KÚTFŐK ÉS IRODALOM

AZ ELSŐ BÉCSI KÍSÉRLET

A Rákóczi-felkelést megelőző és ahhoz vezető belső viszonyokra l. Szalay és Horváth Mihály id. művein kívül Acsády Ignác, Magyarország Budavár visszafoglalása korában, Budapest, 1886, sok adattal, ma már elavult gazdasági felfogással, s a politikai momentumok némi elhanyagolásával. Szűkreszabott előadásomban a felszabadító évtizedek gazdasági viszonyairól nem adhattam külön képet, s így csak utalhatok az 5. kötet gazdasági részleteire, valamint az 1711 utáni gazdasági viszonyok rajzára. Esterházy Pálról az irodalmat l. 5. kötetben, 425. sk. 11. Esterházy tervezete a bécsi Staatsarchiv oklevélkiállításában. Tüzes Gábor = Fra Angelo Gabriele da Nizza memorandumát kivonatosan közölte Szalay László, 6., 22. l., kiadva: Il Governo dell’ Ongaria címen Tört. Tár, 1900, 219., részletesen ismerteti Takáts Sándor, Magy. Gazdaságtört. Szemle, 1899, 391. sk. II. A felszabadító korszak pénzügyeire l. az 5. kötetben felsorolt irodalmat. A szövegben idézett adatokra l. J. Maurer, Kard. Leop. Graf Kollonitsch, Innsbruck, 1887, 63. l., Joh. Newald, Beiträge, stb., 2., 137. l. Az Einrichtungswerk történetére lásd, amíg a gróf Klebelsberg Kuno vezetése alatt lévő Fontes-vállalat ezt tárgyaló, régóta készülő kötete meg nem jelenik, Theodor Mayer, Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit, Wien–Leipzig, 1911, – az újabb osztrák történészgeneráció e tagja magyargyűlölettől mentesen tárgyalja a kérdést, Kollonicsot és az egész reformtervet megpróbálja merkantilista tudományos és humanisztikus törekvésekkel kapcsolatba hozni, mi szerintem alig sikerül neki. Maga az Einrichtungswerk ma sincs nyomtatásban kiadva, s innen érthető, hogy tartalmáról mindenféle mesék vannak elterjedve. Részletesen ismerteti, túlnagy jóindulattal Theodor Mayer, igen zavarosan Maurer, id. m., inkább csak politikai szempontból Szalay, id. m., 6., 5–22. l., rövid kivonatát, a „Compendiumot” kiadta Th. Mayer. Nekem a M. Tud. Akadémia kéziratos példánya volt kezemben. Werleinre és Aichpichlre l. Th. Mayer id. m. mellett: A budai kamarai jószágkormányzóság jövedelmei és kiadásai, 1686–1700, Magy. Gazdaságtört. Szemle, 1895, 285. és (Tagányi Károly) A budai kamarai jószágkormányzóság hivatalai, u. ott, 1897, 411. l. Lipótnak Kollonicsot illető nézeteire l. O. Klopp, Marco d’Aviano id. művét, 240., 254., 261. l. Az Einrichtungswerk adóleszállító és néjólétet illető részleteiből világos a Kollonics szájába adott mondásnak: Faciam Hungariam captivam, postea mendicam, deinde catholicam, apokrif volta; egyetlen forrása ennek a Rákóczi-féle Histoire de révolutions, etc., hatkötetes kiadás, I., 424. l., – Rákóczi, mint tudjuk, Kollonicsra mint szeretetlen gyámjára neheztelt, s így jegyezhette fel e kósza hírt, – azóta e mondás a legkülönbözőbb latin és magyar változatokban terjedt el, s pl. Thaly Kálmán is különböző formákban, de ugyanazon erős hittel idézgeti műveiben. A katonai elnyomásra az idézet, Flämitzer id. m., Der in böhm. Hosen ausgekleideter ungar. Libertiner, 1688-ból. Az új szerzemények becsű-tarifájára l. Magy. Gazdaságtört. Szemle, 1897, 317. l., Egerre Szederkényi id. Heves vármegye története, 4.; Pécsre Tört. Tár, 1897, 396. l.; Székesfejérvár 1689-i rendtartása Magy. Gazdaságtört. Szemle, 1898, 35. l., 1703-i privilégium Károly János, Fejér vármegye története, 2. köt., Budára Palugyay Imre, Magyarország történeti és földirati és állami legújabb leírása, 1, Pest, 1852, 163., Pestre u. az, 1., 303., Bél, Notitia Hungariae novae 3. kötete alapján, továbbá Gárdonyi Albert, Pest város újratelepítése a török hódoltság után, Föld és Ember 1926, 87. l. V. ö. Galgóczy Károly, Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegye monographiája, Budapest, 1876, 1., 64. l.

