táblabíró, amint kávé mellett hírlapot vesz kezébe. ’Ez olyan mint Szentpétery, amaz meg mint Réthy a Szigligeti Csikósában’ mondá Pákh.” És a hangulatos címfej egyszersmind a Vasárnapi Újság fő célkitűzéseinek is hív tolmácsa: „Előttünk a ’magyar nép’ neve összetartó kapocs, nem pedig választófal a különböző társadalmi osztályokra nézve”.

Születésekor hárman bábáskodtak a lap bölcsőjénél: Pákh, a szerkesztő, Jókai, a főmunkatárs és Gyulai Pál. Gyulai két hónap múltán Pákhkal összezördült és kivált az irányítók sorából. Kritikai észrevételeit ezután „jónapot, jobb lapot” – kezdetű vasárnap reggeli látogatásai alkalmával hozta a vele „társbérletben” élő szerkesztő tudomására.

A Vasárnapi Újság kormányrúdjánál Pákh és Jókai maradt. Közülük is Pákh gyakori betegsége, gräfenbergi „vízgyógykúrái” miatt a kezdet idején elsősorban Jókai. Ők írták, illetve szerkesztették a lap legnagyobb tetszéssel fogadott rovatait, Jókai a Kakas Márton leveleit (1856. június 1-én indult), Pákh a Szerkesztői mondanivalót.

Jókai intézményt pótolt az abszolutizmus kori Magyarországon. Regényei, elbeszélései, orgánumai, elsősorban a Vasárnapi Újság és az Üstökös a nemzet életerejének voltak fenntartói, megsokszorozói. A Kakas Márton leveleinek is prominens helye van a korszak irodalmában: az Üstökös tervének, írásainak előzője. „A csörgő sapka alatt harcoltak a koreszmék” – emlékezik vissza Jókai Bach korára. A Kakas Márton csörgősipkája nagyszerű lehetőség volt a kor fonákságai, gyűlölt figurái kigúnyolására. Méltányolta a levelek sikerét Heckenast is. Évi 1200 pengőforitot ajánlott fel {II-1-451.} Jókainak, ha minden számba ír egy-egy Kakas Márton-levelet. (Honoráriumra egyébként havi 200 forintot utalt ki a kiadó. Ebből 50-50 forint Pákhot és Jókait, a többi a munkatársakat illette. 10–15 forintot kapott az első időszakban egy-egy elbeszélés írója).

Az angol humoristákon nevelkedett Pákh, aki egész életén keresztül „egy humoros nagy regény” megírásának tervét hordozta lelkében, főművét a Vasárnapi Újságban alkotta meg. „Aránylag keveset írt a lapban – mondja róla Gyulai – leginkább javította vagy átdolgozta a beküldött cikkeket. Senki sem értett ahhoz jobban, hogyan kell hosszú cikket röviddé, formátlant élvezhetővé tenni”. A Szerkesztői mondanivaló humoros ötletei, karcolatai, paródiái tárházaként a későbbi élclapok útját egyengette, Jókai Kakas Mártonjához hasonlóan. A lap elvi irányát mindenkor Pákh jelölte ki, és az ő érdeme a végrehajtás eredményessége. Évvégeken megjelent beszámolói nemcsak a letűnt év elemző számvetései, hanem meghatározói az elkövetkező feladatoknak is.

Hogy a Vasárnapi Újság nem külföldi példaképei epigonjává, hanem művelődéstörténetünk egyik ragyogó teljesítményévé, sajtóéletünk jellegzetesen magyar zamatú produktumává vált az évek során, azt Osvát Ernő típusú szerkesztőjén, Pákhon és az életműve délpontjára ért Jókain kívül, jól választott szerző- és munkatársi gárdájának köszönhette. A jeles szakemberek (Szilágyi Sándor, Pauler Gyula, Rómer Flóris, Vámbéry Ármin, Bartalits István) szomszédjaként helyet kapnak hasábjain a közepesek (Vas József, Ney Ferenc, Remellay Gusztáv, Székely József), sőt nem egy alkalommal a jó szándékú dilettánsok (Edvi Illés Pál, Válkai Imre, Luppa Péter, Édes Vince stb.) Nemkülönben az íróknál, Arany, Tompa, Vajda János, Jókai, Gyulai neve mellett ott szerepel Lévay, Sárosi Gyula, Tóth Kálmán, Lisznyai, Thaly Kálmán, P. Szathmáry Károly, illetve Hory Farkas, Virághalmi Ferenc, Kossa Gusztáv, Szakáll Lajos verse és elbeszélése is.

