{II-2-255.} 2. A SAJTÓ MINT TŐKÉS ÜZEM

A sajtó mint vállalkozás már a legkorábbi időszakban kapitalisztikus jelleget öltött. A hírlapok előállítása üzemszerűen szerveződött meg: természetesen lényeges volt a lap szellemi tartalmának „előállítása”, de legalább annyira fontosnak bizonyultak az egymással szoros kapcsolatban lévő tőkebeli és technikai feltételek. A tőkés üzem belső logikája a nyomdászatban is ösztönözte a technikai fejlődést, az egyre tökéletesedő gépek viszont újabb tőkebefektetéseket igényeltek: e fejlődési folyamat korunkban a modern technikával rendelkező (rotációs- és szedőgépekkel felszerelt) nyomdászati üzemek megszervezéséhez vezetett. De a tőke hirdetések formájában a lapok hasábjain közvetlenül is megjelent! A lapok hallatlan mértékben megnövelték példányszámukat, olcsóbbak lettek, és (az írni-olvasni tudás rohamos terjedésével) páratlanul széles olvasóközönséget hódítottak meg. A modern sajtó jövedelmező vállalkozássá lett, ilyen módon a polgári gazdaságnak éppúgy része lett, mint korábban a polgári politikának.

Magyarországon az új típusú, modern sajtó megteremtéséhez szükséges tőkebeli és technikai feltételek a XIX. század utolsó negyedében kerültek egymással szoros összefüggésbe és szerveződtek üzemmé. Időközben kiépült a hazai sajtónak, mint tőkés üzemnek infrastrukturális háttere, a hazai hírközlés rendszere is: 1880-ban alapították a hazai első független hírszolgálati irodát, 1881-ben adták át az első telefonközpontot (távíró 1847 óta működött az országban), a vasút nagy szárnyvonalai pedig – hírt és hírlapot egyaránt továbbítva – már az egész országot áthálózták.

A nyomdák száma először a kiegyezés utáni lendületet követően, majd a század végén növekedett jelentékenyebb mértékben. A fővárosi nyomdák száma az 1880-at követő két évtizedben megkétszereződött, 75-ről 149-re emelkedett. Ennél nagyobb számszerű gyarapodás tapasztalható vidéken, ahol a kisebb-nagyobb vállalatok száma 1900-ban elérte az 531-et. A nyomdák kapacitása, felszerelése, tőkeereje különböző volt: a tőkeerős vállalkozások hatékonyan alkalmazták a legújabb nyomdatechnikai eljárásokat, de 1867 táján, a gazdasági fellendülés első hevületében számos nyomdát alapítottak, amelyek közül több hamar tönkrement, vagy – főként vidéken –alacsony technikai színvonalon dolgozott.

A kiegyezés körüli évek két legismertebb nyomdai vállalkozása – amelyek modern tőkés üzemmé váltak – az Athenaeum és a Franklin-Társulat volt; mindkettőt neves nyomdászok alapították és utóbb mindkettő részvénytársasági alapon szerveződött meg. Az Athenaeum R. T. 1868-ban Emich Gusztáv kezdeményezésére jött létre, a Franklin-Társulatot pedig 1873-ban a Landerer és Heckenast-cégből szervezték meg. E két üzem jelentékeny szerepet vállalt a hazai hírlapok előállításában: az Athenaeum állította elő többek között A Hont (illetve a Nemzetet), a Budapesti Közlönyt, a Fővárosi Lapokat, a Magyar Újságot (1892-től), a Borsszem Jankót, a Franklin-Társulat pedig a Budapesti Szemlét, a Vasárnapi Újságot, az Egyetértést.

{II-2-256.} Mellettük számos kitűnő és sikeres officina működött: az 1868-ban megszervezett Állami Nyomda és jó néhány középüzem, például Kertész József, Deutsch Mór, Bartalits Imre, Hornyánszky Viktor nyomdája. A kiegyezést követő fellendülés szülte a Pesti Könyvnyomda Részvénytársaságot, amelyet 1868-ban Falk Miksa és Klapka György alapított. Elsőrendűen felszerelt (1873-ban rotációs géppel ellátott) nyomdában készült a Pester Lloyd; ez az üzem a hetvenes években a Pesti Lloyd-Társulat nevet vette fel.

Az új típusú, üzleti-politikai lapok megteremtésében Wodiáner Fülöpnek, illetve Légrády Károlynak jelentős szerepe volt: vállalkozásaikkal a hír minél nagyobb haszonnal történő értékesítésére törekedtek. Wodiáner adta ki a tömegigény kielégítésére törekvő Budapest című képes néplapot és a hazai bulvár sajtó egyik reprezentánsát, a Kis Újságot, Légrády Károly pedig üzleti és politikai érdek sikeres egyeztetésével a Pesti Hírlapot.

A nyolcvanas évek legjelentősebb nyomdaalapítását azután a Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság valósította meg. Az 1884-ben alapított vállalkozás élén Kerkápoly Károly állott. A hírlapok közül itt nyomtatták az Egyetértést (1885-től), a Budapester Tagblattot, később a Magyar Hírlapot és a Friss Újságot.

A vidéken alapított nyomdai vállalkozások száma jelentékeny volt, technikai színvonaluk elmaradt a fővárosi nagy nyomdák mögött. Közülök csak néhány vált olyan jelentőssé, mint a gyomai Kner Izidor üzeme vagy a debreceni városi nyomda.