A gabonaeladás krízise a hadsereg ekorbeli élelmezésének ismeretéből könnyen megállapítható. A cseh viszonyokra l. Karl. Grünberg, Die Bauernbefreiung und die Auflösung des gutsherrl.-bäuerlichen Verhältnisses in Böhmen, Mähren u. Schlesien, 2. (1893). Kollonics megfigyelése a két érsek gazdálkodásáról Maurer id. m., 167. l.; meliorációs adatok e korból Magy. Gazdaságtört. Szemle, 1898, 97. l., 1899. 82. l. Esterházy Pál svájci teheneire u. ott, 1903, 284. l. Az ozorai uradalom viszonyaira l. u. ott, 1904, 304. l. Lipót 1701-i rendeletére l. A pannonhalmi főapátság története, 4., 873. l., az idézett vármegyei statutumokra Jsz. (=Kolosvári és Óvári, A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyüjteménye), 3., 194., 232., 235. l., 5/1., 253. stb. A morvaországi bevándorlás eltiltására Grünberg id. m., 2., 10. l. A nagy birtokszerzőkre alig van irodalom; egyes adatok: Schlickre Zsilinszky, Csongrád vármegye, 1., 273. l., Salm hercegre Ottlik György önéletírása, kiadta Thaly Kálmán akadémiai Monumenta-kiadás, Írók, 27. köt., 80. l., az óbudai uradalomra Érdy János, Az óbudai Kiscellről, Magy. Acad. Értesítő, 1851, 21. l., az Esterházy-vagyonra l. a már id. Merényi–Bubits-életrajz hiányos adatait. A főnemesi címekre l. Schiller Bódog, Az örökös főrendiség eredete Magyarországon, 1901, 261., 285., 305. 11., a hitbizományokra Erdélyi Aladár, Régi magyar családi hitbizományok története és joga, 1912, I. kötet.

