5. A KULTURÁLIS ÉLET ÉLCLAPI TÜKRE

A kulturális kérdések a lap fontos, állandó tárgyát képezték, s szorosan összefonódtak a társadalmi és politikai kérdésekkel. Az öt éven át megjelent arcképeknek mintegy fele íróknak, művészeknek, kulturális életünk korabeli szereplőinek portréja volt, mellettük pedig számos karikatúra, élc és rovat foglalkozott művelődésünkkel, kulturális életünkkel.

A sajtóra vonatkozó írások nagyobb része szorosan kapcsolódott a politikához. Megteremtette az egyes kortárs lapok teljes paródiáit, egész oldalon karikírozta rovatbeosztásukat, cikkeiket, grafikáikat. Ezt az élcformáját a portrékhoz és a figurákhoz hasonlóan utánozták a többi élclapok is. A politikai irányvonalak mellett nem mulasztotta el kifigurázni az egyes újságírók modorosságait sem.

A szépirodalom és az irodalmi kritika területéről gazdag anyagot hozott, bár szétszórtan. Travesztiákban feldolgozta a magyar és a világirodalom sok jelentős művét. A Borsszem Jankónak a portrékon kívül is állandó szereplője volt több író, elsősorban Gyulai Pál, Jókai, Szigligeti Ede és Szász Károly, s mint egységes egész, a Kisfaludy Társaság.

A többi élclapból éppen csak sejteni lehetett, hogy tudományos és művészeti élet is zajlik a fővárosban, a Borsszem Jankó az erről hírt adóírások, karikatúrák valóságos tárháza. Színházi és zenei életünk teljes krónikája {II-2-205.} megtalálható benne: éles nyelven, de gyakran alapos kritikákban bemutatva. A képzőművészetek teréről is számos portrét, élcet hozott, pedig ez az összes többi élclapból még hiányzott. Sokat foglalkozott az Esterházy-képtár ügyével, múzeumaink és könyvtáraink kongó ürességével, a Képzőművészeti Tanács működésével és a köztéri szobrokkal, Pest városrendezésével vagy a kirakatok esztétikumával.

Tudományos életünkről szintén gyakran beszámolt. Az Akadémia tudományosságának rovására menő magyarkodását nem egy gúnyiratban mutatta be. Egy-egy ismertebb külföldi tudós előadásáról sem felejtkezett meg, előadási stílusuk és a hazai közönség értetlenségének paródiáját nyújtva.

Meglehetősen nagy helyet kaptak az egészségügyi helyzettel, az orvosokkal és a hazai orvostudományi eseményekkel kapcsolatos karikatúrák, írások. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók valamennyi nagygyűléséről paródiában számolt be, s a homeopátiával összefüggő, politikai síkra terelt viták is sűrűn szerepeltek. A Lindley-féle pesti vízvezetéki rendszer fertőzöttsége, a pesti közegészségügyi viszonyok s a kolerajárvány mind jelentős helyet foglaltak el számaiban.

A Borsszem Jankóból derült ki egyedül, hogy eleven és gyorsan fejlődő nagyváros volt Budapest, s hogy nem a késre menő politikai csatározások tették ki a mindennapi életet.