SZÜLÉSBEN MEGHALT ANYA FELETT:
Utazók, nézzetek e gyászos táblára! |
Találtok ebben is bánatos példára, |
Melyben a már édenkertjebeli átok |
Betölt; esztendőmből mindnyájan látjátok. |
|
Hogy fogtam méhembe kedves magzatomat: |
Ottan éreztette velem sok jajomat; |
Mikor már elszültem véres fájdalommal, |
Szülésem pecsétlé kínos halálommal. |
|
Jaj, hűséges társam, ugyan ki ne szánna, |
Kedves árváiddal tőletek megválva, |
Mert gyászos fejedet sok búbánat járja; |
Mindenfelől jő rád keserűség árja. |
|
Nincs már, ki hordozza házadnak bajait, |
Nincs társ, ki társának mondhatja panaszit; |
Nincs anya, ki jóra oktassa magzatit; |
Egyedül rád hagyta az élet bajait. |
|
Tekintvén igyetlen kedves árváidra, |
Anya nélkül reád hagyott magzatidra, |
Ó, mely bokros bánat tódult bánatodra, |
Zokogó jajszó jön rezgő ajakidra! |
|
Jaj, igyetlen árvák, meghűltek kezeim; |
Nem vigyáz, homályba borultak szemeim; |
Nem oktat, elálltak kedves beszédeim, |
Nem apolygat142, mert már elhaltak karjaim. |
|
Ámbár én meghaltam, mennyben még az úr él, |
Ki édesanya helyt melletted majd felkél. |
Nem lesz tartós rátok nézve e gyászos tél, |
Eljő még a kedves, újító déli szél. |
|
Még egy szóm hozzátok, már hozzátok térek |
Édesatyám s -anyám; bocsánatot kérek |
Kedves testvéreim, tőletek, ha nyerek; |
Áldást kíván szívem, ezzel már elmegyek. |
|
Kedves testvérem, ki vagy nőtelen korba, |
Állítson az isten a szerencsés sorba! |
Kedves, jó testvérem, isten oltalmazzon, |
Végre az egekbe énhozzám felhozzon!143 |
|
Hódmezővásárhely (Csongrád)
|