A rác betelepülésnek modern feldolgozása, mely a gazdaságföldrajzi és faji szempontokat is figyelembe venné, nincsen, de politikai és közigazgatási lefolyására elég sok régebbi munkánk van. Így elsősorban Szalay László, A magyarországi szerb telepek jogviszonya az államhoz, 1861, rendkívül világos, éles elméjű előadás. Fr. Vaniček, Spezialgeschichte der Militärgrenze, Wien, 1875, 4 kötet, rendetlen feldolgozásban igen nagy kiadatlan anyagot hoz a bécsi hadilevéltárból. J. H. Schwicker, Politische Gesch. der Serben in Ungarn, 1880 (Vaničeket felhasználva világos előadást nyujt); Thim József, A szerbek története a legrégibb kortól 1848-ig, Nagybecskerek, 1892, szerb feldolgozásokat is felhasznált; az alapvető, s tőlem idézett oklevelek kiadva Karl. Fr. v. Czoernig, Ethnographie der österr. Monarchie, 3., Wien, 1857. Az 1690 április 6-i oklevélben a „Lares vestros culturamque agrorum non deserite” kifejezés non-ját szerb írók következetesen elhagyták, hogy ezzel menekültek helyett befogadottaknak legyenek tekinhetők, – ami még Szalayra is hatott, aki id. m., 24. l. Kerchelich, De regnis Dalmatiae, Croatiae, Slavoniae notitiae praeliminares non-os kiadását használva mégis megjegyzi, hogy lehet, hogy a non itt felesleges; a szerb írók (és velük a bécsi kormányszékek) e hibáját leleplezte a nagy szerb történetíró, Ruvarac Hilarion, aki után adja a politikai fontosságúvá vált non-kérdés történetét Érdujhelyi Menyhért, Ujvidék története, Ujvidék, 1894, 107. l. V. ö. még Szentkláray Jenő, Száz év Délmagyarország történetéből, Temesvár, 1879, sok adattal. A gráci hatóságok befolyására Vaniček, 1., 126. l., a tisza-marosi határőrvidékre alapvető Iványi István, A tiszai határőrvidék, 1686–1750 (= Hazánk, 1884., 1885. évf.). V. ö. még u. az, Szabadka sz. kir. város története, 1., 1886. A földalatti lakásokra l. a mellékleten Edv. Brown útleírásából vett képet. Az „in comitatu” stb. kifejezésre Iványi, Hazánk, 2., 194. l.

A Magyarország területén végbement unióknak szintén nincs modern feldolgozásuk, különösen hiányát érezzük az unionisztikus processzusokat hordozó vallási érzelem vizsgálatainak. Adatokkal nagy számban találkozunk, a szövegben felhasznált akták nagy része (így különösen az oláh unióra) kiadva Nic. Nilles, S. J. nagy művében, Symbolae, melyet már az 5. kötetben is idéztem. A ruthén unióra J. Fiedler, Beiträge z. Gesch. der Union der Ruthenen in Nordungarn (=Sitz. Ber. d. Kais. Akad., Wien, 39., 1862); teljes feldolgozása: Hodinka Antal, A munkácsi gör.-kath. püspökség története, Budapest, 1909 és hozzá az iratok: u. az, A munkácsi gör.-kath. püspökség okmánytára, Ungvár, 1911. Ravasz Ferenc Schema unionis-át l. Nilles, 2., 780. l.; Kollonics és a magyar jezsuiták szerepére fontos Mart. Szentiványi, Dissertatio chronologico-polemica der ortu, progressu et diminutione schismatis Graeci, Tyrnaviae, 1703. Az örmény unióra Nilles, 2., 908. l. és ugyanitt az irodalom. Az oláh unióra l. Jancsó Benedek kitűnő munkáját, A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota, 1., 1896, aki azonban itt az uniót speciális régebbi erdélyi felfogással elítélendőnek tartja; az oláh felfogást l. Eud. Freih. v. Hurmuzaki, Fragmente zur Gesch. der Rumänen, 2., Bukarest, 1881, erősen unió-ellenes; a mérsékelt oláh felfogásra l. Lupaş János, Az erdélyi gör.-kel. egyház és a vallási unió a XVIII. század folyamán, Budapest, 1904; a kútfők nagy része Nilles-nél, továbbá a Hurmuzaki-féle Documente-ben elszórva; v. ö. még Jos. Fiedler, Die Union der Walachen in Siebenbürgen (= bécsi Akad. Sitz.-Ber., 27., 1858) és Bunyitay Vince, Bihar vm. oláhjai és a vallásunió (Akad. Értek. tört.-tud., 1893.). A rác-unió kísérleteire l. Jos. Fiedler, Beiträge zur Union der Walachen in Slavonien u. Syrmien (Arch. f. öst. Gesch., 37., 1867) és u. az, Die Union der in Ungarn zwischen der Donau u. Drau wohnenden Bekenner des gr.-or. Glaubens (bécsi Akad. Sitz.-Ber. 38., 1862), Nilles, 2., 787. l, és a fentidézett általános művek a hazai rácság röténetére, valamint Maurer id. m., 207., 495. és az 5. kötetemben id. Jo. Simrak, De relationibus Slavorum etc., 1. kötet.

