4. Ifjúsági lapok

A szabadságharcot megelőző évtizedbe nyúlnak vissza előzményei, de a Bach-korszak vállalkozásai sem tudnak túllépni a kísérletezés stádiumán. A tapasztalat hiányát még az érdeklődés csekély volta is súlyosbítja. Igaz, a kettő – legalábbis részben – egymásból következik. Komolyabb fejlődésről ezen a téren tehát csak az 1860-as években beszélhetünk.

Az ötvenes évek kudarcra kárhoztattott lapkísérletei mégsem haszon nélkül valók, az utóbb következők szempontjából. Felfedezik a siker irányába mutató példaképeket, Andersent, a keleti mesekincset, az örök ihletőt és megújítót: a népköltést, a történeti mondavilágot, érdeklődéssel fordulnak ezek magyar megfelelői irányába. Működési bázist teremtenek olyan oeuvrejükben a gyermek- és ifjúsági irodalomnak is jeles szerepet szánó íróknak, mint Győry Vilmos, Dienes Lajos, Horkay Antal, Szabó Richárd, Remellay Gusztáv, Boross Mihály. Az említettek művei a legkiválóbbak közvetlen előzői, s ezek egyike, Gyulai Pál már ebben az évtizedben feltűnik e nemben is klasszist jelentő alkotásaival.

A Brassai Sámuel szerkesztésében 1851-ben indult Fiatalság Barátjának célja a hivatalos használatból kiszorított magyar nyelv és az ezernyi fortéllyal támadott nemzeti öntudat ápolása a család és főként az ifjúság körében. „Érdeket gerjeszteni” továbbá „a míveltség és ennek eszközei, a könyvek iránt”.

A nyolcadrét alakú, formára nézve inkább könyvhöz, mint folyóirathoz hasonlító lapocska „egyenlőre” 6 füzetre hirdet előfizetési felhívást, két ívnyi terjedelemben, 1,30 pengőforintért. Programjának az ismeretterjesztést tekintette. A „humán és reáltudományok” változatosan összeállított tárgykörei éppúgy fellelhetők hasábjain, mint a praktikus tudnivalók – természetesen forgatói igényeihez méretezetten. A szépirodalom csupán járulékos elem.

Olvasói differenciált életkori sajátosságaiból várható érdeklődésére nagy gondot fordít. A gyermek még a mesék világából táplálkozó olvasásvágyának a serdültebb ifjú nyíladozó értelméhez, sokágú kíváncsiságához hasonlóan igyekszik eleget tenni. Egyes írásai jó pedagógiai érzékről tanúskodnak, mások nem mentek az erőltetetten „okító” szándéktól. Vannak értékes darabjai, Arany, Gyulai, Győry Vilmos versei például, a Szilágyi Sándortól (Sz. S.; ő egyébként a lap helyettes szerkesztője) eredő Szigetvár végpusztulása {II-1-463.} című „történeti rajz”, vagy a malmok feltalálásáról szóló, Az iparos ész találmányai, illetve A gyémánt; és hevenyészve odavetett tákolmányai, „fordítmányai”. A 6. füzet megjelente egyben a vállalkozás epilógusát is jelentette.

„Sajnálni kell – írja az Értesítő –, hogy nem találkozott annyi szülő, mennyinek részvétele egyetlen ifjúsági folyóiratunk néhány hónapon keresztül, mely alatt erejét, irányát kifejtheti támogatására szükséges. Minek is az olvasás? Kár volna a fiatalságot olvasgatásra szoktatni” (1852. március 6. Vegyes).

„Rég óhajtott újdonság”-ként köszönti a Hölgyfutár a Gönczy Pál szerkesztette Ifjúság Lapját (1853–54), amely voltaképpen Brassai vállalkozásának folytatása, változott címmel és Gönczy elképzeléseihez igazodón (Brassai társszerkesztőként fejt ki aktív szerepet). Az Ifjúság Lapja és a Fiatalság Barátja tapasztalataival, és hogy túllép rajta, előzőjének is érdeme. Szerkesztője, Gönczy Pál (1817–1892), az elméleti és gyakorlati pedagógia terén állított maradandó emléket magának. Nem utolsósorban 1852-ben alapított kitűnő magánintézetével, a későbbi pesti református gimnázium elődjével. Nevelőintézetének nagy nevű tanáraiból – Brassai, Csengery Antal, Gyulai Pál, Székács József, Török Pál – származott munkatársai többsége is.