Ám mindez a szerkesztők szándékával vágott egybe. Pákh írja: „A Vasárnapi Újság nem cél, hanem eszköz, nem kiáltó szó, hanem viszhang, nem pusztító, hanem hódító (…) azon út, mellyre léptünk már eddig is örvendetes eredményekhez vezetett és erősen reményleni engedi azt, hogy nagyobb tehetségek, magasabb irányok és komolyabb célok kellő fogékonyságra találjanak ismét s számukra működési tér biztosítassék” (Olvasóinkhoz. 1857. december 27., 52. sz.)

Ha a „Familienblatt” érdeméül azt tudja be a sajtótörténet, hogy a polgári családból „önképzőkört” alakítva, megvetette mintegy a művelődés alapsejtjét, akkor a Vasárnapi Újság érdemei ezen mennyiségileg-minőségileg túlmutatnak. Azt persze túlzás volna állítani: egy nemzetet vont működése hatósugarába, de az tény, hogy nálunk eddig nem ismert létszámú olvasóközönséget teremtett. Sokfelé ágazó, múltat, jelent, jövőt látkörébe vonó közleményeit, a társadalom- és természettudomány új eredményeit a nemzet széles rétegeihez juttatta el. Fáradhatatlannak bizonyult olvasói aktivizálásában, az új tehetségek felkutatásában és a napirenden levő különfajta problémák kollektív {II-1-452.} megoldására ösztökélő kísérleteiben is. Ezt a célt szolgálták a legkülönbözőbb tárgykörből időről időre kitűzött pályázatai, az ország különféle vidékeiről toborzott levelező és külső munkatársai. „Egy kis ismeretterjesztő akadémiává nőtte ki magát a ’Vasárnapi Újság’ – dicsekszik jogosan Pákh az évtized végén –, mellynek nagy számban vannak az ő levelező és rendes, az ő tiszteletbeli és igazgató tagjai”.

Állandóbb és szélesebb körű munkatársi gárdát tudott maga köré tömöríteni, mint az előtte élt közművelődési lapok. Jól eltalált hangja mellett, ez sikerének másik titka. Hetilap jellegénél fogva változatosabb, színvonalasabb taratlmat nyújthatott olvasóinak naponként megjelenő társainál. Nemzeti művelődésünk vetületeként társadalomtudományi közlendői többnyire jobbak a természettudományiaknál.

Hetente napvilágot látó lexikont tartunk kezünkben – ez az érzésünk sokszor a Vasárnapi Újság számait lapozva. Olyan lexikont azonban, amelynek funkcionálását a publicisztika törvényei szabályozzák, lévén enciklopédikus lap, s ez egyszerre jelent hiányt és erényt. Érzékenyebben reagál a világ eseményeire, mint a jellegénél fogva lassúbb mozgású lexikon, ám éppen ezért sokszor nehezebben tudja a talmit az értéktől, a maradandót a pillanatnyitól elválasztani.

Élet- és jellemrajzok; Történeti cikkek, régiségek s rokon; Hazai tájleírások, népviseletek, építészeti művek; Nép- és országisme; Természeti tudományok, ipar és gazdaság – íme a Vasárnapi Újság egymást követő évfolyamainak rovatcímei. Hozzájuk csatlakoznak az Elmélkedések, értekezések, fejtegetések; a Vegyes tartalmú cikkek (ezek adnak többnyire helyet az irodalmi, művészeti, esztétikai jellegű írásoknak), az Elbeszélések, Költemények, Levelezések, Adomák, továbbá a Jókai-féle Kakas Márton-levelek.

