| I. A POLITIKAI ÉLCLAPTÍPUS KIMERÜLÉSE 1875–1890 | TARTALOM | 1. POLGÁRI SZERKESZTŐSÉG |
FEJEZETEK
Az Ágai Adolf szerkesztette Borsszem Jankó1875 után is a legnépszerűbb politikai élclap maradt, sőt visszatekintve is a legjobbnak értékelhetjük laptársai között. Kiemelt méltatása azonban már csak a többivel való összehasonlításon alapszik: színvonala fokozatosan alászállt 1875 előtti évfolyamaihoz viszonyítva.
Az 1890-es évekig terjedő korszakában végig kormánypárti maradt, általában az jellemezte, hogy nacionalista liberális szellemű volt, a magyarságot és a magyar polgárosodás ügyét értékmérő kategóriaként kezelte, a politika mellett a kultúra és a civilizáció széles körével foglalkozott kötetlen és könnyed hangnemben, de álláspontját gyakorta változtatva. Olvasóközönsége a nagyvárosi polgárságból-középosztályból került ki.
Mintegy ötévenként egymástól világosan elkülönülő periódusai követték egymást. A nyolcvanas évekig Tisza Kálmán politikájának hajdani Deákpárti támogatója volt, központi kérdésként a magyarságot-magyarosodást és a polgárosodást állította előtérbe. Ezt követve a nyolcvanas évtized közepéig elsősorban az antiszemitizmus leleplezése, visszaverése és a nemzeti polgárosodás erősítése érdekelte – s ez utóbbit nemegyszer már a nemzetiségi törekvések és az osztrákok, németek elleni harccal vélte szolgálni. Az évtized második felében megerősödött kormánypártisága, elsősorban a magyarosítási mozgalommal foglalkozott és élénk antifeudalizmus, antiklerikalizmus, valamint agráriusellenesség jellemezte. A kilencvenes években, Tisza Kálmán bukása után világossá vált, hogy a Borsszem Jankónak semmilyen téren sincs sajátos, egyéni politikája: a nemzeti összefogás célját akarta szolgálni, egyre inkább óliberális és kormánypárti lett, de pártok és politikusok iránti vonzalmait váltogatta.
| I. A POLITIKAI ÉLCLAPTÍPUS KIMERÜLÉSE 1875–1890 | TARTALOM | 1. POLGÁRI SZERKESZTŐSÉG |