1. A MUNKÁSOK ÚJSÁGJA

Az első szocialista szervezet Magyarországon az 1868-ban megalakult Általános Munkásegylet volt. Az 1867 utáni években két külföldi irányzat terjedt el a magyarországi munkások között. A Schulze-Delitzsch porosz közgazdász tanait követő „önsegélyezés” és a lassalleanizmus. Mindkettő Németországból származott. Ebben az időben rendkívül szoros kapcsolat {II-2-367.} volt a német és a kialakuló magyar munkásmozgalom között. A kiegyezés után, az ipar fellendülésének hatására, sok Németországban dolgozó szakmunkás tért haza, és Németországból is vándoroltak be munkások Magyarországra. Nem véletlen tehát, hogy elsősorban a német munkásmozgalom különböző irányzatai terjedtek el hazánkban. Az „önsegélyzés” tudni sem akart az osztályharcról, a munkásság gazdasági és politikai küzdelméről. A munkásság törekvéseit a polgári „munkaadók” támogatásával végbemenő kölcsönös segítségre kívánta korlátozni. A létrejövő szervezetek irányítását a munkáltatók számára szándékozott biztosítani. Azt hirdette, hogy a „munkások ne foglalkozzanak politikával”. Természetesen ebben a kezdeti időszakban, amikor a tudományos szocializmus tanításai még nem jutottak – és nem juthattak – el a magyarországi munkássághoz, a munkások között is számosan voltak olyanok, akik az önsegélyezésben alkalmas eszközt láttak a dolgozók helyzetének megjavítására. A liberális burzsoázia „önsegélyező” munkásegylet létrehozására törekedett, hogy ilyen módon megakadályozza osztályharcos szocialista szervezet megalakítását. Polgári körök irányításával és kezdeményezésére 1868 januárjában megalakult a Schulze-Delitzsch tanításaira esküdő Buda-Pesti Munkásegylet. Az egylet, mint a program megállapítja – „arra lesz hivatva, hogy immár csírázó és virágzásra törekvő hazai iparnak oktatója és nevelője legyen”. A program szerint az egylet a munkások anyagi helyzetének megjavításával is kíván foglalkozni. Célul tűzi ki egy fogyasztási szövetkezet létesítését, mert ez elősegíti azt, hogy a munkások keresetükből bizonyos összeget megtakarítsanak. A munkások számára külön bank létesítését tervezi, amelyben megtakarított filléreiket elhelyezhetik. Mindezek a program szerint annyira meg fogják növelni a munkásság anyagi erejét, hogy sor kerülhet nyersanyagbeszerzési egyletek és termelőtársulatok létesítésére is. Ez volt a Buda-Pesti Munkásegylet programjának lényege. A Buda-Pesti Munkásegylet célkitűzéseinek népszerűsítésére lapot is indított – felhasználva a cím még 1848-ból származó, Táncsics nevéhez kapcsolódó hagyományos népszerűségét Munkások Újsága címmel. A hetilap először 1868. március elsején jelent meg. A cím alatt az első számokban a következő felírást olvashatjuk: „Hetilap a munkások, különösen a kisebb iparosok, gazdálkodók és kereskedők érdekei képviseletére.” Tehát a lap nem is a tulajdonképpeni munkások számára készült (a „munkás” szó ebben az időszakban egyébként általában a kétkezi dolgozókat jelentette), hanem minden „kisember”, kispolgár számára, azok szellemi táplálékául, akiknek megélhetését a kapitalizmus fejlődése veszélybe sodorta. A Buda-Pesti Munkásegylet lapjának az volt a feladata, hogy az egylet célkitűzéseit népszerűsítse, a liberális polgárság eszméit hirdesse, ezekkel az eszmékkel befolyásolja a munkásságot.

A lapot liberális polgárok írták. Munkatársai közé tartozott Jókai Mór is. A polgári értelmiség egyes tagjai a hatvanas évek végén az osztályhelyzet és a nemzeti érdek által inspirálva szembe kerültek a nagybirtokos-nagytőkés, „hivatalos” Magyarországgal, amelyben a politikai hatalom akkor még elsősorban {II-2-368.} a nagybirtokosok, a latifundiumok urainak kezében volt. A Munkások Újságát a kisemberek, soraikban a munkások számára írták. Cikkeiben tehát foglalkozni kellett a munkásság helyzetével, ki kellett bizonyos mértékig fejezni vágyait és reményeit. Mindezekből következik, hogy a Munkások Újságában megjelenhettek és meg is jelentek olyan cikkek, amelyek a munkások önérzetét, öntudatát fejlesztették. „A munka az ima után a legszentebb istentisztelet. A munkáskéz sikere mindenek fölött a világon a legelső diadal”– írta Jókai a lap első, 1868. márciusi számában. „Tagadhatatlan, hogy sehol egész Nyugat-Európában a munkások nincsenek úgy dologgal túlterhelve, mint éppen nálunk… nálunk még vasárnap is több helyen dolgozni kell. Hol van tehát az idő a pihenésre, az önművelésre? És mindezen hosszú munkaidő dacára is nálunk alig lehet a közép keresetet többre tenni, mint hetenként 6 forintra, gyengébb munkások alig 4 forintot, ellenben jó munkások 8–9 forinton felül ritkán kereshetnek”– olvashatjuk az 1868. május 3-i szám egyik cikkében. A lap „Hazai munkásmozgalmak” címen rendszeresen beszámolt az 1868-as év gyenge szervezkedési kísérleteiről – nemcsak a munkások, de a kisiparosok törekvéseiről is. A munkásság érdeklődésének kielégítése céljaiból közölt híreket a külföldi munkásság mozgalmairól, a szocialista gondolat különböző irányzatairól.