A századvégi konkurzusokra l. Thaly Kálmán. A székesi gróf Bercsényi-család 2, 1887, 135 l., Maurer id. m., továbbá a felsőmagyarországiak 1696 febr. 10. felterjesztését az Orsz. Levéltárban, fasc. S S S, egyes adatok e korbeli kormányzástörténetre Bubits, Cornaro, Bevezetés XXII. l., Márk Lajos id. értekezése, Századok 1907, 601, Botka, Jogtört. tanulmányok a magy. vármegyék szervezetéről, Bp. Szemle, Új folyam 4, 252. Esterházy Pál hanyatlására Bártfai Szabó László, Gróf Széchényi György levelei báró Ebergényi Lászlóhoz, Budapest 1929, 1., 41. és 105. l., 1687-i javaslatára Gustav Turba, Die Grundlagen der Pragm. Sanktion, I. Ungarn, Leipzig u. Wien 1911, 121, l. és u. az, Reichsgraf Seilern aus Ladenburg am Neckar, Heidelberg 1923, 205. l. Széchenyi Pál érsek fellépését Rákóczi előadásából ismerjük: Hist. des révol., 1, 432. l., valamint Károlyi Sándor önéletírásából, Szalay kiadása 1, 45. l. V. ö. Lánczy Gyula, Széchenyi Pál kalocsai érsek s a magyar nemzeti politika, Századok 1882, 273. l. A hevesmegyei nemesi adózásra l. Szederkényi id. m. 4. 46 sk. 11.; a jobbágyság nemesellenes magatartására és a vármegyék rendelkezéseire. Jsz ⁵/₁, 221, 244, 210, 246, 196, 202, 219. ll., ⁴/₁, 491. l., ⁵/₁, 228, 240, 198, 199, 194. ll., 3, 214, 215, 222, 208. l., ²/₁, 361, 318 stb. l., a nyolcévesek mint dikaegység: ²/₁, 323 l. Tokaji Ferenc felkeléséről Thaly, Bercsényi-család, 2. 178 l., legújabban és legjobban Takáts Sándor, A hegyaljai zendülés, a Szegény magyarok c. kötetben; a katonai elnyomás sok adatát lehetetlen volt szövegemben felhozni, ilyenek találhatók: Szilády-Szilágyi id. m. 2. köt. (Rhensing rablásai), Hornyik, Kecskemét, id. m., Galgóczy Károly, Nagykőrös város monographiája 1896, Kocsi Csergő Bálint feljegyzései Lepsényből, Irodalomtört. Közlk. 1892.

Az erdélyi viszonyokra l. Szilágyi Sándor, E. O. E. 21. kötet, Cserei Mihály történeti művét, Toldy Ferenc kiadása, 1852, Ferd. v. Zieglauer, Harteneck, Graf der sächs. Nation u. die siebenbürg. Parteikämpfe seiner Zeit 1691–1703, II. kiadás. Hermannstadt 1872, aktákkal, benne az Alvinczi-féle bécsi tárgyalásokról szóló feljegyzések; Car. Szász, Sylloge tractatuum... Claudiopoli 1833; Szilágyi Sándor, Alvinczi Péter okmánytára 1–3, 1870–87; a Cserei-idézetek az ő történetbölcseleti művéből, Tört. Tár 1906, 528, sk. ll.; modern transsilvanista felfogású Gyárfás Elemér, Bethlen Miklós kancellár, Dicsőszentmárton 1924. A Noé galambja kiadva: Szalay László, Gróf Bethlen Miklós Önéletírása, Pest, 1860, 2, 396 l., s utána Gyárfás, id. m. 193. l.