1. POLGÁRI SZERKESZTŐSÉG

Rosenberg (Révai) Leó könyvkereskedő, az Ágai szerkesztésében megjelenő lapok tulajdonosa 1875 elején tárgyalásokat kezdett lapjai eladásáról. Bár a Franklin Társulat igen nagy összeget ajánlott, mert „a társulat ezekkel együtt Ágai Adolf úrnak kitűnő irodalmi tehetségét is megnyerné”, Jókai közbeavatkozására azonban 1875. március 20-án az Athenaeum vette meg {II-2-396.} őket valamivel alacsonyabb összegért. A Borsszem Jankó előfizetőinek száma ekkor csak 715 volt. Az olvasótábor újabb fokozatos növekedése a kilencvenes évek elejére érte el a csúcsot: megháromszorozódott, de a kétezret már sosem haladta meg. A millennium után folyamatosan, bár nem nagy mértékben, immár csökkent előfizetőinek száma.

Előállítási formáját tekintve változatlan maradt mindvégig. Illusztrációs anyagát – az Athenaeum többi képeslapjához hasonlóan – felváltva a bécsi Angerer és Göschl „chemigrafikai” műhelye (1876-tól), Freund (1879-től) és a budapesti Klösz György (1884-től) készítette, de ennek ellenére sem volt változás a rajzok kivitelében. A lap tipográfiai képe ugyancsak változatlan maradt.

A felbomlott Kávéforrás-kör helyett Ambrus Zoltán – 1884-től 1888-ig a Borsszem Jankó nyári szerkesztője – újabb „klubbot” szervezett. Az évtized közepéig az „Európa fülkéje”, az Európa-szálló kávéháza volt a lap szerkesztésének színtere. Ezután már szinte szerkesztőség, a szerkesztőn és a nyári szerkesztőn kívül három munkatárs írta a lap számait s a legfontosabb figurákat; ők formálták át az olvasói levelek ötleteit, javaslatait.

A lap állandó munkatársai egységesen a polgárságot képviselték, az ötvenes évek végének, a hatvanasok elejének szülöttei közül kerültek ki, s a kor újságírói gyakorlatának megfelelően polgári foglalkozásuk mellett űzték az újságírást. Kozma Andor (Koboz) (1861–1933) a főügyész fia volt, maga biztosítási intézeti tisztviselő, a nyolcvanas évek végétől jeles, ismert költő és műfordító. Szécsi (Schönberg) Ferenc (1861–1941) ügyvéd, 1894-től a Vígszínház első dramaturg-igazgatója mellett Székely Ferenc (1858–1936) pesti bankár is a lapmunkatársa volt. Kívülük Bácskai Albert (1859–1916) pesti ügyvédet és Karsai Albert földbirtokost is a szerkesztőséghez tartozónak tüntette fel Ágai, annyira sűrűn jelentkeztek írásaikkal, ötleteikkel. Politikai pártállástól és társadalmi hovatartozástól függetlenül a kor számos írója, értelmiségije, sőt politikusa is jelentkezett alkalmilag a Borsszem Jankó 1875 utáni két évtizedében, Arany Jánostól Reviczky Gyuláig vagy Gabányi Árpádig, Pulszky Károlytól Herman Ottóig és Andrássy Gyulától Kecskeméthy Aurélig vagy Wahrmann Mórig a legszínesebb egyvelegben. Néhány vidéki értelmiségi, főleg ügyvéd is egy-egy élclapi figura megteremtésével és folyamatos szerepeltetésével szinte állandó munkatárs lett.

A nyolcvanas évek közepéig Jankó János karikatúrái töltötték meg a lapot. Ezeken kívül csak alkalmilag jelent meg egy-egy szignálatlan idegen karikatúra, olykor külföldi lapokból átvéve (pl. 1880-ban többször az olasz Pasquinóból). 1884-ben három új grafikus tűnt fel a Borsszem Jankóban, s ez egészségesen megbolydította a lap már modorossá és egyhangúvá vált karikatúra stílusát. Ekkor jelentkezett először Homicskó Atanáz (1864–1916) – még mint orvostanhallgató–, aki a későbbiekben leginkább különböző állattestű politikus-karikatúráival és olykor groteszkségig torzított rajzaival képviselt eredeti színt. Fényes Adolf (1867–1945) rajzai inkább lendületes vonalú, találó zsánerek voltak, mintsem karikatúrák. A Münchenben {II-2-397.} tanuló fiatal művész, Faragó József (1866–1906) rajzaira a Fliegende Blätterben és a New York-i Puckban figyelt fel Ágai. Főként a kilencvenes években közölte franciás, a magyar élclapok grafikái között legmodernebb karikatúráit. Ekkor Faragó idehaza is az egyik legnépszerűbb karikaturista lett, 1895 decemberében önálló karikatúrakiállítása is volt Budapesten.

A kilencvenes évekre tarka lett a Borsszem Jankó grafikai képe. Bár olykor közölte német karikaturisták, például a berlini C. H. Köchler rajzait is, a megélénkülés elsősorban mégis több új hazai művésznek volt köszönhető. Számos hagyományos karikatúrája (Jankó János és Elemér, Garay Ákos), realista-naturalista rajza (Kunossy Ferenc, Cserépy Árpád), sőt már szecessziós rajza is volt (Márk Lajos, Lakos Alfréd).