Az első nyomtatott újságok

A publicisztika – és benne most már egyre fokozottabb mértékben az időszaki sajtó – az újkorban az előző korszakoknál összehasonlíthatatlanul nagyobb szerephez jut. Fontos eszközévé válik a feudalizmus ellen fellépő polgárság harcának {I-20.} csakúgy, mint az egyéniség felszabadításáért folytatott küzdelemnek. Hogy hatása jelentősen megnövekedhetett, és hogy szerepe így kiteljesedett, abban nem kis része volt Gutenberg találmányának, amely megoldotta az írott kommunikációs eszközök sokszorosításának kérdését, s ezzel a publicitás körét nagy mértékben megnövelte.

A könyvnyomtatás feltalálásával még nem azonnal vált az időszaki sajtó a legjelentősebb publicisztikai eszközzé; ez csak néhány századdal később következett be. Addig a hagyományos nyilvános közlési formák: az egyházi és a világi szónoklatok, a színházi előadások, a rendszertelenül kiadott röpiratok és végül maga a nyomtatott könyv szerepe és tömeghatása mögött az újságok még háttérbe szorultak. Az első nyomtatott újságlevelekkel mégis elérkeztünk a hírlapirodalom születéséhez. És noha a nyomtatott időszaki sajtó csak lassan bontakozott ki, és vált egyszerű hírközlő levélből hatékony publicisztikai tényezővé, mégis megérdemli, hogy ettől kezdve, a folyóiratirodalommal együtt már önálló kommunikációs eszközként fogjuk fel, és fejlődését, történetét így tekintsük át.

Az újságlevelek, Itáliából kiindulva, rövid idővel a könyvnyomtatás feltalálása után tért hódítottak Európa legjelentősebb országaiban. Olaszul relazioni, avisi vagy ragguagli, németül Newen Zeytungen, Flugschriften, franciául pedig Occasionels néven nevezték őket. Kezdetben csak egyszeri megjelenésűek voltak, az időszakosság tehát még hiányzott belőlük. Olaszországban inkább kereskedelmi vonatkozású tartalmuk volt; Franciaországban az abszolút uralkodó és a nemesség, valamint a katolikusok és a protestánsok között folyó küzdelmek fejlesztették ki főként e röplap-publicisztikát. Az uralkodót ért támadások miatt 1534-ben Franciaországban betiltották a nyomtatott újságleveleket. Mivel illegálisan úgyis tovább folyt a harc, később visszavonták e rendelkezést, és az uralkodó ezután arra törekedett, hogy megvásárolja az újságírókat az abszolutizmus védelmezésére. Angliában is rendelettel igyekeztek az újságlevelek számát csökkenteni; 1586-ban a nyomtatott levelek kiadási helyét csak Londonra, Oxfordra és Cambridge-re korlátozták.

A nyomtatott újságlevelek kiadói nyomdászok voltak, akik egy-egy érdekesebb hír közzététele céljából nyomtatták ki egy- vagy többlapos újságleveleiket; alkalmankint, rendszeresség nélkül. Kiadásuk anyagi indítékait a nyomdák aktivitásának biztosításában és a bevétel növelésének szándékában ismerhetjük fel, de jelentőségük mégis túlmutat a vállalkozók érdekein. Ez volt az első olyan hírközlő eszköz, amely már szélesebb társadalmi rétegek számára, elsősorban a városi polgárság igényeinek kielégítése céljából készült.

Tartalmuk is e nagyobb olvasótábor érdeklődéséhez és színvonalához igazodott: érdekes és csodás eseményekről, ünnepségekről, az udvari élet híreiről, boszorkányégetésekről, felfedezésekről, bűnözőkről, háborúkról, békekötésekről adtak tájékoztatást, és közleményeiket időnként fametszetekkel is illusztrálták.

A 16–17. századi nyugat-európai újságlevelekben nagyon sokszor foglalkoztak a török háborúkkal; Magyarország is igen gyakori szereplője volt e híreknek. Bár az újságlevelek címei gyakran a valóság megbízható leírására való törekvést fejezték ki, és a török veszély érthető módon közelről érintette a nyugati közvéleményt, {I-21.} a magyarországi hadi eseményekről szóló hírek többnyire mégis nagyon megbízhatatlanok voltak; történeti forrásértékük a hazai viszonyokra vonatkozóan igen csekély.

A nyomtatott újságlevelek és a már időszakosan megjelenő lapok közti átmenetet azok a vásári „relációk”(Messrelation) képezték, melyeket a 16. század végén már rendszeresen adtak ki a tavaszi és őszi vásárok alkalmából. Michael Aitzing 1583-tól kezdődően jelentette meg Kölnben az elmúlt időszak érdekesebb híreinek gyűjteményét. Az időszaki sajtó kifejlődésének igazi fordulópontja azonban mégiscsak az első hetilapok megindulása volt.