Mit tartalmaznak a felsorolt rovatcímek? Ebből a szempontból – legalább felsorolásszerűen – vegyük szemügyre az 1857-es évfolyam közleményeit: A paraszt és műveltség; Hogyan állítsunk takarékpénztárakat; Kazinczy Ferenc; Dr. Balassa János; Cavaignac tábornok; A budai színtársulat 1792-ben; Nemzetünk műveltsége az Árpádok alatt; Nicholson tábornok győzelme Delhi előtt; Ó-Budai hajógyár rajza; Népviseletek; Garanvölgyi Nép (képpel); Tokaj és a tokaji bor; A cigányok Erdélyben; Keletindia rövid ismertetése; A gyógytestgyakorlat ügyében; Baromfitenyésztés; Vetést pusztító rovar: Agrotis; Van-e a léghajózásnak jövője? Petőfi Sándor születéshelye s gyermekkora; Újabb lendületek a kisdedóvás körül. Egy-egy rovata – éves viszonylatban – anyag összeállításával az eljövendő szaklapok számára szolgáltatott követésre érdemes példát.

A kiadó kezdetben külföldről hozatja fametszetű illusztrációit. A 6. szám közöl először itthon készült képet – Teleki József grófét, az Akadémia elnökéét. Később hazai rajzolók, fametszők egész sora – Braun Károly, Huszka Lajos, Rohn Alajos, Pollák Zsigmond, Rusz Károly, köztük jeles művészek, Barabás Miklós, Lotz Károly, Vizkelety Béla – dolgoznak a {II-1-453.} Vasárnapi Újság számára. Találunk rajzot Jókaitól is (Vörösmarty laka Nyéken, Római síremlékek).

Ismeretterjesztő írásai között akadnak külföldi lapokból, jelesebb szakmunkákból átvett fordítások, átdolgozások, a szépirodalom terén – ezzel szemben – a magyar művek élvezik a kizárólagos elsőbbséget, mondván „elvünk az eredeti irodalmat emelni”.

Sajtótörténeti jelentőségét szintetizáló képességében és távlatnyitó hatásában kell látnunk mindenekelőtt. Magába szívta és tökélyre vitte az előtte volt azonos szándékú lap-próbálkozások szinte valamennyi folytatásra érdemes kísérletét, az Illustrated London News kezdeményeitől a Gartenlaube-féle „családi lapokig”. Bázist teremtett a csapásán induló ismeretterjesztő, szakmai és tudományos orgánumoknak, olvasóközönséget nevelve számukra. A Vasárnapi Újság létrejötte után már nem lehetett úgy lapot szerkeszteni és írni, mint előtte. Hatását még a tőle jellegben és célkitűzésben eltérő folyóiratok, jelesül az irodalmi divatlapok is magukon viselik.

Nem Pákh lapja kizárólagos érdeme az indulását követő nagyarányú fellendülés, amely sajtóéletünket jellemezte. De: a Vasárnapi Újság gyorsította, példájával felszabadította és bátorította ezt a lényegében már a forradalom előtt elkezdődött fejlődési folyamatot, amelyre az önkényuralom enyhülte is kedvezően hatott.

A Pákh–Jókai-kor az egyik legsikeresebb szakasz a Vasárnapi Újság hosszú történetében. A dualista idők Vasárnapi Újságja – tipográfiai megjelenítését tekintve – a gazdag rokon képében tetszeleghet az abszolutizmuskori elődjével szemben. Pákh és Jókai lapja a kor magyar valóságának volt hívebb tükre. Egy nemzet ellenállását erősítette a műveltség nyújtotta eszközökkel. A bölcs derű, a higgadt, céljára ügyelő önmérséklet tartozott legfőbb fegyverei közé. Az abszolutizmus korának meggyötört magyarja hitet, erőt, életkedvet meríthetett a Vasárnapi Újság számaiból.