| 6. MESTERKÉLT, „EZOTERIKUS” ADOMÁK | TARTALOM | 1. A „FENEGYEREK” BARTÓK LAJOS |
FEJEZETEK
A Bolond Istók Bartók Lajos harmadik és leghosszabb életű élclapja volt. E lapnak a kilencvenes évekig terjedő időszakára a következetes Függetlenségi párti politizálás és az élclapok között legtudatosabban kialakított politikai elképzelések voltak a jellemzőek. Ellenzéki, csakis az uralkodó iránt lojális lap volt, a Monarchia lajtán-túli népeivel és a nemzetiségekkel szemben magyar nacionalista álláspont, valamint antiszemitizmus jellemezte. Értékmérő kategóriája a magyarságnak, a nemzeti függetlenségnek és a dzsentri réteg uralmának védelme volt. Agresszíven konzervatív volt, hagyományokhoz és előítéletekhez erősen kötődött, és tételesre kihegyezett tanokat hirdetett. Olvasórétege leginkább a vidéki dzsentri-középosztályból került ki.
1890 után ultramontán-antiszemita szellemű lett. Függetlenségi párti oldalról erősen rokonszenvezett az agráriusokkal, a Néppárttal, ezen az alapon a nemzeti „egységpolitikát” kívánta szolgálni, és nyíltan antiliberális propagandát folytatott. Ugyanebben az időszakban formai változások is megjelentek a lapban: a rövid élcformák rovására a hosszabb írások uralkodtak el.
| 6. MESTERKÉLT, „EZOTERIKUS” ADOMÁK | TARTALOM | 1. A „FENEGYEREK” BARTÓK LAJOS |