HATODIK FEJEZET: A 4. SZÁZAD SZELLEMI ÉLETE

A kor irodalmi életének középpontjában mindjobban növekvő mértékben a retorika áll. A széppróza bűvöli el az embereket, a költészet kevés visszhangra talál. Politikai és emlékbeszédeket, alkalmi füzeteket százával adnak ki. Az állami ünnepségek ünnepi szónoka keresett állás. Legalább Athénben a politikai publicisztika és a nyelv használatának tanítása elismert és jövedelmező kenyérkereset. Isokrates prózáját és ezzel együtt eszméit Görögország egyesítéséről és az ázsiai hellén irredentáról tanítványai széthordták az egész görög világban. Ha a tragédia és a vígjáték már nem is jelentenek annyit, mint az 5. századi Athénben, a színpad új lehetőséghez jut. Mindenekelőtt elterjed egész Hellasban. A legtávolabbi városoknak is van már színházuk, és az elmult nemzedékek attikai irodalma azzá válik itten, ami a költők életében volt: nemzeti irodalommá. Ugyanazok a versek, ugyanazok az eszmék, ugyanaz a nyelv hangzott el valamennyi színpadról. Azt a jelentőséget, amelyre Euripides jutott a halottak között az élők számára, politikai tekintetben sem lehet lebecsülni. A szellemi kapocs, amellyel a közös irodalom az egész hellénséget összefüzte, a törzsek gazdasági keveredése mellett a nemzeti politikai egyesülésének legszilárdabb alapja volt: Athén szellemi birodalma élt benne tovább. Az 5. század műkedvelői helyett most hivatásos színészeket találunk, akiknek dicsősége az egész görögségben elterjedt. De minden irodalomnál sokkal fontosabb – mint eddig is – a zene, nyilvános ünnepeknél csak úgy, mint a házi életben. Csakhamar zeneiskolák alakulnak, amelyek jól el tudják tartani tulajdonosukat. Szenvedélyesen harcolnak a zene új fajtáiért, új zeneszerzési formák szelleméért.

A képzőművészetre ugyanaz áll, mint amit az irodalomról mondottunk. Ez is átfogja az egész hellénséget. Nemcsak Athénben és még egy pár helyen, hanem mindenütt művelik. Az államok és még inkább a magánosok nagy építési megbízásai, színházak, hatósági épületek és magánházak, egészen a tirannusok kastélyaiig, számtalan építésznek adnak kenyeret. A szobrászat köre is kiszélesedik, mert csakhamar minden polgárcsaládnak akkora szüksége van családtagjainak és őseinek képmására, mint ma olajfestményekre. Népszerűbb volt azonban – de számunkra alig megfogható – a festészet. Festőiskolák a legkülönbözőbb helyeken virágzanak. A festők honoráriumai fejedelmiek. Kezdetét veszi az, hogy nyilvános intézmények gyűjteményeket állítanak fel híres festményekből. A vázafestő-művészet kivész és csak a határterületeken, Dél-Oroszországban, Alsó-Itáliában virágzik tovább. A kisművészet egyéb formái, terrakotta és vésés annál erősebben fejlődnek.

A tudományok terén a filozófia elkülönítése a természettudománytól a nagy esemény. A filozófia, mióta Sokrates tanított, tisztára etikává lesz. A különböző, többé-kevésbbé mind Sokratestől függő iskolák nem akarnak egyebet adni, mint erkölcstant és életszabályokat. Még életben vannak ugyan a nyomai a gyanakvásnak a szellemi foglalkozással, mint élethivatással szemben. Ez keserítette el annak idején az első szofisták életét és ez okozta Sokrates halálát. De gondolkozók ellen eszméik miatt többé pört nem indítottak. A szaktudomány dúsan bontogatja első rügyeit. A történetírás folyama kiszélesedik. Egyes vidékek vagy korszakok külön történetei tűnnek fel. A jog- és alkotmánytörténetet is megírják a politikai történet mellett. A földrajzban is mindig újabb általános és speciális munkákat találunk. Eudoxos és Archytas megállapítják a föld gömbalakját. Herakleides felfedezi, hogy a belső bolygók (Mercur és Venus) a Nap körül forognak. Mutatkoznak a nyelvtudomány első kísérletei. A matematika, amelyet Platon Akadémiája is gondosan művelt, új utakat talál. Az orvostudomány haladása viszont vesztegel, mert a város-köztársaságokban tilos volt minden anatómiai tanulmány. Csak a 3. század abszolutizmusa szabadította fel itt az utat. A tudomány is átfogja az egész hellénséget. A görög világ minden részéből származó férfiak tevékenykednek benne és ezeket az egész görögség ismeri. Az államok maguk azonban a legritkább esetben tesznek valamit a tudomány érdekében. Athén csak éppen hogy áldoz apró összegeket az elemi oktatásra. Kivételt egyedül a tyrannos-udvarok tettek. Klearchos teremtette meg Herakleiában az első nyilvános könyvtárat. A kor tudósai, ha maguk nem voltak gazdagok, mint nevelő éltek nagyúri házaknál, vagy mint tanácsadók tyrannosok udvaránál, valahol a széles görög világban.

A nemzet érdeklődése különben továbbra is a megszokott dolgok felé irányul. A versenyek megtartják vonzóerejüket, az olympiai győztes a dicsőségét – bár most már mind gyakrabban nyeri hivatásos atléta a díjakat. A közönség lelkesedik a birkózóért és a versenyfogatért. De elhitetik magukkal, hogy az ünnepi szónok művészi prózáját még szebbnek tartják. Az élet könnyebb lesz. Minden háborús baj ellenére a nagy városok mellett létrejönnek az első villatelepek. A kor embereinek több a bútora, az ezüstkészlete, a faliszőnyege, mint nagyszüleiknek. A nő helyzete érezhetően szabadabbá válik, a köztársaságokban lassabban, a királyságokban igen gyorsan. Itt a királynék és hercegnők helyzete adott példát. Szerepet kap a nagy kurtizán, régimódi emberek elszörnyülködnek, ha istennők szobrainak vagy képeinek vonásaiban megismerik azt az ilyen hölgyet, akinek a köréhez a művész tartozott. A polgári társaságba azonban csak nagyon lassankint tudnak a nők bejutni. Fülöp idejében még úgyszólván hallatlan, hogy társaságban nők vegyenek részt. Ennek megfelelően a homoerotika is csak nagyon lassan veszíti el társaságbeli polgárjogát, amellyel a dór világban és Athén arisztokratikus köreiben is rendelkezett.