Az Ifjúság Lapja hasábjain több olyan jeles író is szóhoz jut, akik a Fiatalság Barátjában még nem szerepeltek. (Tompa Mihály, Lévay József, Szász Károly, Bulcsú Károly, Ferenczy Teréz), közülük néhányan elsősorban az ifjúságnak szánt műveik révén váltak ismertté (Dienes Lajos, Horkay Antal, Szeberényi Lehel, Lukács Pál). A művek java része még most is, mint korábban fordítás (Lenau, Herder, Hoffmann, az Ezeregy éjszaka meséi; Csengeryné Andersentől fordít.) Arányos rész illeti a szépirodalom mellett a sokféle tárgykörű ismeretterjesztést, továbbá az ifjúsági lapokból ez idő tájt elmaradhatatlan rovatokat (Mulatságul vasárnap délutánra, Mathematikai feladványok, Számtani fogások, Történettani és geographiai kérdések).

A szerdánként Pesten évi 8, vidéken 9 forintos előfizetési díj ellenében megrendelhető folyóirat 1854. jún. 28-án, nem egészen egy éves fennállás után, deklarálja megszűntét. Mindössze 120-an támogatták a feladatát „legszigorúbb körülmények között” teljesítő lapot. Az Ifjúság Lapja megszűntével csaknem évtizedes hiátus keletkezik gyermek- és ifjúsági lapirodalmunk történetében. „Az ifjúsági irodalom – panaszolja évek múltán a Szépirodalmi Közlöny – egyike irodalmunk legelhanyagoltabb ágainak” (1858. július 25., 85–95. sz. Könyvismertetés).

