2. MAGYAR NÉP KÖNYVE, CSALÁD KÖNYVE

„Pengő forintért” évente hat füzetet tesz le olvasói asztalára (utolsó évében, 1856-ban csak ötöt) a Vasárnapi Újság után évnegyeddel indult Magyar Nép Könyve. Szerkesztői – Csengery és Kemény – a legkiválóbbak közül szervezik szerzői kollektíváját. Verseket Vörösmartytól, Petőfitől, Aranytól, Tompától, Erdélyi Jánostól, elbeszéléseket Eötvöstől, Jókaitól, Gyulaitól közöl; Petőfitől nagyobbrészt eddig kiadatlan verseket. Hogy áll a világ? című cikksorozatában Kemény Zsigmond a publicista és a történetíró erényeit egyesítve a krími háború eseményeit elemzi. A gazdasági élet soron levő problémáiról a Gazdasági Lapok munkatársai adnak tájékoztatást.

Az igényes eredeti munkák színvonalas fordításokkal, átdolgozásokkal párosulnak, főként a közművelődési témák esetében. Csengery Antal Johnston {II-1-454.} nagy érdeklődést keltett munkájából, a Chemistry of common life-ból magyarít, hitvese, König Róza Andersen-meséket fordít.

A szerkesztők a nagyközönség kezébe olyan folyóiratot szántak, amely olvasmányos cikkekben tálalja a gazdasági ismeretek, a történelem és természettudomány közérdeklődésre érdemes kérdéseit, a költészet terén pedig a népiesség mellett a művészi értéket is mércéül állítja.

1856-os, váratlan megszűnte több okot feltételez. Többségükben a Pesti Napló köréhez tartozó munkatársai sokfajta kötelezettsége lehet ezek egyike (a Naplón kívül ők játsszák javarészt a prímszerepet a Vasárnapi Újságnál, a Család Könyvénél, az indulni készülő Budapesti Szemlénél és egyre inkább az Akadémiánál is). Aztán: A Magyar Nép Könyve elképzeléseit a mind népszerűbbé váló Vasárnapi Újság és a Kemény Zsigmond szerkesztette Pesti Napló, az övénél kedvezőbb körülmények között és hatásosabban képviselhette. Vesztett továbbá korábbi vonzásából 1856-ra a nemzeti egységpolitika összetartó ereje, tehát az az elvi alap is, amelynek talaján az orgánum létrejött.

A Greguss Ágost és Hunfalvy János szerkesztésében, 1855. január 28-án indult Család Könyvében, az angol–német modellek java hagyományai szerencsésebb kezű és ötletekben eredetibb követőjére ismerhetünk, mint a már említett, katolikus Családi Lapokban. (A „családi lapok” fénykora nálunk a következő évtizedben kezdődik, időszakunkban inkább csak többé-kevésbé sikeres próbálkozások tanúi lehetünk).

A Greguss–Hunfalvy szerkesztőpárossal csaknem egy időben (szerkesztőnőként sajtótörténetünkben először!) folyamodik egy Képes Családi Lap elnevezésű hetilap kiadási engedélyéért Vachott Sándorné Csapó Mária, Petőfi Etelkája nővére. Lapja – beadványa szerint – „a közerkölcsnek, a vallásosságnak, a hazafiasságnak, a családi erényeknek volna terjesztője” és így „a nagy állami szervezetnek hasznos szolgálatokat” tehetne. Kérelmét férje forradalmi múltja, de saját „szenvedélyesen magyar” érzelmei okán is elutasítják.

A Család Könyve (1854–56, 1858) – A Magyar Nép Könyvéhez hasonlóan – könyv formátumban, évente tízszer, tehát öt hetenként jelenik meg; a családhoz, „a társadalom és állam alapjához” szólva. Arra törekedett, hogy a család minden tagja – fiatal, öreg, férfi, nő egyaránt – neki megfelelő olvasmányt leljen benne. „Más nemzetek irodalmaiban – írja laptársát köszöntve a Vasárnapi Újság – feles számmal jelennek meg olly művek, mellyek a családi körök hasznos időtöltésére szolgálnak, egy részről a lélek és szív nemesítését, másrészről az ismeretek rendszeres szaporítását célozván” (1857. január 28., 4. sz. Szerkesztői könyvtár).

A Család Könyve tudománynépszerűsítő folyóirat, a szó szigorú értelmében. Még a szépirodalmat is száműzi szinte. Kemény Özvegy és leánya című regényéből közöl mutatványt; Bernát Gáspártól humoreszket és néhány fordítást.

Szerkesztői, Greguss Ágost és Hunfalvy János ismert tudósok. Egyikük {II-1-455.} esztétikai eredményeink első jelentős rendszerezője, a másik a magyar földrajzi tudományosság voltaképpeni megalapítója, s mindketten – a tudománynépszerűsítésben is jártas, jeles tollú publicisták. Ugyanez mondható el munkatársaik többségéről. Vállalkozásukat – ennek megfelelően – sokoldalúság, igényesség és tervszerűség jellemzi (Repiczky János A mohácsi csatáról értekezik, török írók nyomán, Greguss Ágost A lélek- és élettanról, Arany balladájáról, a Szondi két apródjáról, Greguss Gyula a villanydelejes távírókról; Hunfalvy János Család, nevelés címen mintegy a folyóirat programját vázolja, a gyermekek számára Erdélyi János „szállítja” a népmeséket. Ismeretterjesztő írásainál elsődleges szempont a korszerűség). A cikkek többnyire illusztráltak, időnként színes képekkel.

Kelendőségéről – az adatszerűség igénye nélkül – a Vasárnapi Újság már idézett tudósításából tájékozódhatunk. Előfizetők – írja – „mint halljuk eddig is igen szép számmal vannak, különösen felsőbb körökben, mi kétszeres örömére válhatik mindenkinek, hogy a magyar nyelv és irodalom ott is buzgóbb ápolásra talál”. Olvasói, ha nem is az arisztokráciából, de – mint német megfelelőinél – a műveltség egy bizonyos szintjén állókból, a birtokos nemesség, polgárság kis- és középrétegeiből kerülhettek ki és semmi esetre sem a szorosabb értelemben vett „népből”. Megszűnésének okát A Magyar Nép Könyve bukásánál is szerepet játszó körülményekben kell keresnünk.