{II-2-226.} III. A KUDARCOT VALLOTT POLGÁRI LAP, A HAZÁNK S A KÜLFÖLD

1864. december 15-én jelent meg mutatványszáma, és nyolc évfolyam után, 1873. január 1-vel olvadt be a Vasárnapi Újságba – annak ellenére, hogy témáival, hangnemével éppen akkor képviselt eredeti színt az „enciklopédiai” lapok között. A 16 negyedrét oldalas lap évi 6 forintos árával a legolcsóbb volt a korban. A számos lapot szerkesztő, termékeny újságíró, Szokoly Viktor (1835–1913) szerkesztette és Emich adta ki. Fejléce önmagában programot adott: a középen található, Erdélyt, Magyarországot és Horvátországot jelképező három nőalak egyik oldalán pusztát ábrázolt gémeskúttal, a másik oldalon ipari létesítményekkel gazdagon telerakott tájjal, előterükben a változást előidéző művészetek és tudományok jelképeivel; sőt még ezek tetejében ült Merkur is, hogy teljes legyen az allegória.

Tartalmilag sokáig a Vasárnapi Újság halvány mása volt, egyedül heti négy-öt illusztrációjának minősége emelkedett kortársaié fölé. 1871-ig érdekesek voltak a Hölgyfutár korábbi szerkesztőjének, a kor népszerű írójának, Vadnay Károlynak (1832–1902) színes, főleg a főváros kulturális életével foglalkozó tárcái, viszont az elmélkedések teljesen hiányoztak belőle. 1866 – 67-et kivéve nagyrészt tartózkodott a közvetlen politizálástól, de szerkesztési iránya szerint határozottan ellenzéki volt.

A lapnak 1870 végéig tartó első korszakában Deák Farkas (1832–1888) igazságügy-minisztériumi titkár, történész és nagyon termékeny publicista, az ugyancsak sokat író Kazár Emil (1843–1922), ki Szokoly helyét vette át 1871 után minden szerkesztőségben, és Vadnay Károly voltak főmunkatársai. A lap cikkírói nagyrészt a fiatal polgári értelmiség soraiból kerültek ki, kiegészülve néhány ellenzéki író-képviselővel. Történelmi cikkeit, esszéit, képmagyarázatait nagyobb részben Szokoly Viktor, Hoffer Endre, Székely Sándor és P. Szathmáry Károly, természettudományi írásait Molnár Antal, Acsai Sándor, König Gyula, Nemes Ödön, néprajzi, helyrajzi írásait és útleírásait Pataki Ferenc, Miskovszky Viktor, Orbán Balázs, Erődi Béla és Xantus János írta. Jankó Jánosnak minden negyedik-ötödik számban megjelent egy-egy karakterisztikus képtörténete. Általában többet foglalkozott e lap a hazai tájak bemutatásával, mint a Vasárnapi Újság. Erdélyt ugyancsak kitüntette figyelmével, de már nem kizárólagosan; így főként a Felvidékről közölt számos cikket és illusztrációt.

1871. január 1-től Kazár Emil szerkesztősége mellett már csak szerkesztőtárs {II-2-227.} maradt a beteg Szokoly Viktor. A lap külalakja is átalakult: újság formátumban, 8 oldalon és nagy illusztrációkkal jelent meg. Utolsó évére, 1872-re egyike lett a legszínvonalasabb közművelődési lapjainknak. Látóköre európai, tájékozódása korszerű volt, művelődési érdeklődése mellett erős társadalmi érzékenység határozott hang jellemezte: Egységes szellemével ritkaságnak számított e kor közművelődési lapjai között. Számos érdekes történeti ismeretterjesztő cikket írt Hőke Lajos, a megyei tisztségeitől megvált idősebb történész. Az erdélyi pedagógiai és szépíró, Nemes Ödön az Avram Jancuról írt portréval a „testvéries összefogás” ügyét kívánta szolgálni. György Aladár hat részből álló sorozatban mutatta be az Internacionálé, a nemzetközi munkásmozgalom tevékenységét egészen a Kommunista kiáltvány részletes ismertetéséig és a szocializmus irodalmának ajánló bemutatásáig. Andrássy Béla az agy működéséről, a vallás és bölcselet viszonyáról s a családról írt kiváló materialista pozitivista cikkeket. Endrődi Sándor ugyanilyen szellemben ismertette Büchner működését, egyúttal hevesen támadva a hazai „régi kasztok” ellen.

A Hazánk s a Külföld utolsó évfolyamának radikális társadalomszemlélete, egyöntetű pozitivizmusa és materializmusa, s általában a cikkek java részének igényessége nem találhatta meg kellő számú olvasóközönségét közművelődési lapként. Viszont más, súlyosabb műfajú kritikai lap, a Figyelőmár rendelkezésére állt ugyanazoknak a szerzőknek, akik az utolsó évben megemelték e lap színvonalát (elsősorban György Aladár és Endrődi Sándor). Utolsó számában sem volt utalás a megszűnés okára, csak Kazár Emil hivatkozott „magán viszonyaira”, ami miatt megválik mind a Hazánk s a Külföld, mind társlapja, a Heti Posta szerkesztésétől.