IRODALOM

Vas Gereben: Egy-két szó a végén. = Falu Könyve. 1851. 353. – Falusi esték. = PN 1853. 989., 1008., 1014., 1064., 1123. – Somogyi Károly: A „Családi Lapok” ügyében. = PN 1857. 297. – „A Vasárnapi Újság”. = VÚ 1854. márc. 26. – Pákh Albert: Visszapillantás. = VÚ 1854. dec. 31. – Jókai Mór: Új év kezdetén. = VÚ 1855. jan. 7. és Cikkek és beszédek. 4. k. {II-1-464.} Bp. 1968. – Jókai Mór: Adjunk számot = VÚ 1856. dec. 28. és Cikkek és beszédek. 4. k. Bp. 1968. – Pákh Albert: A Hírmondó című új néplap és a Vasárnapi Újság. = VÚ 1858. nov. 14. – Pákh Albert: A Vasárnapi Újság jövő évi, vagy is tizedik évfolyama ügyében. = VÚ 1862. dec. 14. – [Pákh Albert:] P. A.: És mikép terem a Vasárnapi Újság. = VÚ 1863. 1., 2. – Pákh Albert: Az év és évtized végén. = VÚ 1863. 52. – [Gyulai Pál] Gy. P.: Pákh Albert 1823–1867. = VÚ 1867. febr. 17. és Bírálatok, cikkek, tanulmányok. Bp. 1961. – Gyulai Pál: Emlékbeszéd Pákh Albert levelező tag felett. = AkÉrt 1870. 247–253. és Emlékbeszédek. 1879. – Gyulai Pál: Jókai mint hírlapíró. = BpSz 1875. 9. 202–216. és Bírálatok, 1861–1903. Bp. 1911. – Jókai Mór: A „Vasárnapi Újság”. Hogy született, hogy dajkáltuk? = VÚ 1879. márc. 16. és Írói arcképek. Bp. 1955. – Nagy Miklós: A Vasárnapi Újság huszonötödik évfordulóján. 1854–1879. = VÚ 1879. márc. 16. – Adorján Sándor: Jókai mint szerkesztő. = A Hét 1893. dec. 23. – Ferenczy József: Jókai mint hírlapíró. = Irodalmi dolgozatok. 1899. – Szabó Mózes: Pákh Albert pályája. Bp. 1903. – Schöpflin Aladár: Pákh Albert. = VÚ 1904. márc. 6. – Gyulai Pál és a „Vasárnapi Újság”. = VÚ 1906. jan. 21. – Kemény Lajos: A Vasárnapi Újság illusztrátorai 1854–1858. = Művészet 1912. 202–203. – Galamb Sándor: Pákh Albert. Napk. 1923. 1. k. 254. 255. – Rexa Dezső: Jókai és Pákh szerkesztői üzenetei. = Mság 1928. máj. 27. – Lukácsy Sándor: Elfelejtett írók. Pákh Albert (1823–1867.) = Ktáros 1959. 1. 61–62. és Kbarát 1959. 29–30. – Törő Györgyi, H: Jókai, a szerkesztő. In: Jókai Mór: Cikkek és beszédek 4. k. Bp. 1968. – Csengery Antal és Kemény Zsigmond előfizetést nyitnak a Magyar Nép Könyve új folyamára. = PN 1855. szept. 18. – Salamon F[erenc]: Magyar Nép Könyve. 1. = BH 1856. 15. és Irodalmi tanulmányok 2., 1899. – Új Magyar Múzeum. = PN 1850. aug. 17. – [Mérleg jel]: Szépirodalmunk a forradalom után. = PN 1852. okt. 17. – Toldy Ferenc: Előszó és újévi elmélkedés a szerkesztőtől. = ÚjMMúz 1854. 1., 3. – Toldy Ferenc: Szerkesztői zár- és búcsúszó. = ÚjMMúz 1860. 2. 455. – Viszota Gyula: Az Akadémia Értesítő 70 éves jubileuma. – AkÉrt 1911. 22. 370–375. – Tóth András: Toldy Ferenc és tudományos közéletünk 1849–1860. Adalékok az abszolutizmus korának művelődéstörténetéhez. = EKévk 5. 1971. 351–371. – Török János: A magyar irodalom történetéhez. „Kelet Népe”. = MS 1856. máj. 16. – Megjelent közelebbről: Kelet Népe. = BH 1856. aug. 24. – Török János. 1809–1874. (Élet és jellemrajz). = MoNv 1874. febr. 9. – [Gyulai Pál] – g. Budapesti Szemle. = SzépirodF 1862. júl. 24. és Kritikai dolgozatainak újabb gyűjteménye. 1927. – Szegfi Mór: A „Budapesti Szemle”. = SzépirodKözl 1857. okt. 25–28. – Budapesti Szemle ügyében. = BpSz 1857. 460. – Csengery Antal: Előfizetési felhívás a „Budapesti Szemle” újabb folyamára. = PN 1859. 209. sz. – A Budapesti Szemle. = SzépirodF 1861. szept. 12. – Gyulai Pál: Budapesti Szemle = Ko 1863. 14. és Kritikai dolgozatainak újabb gyűjteménye. 1927. – [Gyulai Pál]: Budapesti Szemle. = Ko 1864. máj. 15. és Bírálatok, cikkek, tanulmányok, 1961. – [Gyulai Pál]: Budapesti szemle. = KO 1864. 10. és Bírálatok, cikkek és tanulmányok. 1961. – Csengery Antal: A „Budapesti Szemle” ügye. ÖM 5. 1884. – Csengery Antal: A „Budapesti Szemle” megszűnése. ÖM 5. 1884. – Szilágyi Sándor: Salamon Ferenc emlékezete. 1825–1892. = AkÉrt 1895. 6. 5–22. – Csengery Antal–Salamon Ferenchez. = ItK 1903. 92–94. – Lukinich Imre: A Budapesti Szemle történetéből. = MBiblSz 1925. 223–226. Tóth József: Ifjúsági lapirodalmunk 1848 után. = Figy 1875. 9–10.