3. KIEGYEZÉSES KORMÁNYPÁRTBÓL KIEGYEZÉSPÁRTI ELLENZÉKBE

A kompromisszumon alapuló kiegyezéses államrendszer 1875-ben újabb kompromisszum alapján létrejött hatalmas parlamenti többségű kormánypártja, a Szabadelvű Párt nem volt stabil alakulat. Egy-egy politikai döntéssel vagy a párt vezérével, Tisza Kálmánnal egyet nem értve folyvást újabb és újabb csoportok váltak ki a kormánypártból, s formálódva legfőbb gondjuk az önálló sajtó megteremtése volt. A hangzatos című, a „független” politizálásra, a „közvéleményre” hivatkozó lapok rövid ideig népszerűségre tettek szert, majd – miután nemhogy új, de érdemileg eltérő alternatívát sem tudtak nyújtani – sorvadni kezdtek. A hagyományos pártsajtó utolsó kísérleteivel találkozunk tehát. A lapok többsége sajtótörténetileg érdektelen, csak a teljességre törekedve ismertetjük itt azokat, amelyek legalább néhány hónapot megéltek.

A Tisza-kormány által megkötött új gazdasági kiegyezéssel elégedetlen képviselők kiválásával jött létre 1877-ben a Független Szabadelvű Párt. (E párt csak a kormánytól volt „független”, a 48-as áramlatokhoz semmi köze nem volt.) Kis alakú, jelentéktelen Közvélemény című orgánumukat Wodiáner adta ki, s Lukács Béla, a későbbi kereskedelemügyi miniszter szerkesztette. Az 1877 elején induló „politikai és közgazdászati napilap” ugyan az év közepére megnagyobbodott, de az e tény mögött feltételezhető olvasói támogatás nem a pártnak, hanem az orosz – török háború minden lapot fellendüléshez juttató eseménysorozatának volt köszönhető.

1878 elején Budapesti Napilap című újságját a Közvéleménybe olvasztva Borostyáni Nándor lett a felelős szerkesztő. A harmincéves újságíró mögött már tízévi ellenzéki hírlapírói tapasztalat állott, de a pártlapból nem tudott érdekes újságot teremteni. 1878 tavaszán Mérsékelt Ellenzék néven egyesültek az ellenzéki 67-es irányzatok, s a lap ettől kezdve támogatta „egy mérsékelt, tömör és tekintélyes parlamenti ellenzék megszilárdításának és növelésének ügyét. Ezen ellenzék van hivatva arra, hogy ellenőrizze a kormányt a kiegyezés végrehajtásában, helyt álljon az ország jogaiért, s az eddigiektől {II-2-330.} eltérő működésre sarkallja a kormányt.” (Közvélemény. 1878. június 16.) Az inkább kiadói, semmint a pártpolitikai szempontokkal törődő Borostyáni azonban a lapot mindinkább távolította a Mérsékelt Ellenzék „hivatalos” politikájától, s egy „reális, megvalósítható”, de mégiscsak függetlenségi párti politika szükségességét hangoztatta. 1879-ben folyvást a 67-es és 48-as ellenzéki irányzatok Tisza Kálmánt buktató koalíciójának megteremtésén munkálkodott, politikailag nem is helytelenül (hiszen negyedszázad múltán Tisza István bukása így sikerülhetett), de az ellenzéki parlamenti pártok egyetértésének híján kevés figyelmet keltett. 1880 közepén lapjával együtt a Budapest című, függetlenségiekkel rokonszenvező napilaphoz csatlakozott.

A Közvélemény politikai önállósodásának idején, 1879 elején a Mérsékelt Ellenzék, közkeletű nevén a „habarékpárt” Magyar Lapok címmel adott ki újságot. A mindössze néhány hónapot (1879. január – szeptember) megélt orgánum életbentartására a kiadótulajdonos Athenaeum társulat és a szerkesztő, a történész-armenológus Molnár Antal vállalkozott. A szamosújvári levéltáros, a törökországi örmény kisebbségi harc támogatója a szabadelvű párti képviselőséget cserélte fel a „habarékpárti” lapszerkesztéssel. A kis terjedelmű lap pártját a „kisbirtokosok, oklevelesek, gazdatisztek, iparosok, kereskedők, lelkészek, tanítók, köz- és magánhivatalnokok” számára próbálta népszerűsíteni. Nekik hízelgett avval, hogy őket tartotta a nemzet fennmaradása biztosítékainak, mivel „az aristokratia elgyengült és a parasztság nem bír még elegendő míveltséggel, hogy mint önálló politikai tényező szerepeljen”. A 67-es alapú kispolgári ellenzékiség eszmei alapja csak a nemzeti gondolatkör lehetett. „Nemzeti politikát kívánunk követni, magyar szellemet akarunk hirdetni, jóügyet akarunk szolgálni: a magyar népet, hazát, szabadságot.” (Magyar Lapok. 1878. december 15.) A „magyarságot” a fővárosi asszimilálódó kispolgárság igényeinek megfelelően konkretizálta: „hasonlítani akarunk a Népszínházhoz. Nemcsak abban, hogy műsorainkat változatossá tesszük, hanem abban is, hogy feladatunk össze lesz kötve a magyarosodás ügyével. Egy célunk lesz a népszínházzal: minél erősebb propagandát csinálni a magyarságnak”. (Uo.) A nacionalista hangütés a kormány elleni fellépéssel párosult. A gyenge színvonalú, az apróhirdetéseket nem számítva még formai újdonságokkal sem kísérletezőMagyar Lapok nem lehetett a technikai-tartalmi újításokkal fellépő laptársak komoly versenytársa. Nem segített a tárcarovat gazdagsága sem, noha megjelentek ott tudományos jellegű írások (beszámolók földrajzi felfedezésekről, orvostudományi eseményekről), öltözködési tanácsok, báli események, illemtani kérdések, rajzok a magyar és világtörténetből (hogyan halnak meg a muszka cárok), a legújabb francia regények ismertetése. Néhányszor a nőkérdéssel is foglalkoztak; mit olvasnak, kell-e művelődniük s kell-e egyetemre járniuk? A cikkírók közt szerepelt Ábrányi Emil, Szemere Attila, Szász Károly, Tóth Kálmán, a korszak irodalmi életének neves alakjai. Mindez azonban kevés volt a közönség folyamatos támogatásának biztosítására – így az Athenaeum 1879 szeptemberében megszüntette a lapot.