{II-1-465.} X. Magyar revü-kísérletek az ötvenes években

FEJEZETEK

A művelt olvasóközönség, a korszerű tudományosság eredményei iránt érdekkel bíró, literátus értelmiség színvonalas, szakmai nehezékektől mégis óvott tájékoztatását, a revü – szóhasználatunkban honosabbá vált megfelelőjén: a szemle – tartotta feladatának. Betekintést nyújtani forgatóinak az európai és hazai tudományos élet „laboratóriumaiba”, avatottan tudósítani sikereiről, és – természetesen a modern polgári tudományosság realista-racionalista szellemében – osztozni problémáiban. Útmutatással szolgálni a szaktudósnak is, védve egyben a tudományok nagyfokú differenciálódása ártalmaitól, a szakbarbárságtól például. A laptípus az 1840–1860-as évek idején éli virágkorát. Az önmagukon belül is szakágazatok sokaságára bomló társadalom- és természettudományok ilyen igényű, enciklopédikus jellegű áttekintése a 19. század végén már csaknem lehetetlen.

A szemle (revü) – helyesen értelmezve sajtóbeli szerepét – átmenetet képez a napilap és a szakfolyóirat között. Közbülső jelenségként kell értelmeznünk – a fentiek okán – közleményeit is, a hírlapi cikk és a monográfia, a bírálat és az értekezés között. Reprezentatív műfaja éppen ezért az esszé, és a tudományos érték a vonzó előadásmóddal, a művészi stílussal együtt válik követelménnyé a közlésre számító írások irányába.

Klasszikus hazája Anglia, Franciaország. A közép-európai, hazai honosítók előtt az „angol évnegyedes reviewk” és francia társaik, az Edinburgh Review, a Revue des deux Mondes példája lebeg, „melyek legújabb számai Franciaországban és Angliában a kereskedő, földbirtokos, bankár s legvilágibb salonok hölgyeinek asztalán nem hiányzanak”.