1868. július 19-i számában ismertette a lap az I. Internacionálé Marx által írott Alapító Üzenetét. Ekkor jelentek meg először Marx sorai a magyar munkássajtó hasábjain. Az Alapító Üzenetnek azonban csak az első részét közölte a lap. A július 26-i számban publikált részlet végén még ott áll: „folyt. köv.”. Az augusztus 2-i és az ezt követő augusztus 9-i számban (a lap utolsó megjelent száma) azonban már nem olvashatjuk Marx üzenetét. Így az egész világot átható harci szózat: „a politikai hatalom meghódítása vált a munkásosztály nagyszerű kötelességévé. Világ proletárjai egyesüljetek” csak hosszú évek múlva jelent meg magyarul. Valószínű, hogy a lap szerkesztői maguk is megriadtak Marx forradalmi szavaitól és ezért szüntették be az Alapító Üzenet közlését.

A lap – népszerűsége érdekében – „Apróságok” vagy később „Vegyes” cím alatt különböző érdekességekről kezdetleges szerkesztésben, de tarka sorrendben következnek a tudósítások; hol a dunántúli kőszéntermelés növekedéséről, hol egy párizsi kilencemeletes házról (ez akkor nagy technikai csoda volt), hol a szódavíz használatáról vagy éppenséggel az idomított bolhákról. Ennél jelentősebb, hogy az újság rendszeresen foglalkozott az ipar fejlődésével és ennek kapcsán az ipari munkásság gyarapodásával. Olvashatunk cikkeket a galíciai kőolajtermelésről, a betonútépítési módról csakúgy, mint az óbudai hajógyárról vagy a pécsi bányatelepről. Némely írásban fel-feltűnik az elmaradott hazai állapotok bírálata, és vele kapcsolatosan az a nézet, hogy a békés, fokozatos ipari fejlődés a jövő, a nép boldogságának az útja. Még Táncsics is ír a lapban, az önálló kéziparos, a mesterember irigylésre méltó tisztes helyzetével foglalkozik.

Mindezek mellett a lap egy pillanatra sem feledkezik meg a Buda-Pesti {II-2-369.} Munkásegylet célkitűzéseiről, arról, hogy az egylet nem a munkásság önálló osztálymozgalmának kibontakoztatására, hanem az ipari proletariátus és a liberális burzsoázia érdekeinek összehangolására törekszik. Az 1868. június 28-i számban az ekkor még polgári demokrata, később lassalleánus Szvoboda Lajos egyetemi hallgató elítéli a munkássztrájkot, és aggódik a mesterekért. Majd így ír: „Nem, nem strike kell nekünk – ez még a rendőrséggel is kellemetlen érintkezésbe hozhatna bennünket –, hanem jóakarat, szorgalom és takarékosság. Használjuk fel a kedvező helyzetet s gondoskodjunk oly időről is, melyben tán munkahiány lesz, dolgozzunk és takarékoskodjunk, ez felel meg a munkásmozgalom fő céljának, mely a munkás anyagi javát írta fel zászlajára!” Az ilyen fejtegetéseket örömmel olvashatták a polgári olvasók. Ezek előttük népszerű módon szolgálták a nacionalista illúziót; az osztályküzdelmektől mentes, a nemzeti egység jegyében fejlődő Magyarország illúzióját. Nyilván a módosabb polgári olvasók igényeinek kielégítésére szolgált az „Üzlet” című rovat is, amely rendszeresen közölte a „pesti gabonaüzlet heti szemléjét”. Ez ugyanis nyilván csak kevés munkást, „kisembert”érdekelt. Az utolsó szám az 1868. augusztus 9-i dátumot viseli. Mindössze 24 szám jelent meg. A lap megszűnésének oka: a támogató egylet kudarca. A polgári érdekek képviselete, a régi patriarchális szemlélet, a kisipar anakronisztikus védelme megakadályozta az egyletet abban, hogy tömegbázisra tegyen szert. Így alulmaradt az Általános Munkásegylettel vívott küzdelemben.