A RÁKÓCZI-FELKELÉS

A Rákóczi-kor amennyire gazdag kiadott anyagban, annyira szegény modern történeti módszerrel készült feldolgozásokban. A dolgok összefüggését először Szalay László állapította meg, főként Károlyi Sándor önéletírása és a kiadatlan Kolinovics Gábor-féle történeti mű alapján, az ő befejezetlenül maradt 6. kötetében; Horváth Mihály, id. m. 6. kötete szintén világos előadását nyujtja a legfontosabb adatoknak; már gyöngébb Acsády Ignác feldolgozása, a Millenn. Tört. 7. kötetében. Nagy összefoglalás Márki Sándortól, II. Rákóczi Ferenc (Tört. Életrajzok), 3 kötet, 1907–10, tiszteletreméltó összehordása a nagy kiadott anyagnak, értékelésében teljesen alávetve a század eleje függetlenségi párti ideológiájának, melynek hatásaként a Rákóczi-felkelés eseményeinek előadásánál párhuzamot talál az u. n. nemzeti ellenállás vidéki momentumaival, s ehhez képest az 1900-as évtized politikai beszédeit szorgalmasan igézgeti a Rákóczi-felkelés előadása közben. Egyébként, bár külön fejezetekben szorgalmasan összefoglalja a hadi, társadalmi, gazdasági viszonyokat, ezek hatását a politikai történetre ő sem adja elő. Freiherr v. Hengelmüller, Franz Rákóczi u. sein Kampf für Ungarns Freiheit, Stuttgart u. Berlin, 1913, 1. kötet, több nem készült el, a magyar születésű diplomataíró a Márki-féle felfogástól függetlenül méltányolja főként a külpolitikai befolyást, műve e szempontból a legjobb feldolgozás.

Modernebb történeti felfogásnak sokáig útjában volt a Thaly Kálmántól kialakított herosz-tisztelet, mely nála, aki a költészeten át jutott el a történetiráshoz, és pályáján hosszú ideig erősen Habsburg-ellenes függetlenségi politikus volt, természetes jelenségnek tartható. A Thaly-féle felfogással ellentétben a 60-as, 70-es években Gyulai Pál, Pauler Gyula, Szilágyi Sándor józanabb felfogást képviseltek, utódaik azonban nem akadtak, illetőleg aki a Thaly-féle erőszakos idealizálással szemben fellépett, mint pl. Knauz György esztergomi kanonok és Lánczy Gyula, azt Thaly a közvéleményre támaszkodva, meglehetős brutálisan elhallgattatta. Így azután a magyar közönség a Rákóczi-felkelés képét egyedül attól az írótól (és követőjétől, Márkitól) kapta, aki büszkén nevezte magát a vezérlőfejedelem udvari íródeákjának! Hogy mi lenne a történettudományból, ha annak minden egyes művelője, valakinek udvari történetírójának tartaná magát, ezzel akkor senkisem gondolt, pedig már Pauler Gyula nagy hibának tartotta, hogy Thaly „úgy ír, mintha Rákóczinak hivatalos hisztórikusa volna” (Századok 1870, 245. l.). A hibából később erényt csináltak, s ezt a történetírás szenvedte meg. Ehhez képest Thaly feldolgozásaiban inkább a nagy szorgalommal és a Rákóczi-kor embereit illető kiterjedt ismerettel összehozott levéltári anyag az értékes, nem pedig az ő megjegyzései a dolgok folyásáról, melyet ő egyrészt a kurucok iránti szerető elfogultsága miatt, másrészt történeti metódusbeli járatlansága következtében úgysem látott világosan. Ilyen nagyobb feldolgozásai: a már id. Bercsényi-család, Bottyán János, történeti életrajz a kuruckor hadjárataival, Pest, 1865 (v. ö. Gyula Pál bírálatát, Budapesti Szemle, 1867, ahol ez a szónokias ömledezést és kurucos lelkesedést kifogásolja, mint amely félreismerteti a szerzővel Bottyán harcai jelentőségét), Ocskay László, 2 kötet, 2. kiadás, Budapest, 1905. Felfogása még akta- és szövegkiadásainál is jelentkezik, így írja Pauler Gyula (Századok 1875, 269. l.) a Thaly-féle Ottlik-napló kiadásáról, hogy jegyzetei „csak a közlő kuruc szempontját manifesztálják, az olvasót a pártszempont elfogadására vezérlik, mit nem tartunk üdvös eredménynek”. Mégis Thaly a korszak kútfőinek kiadása terén igen nagy eredményeket ért el, s kiadásait a nemzetegységet méltányló és magától minden pártszempontot elutasító modern történetírás is csak hálával használhatja. V. ö. életrajzát Vitéz Veszprémy Dezsőtől: Thaly Kálmán életrajza, két kötet. Budapest, 1928 és 1931.

A korszak kútfői közül a következők említhetők: II. Rákóczi Ferenc Önéletrajza és egy keresztény fejedelem áhításai c. munkája, akad. kiadás 1876, a Szent Ágoston mintájára készült Confessio peccatoris a magyar irodalmi fejlődésben is számottesz, v. ö. Brisits Frigyes, Szent Ágoston és Rákóczi Ferenc Vallomásai, Pécs, 1914; a már id. Histoire des revolutions de Hongrie, 6 kötet (in 4° 2 kötet) a fölkelésnek igen ügyes félhivatalos leírása, részben Rákóczi Bechon nevű francia titkárától, részben, így különösen az V. és VI. kötetbeli mémoires, magától Rákóczitól, amint ez a Thalytól kiadott De Saussure Cézárnak... törökországi levelei és följegyzései, Budapest 1909, 77. sk. ll. kiderült. – Főként a hadi eseményekre igen fontos Károlyi Sándor id. önéletírása, egyéb naplók: Beniczky Gáspártól, Szatmári Király Ádámtól, Ráday Páltól, Mikes Kelemen levelei, Ottlik György id. önéletírása, Ifj. Tsétsi János, Bivolinyi István, J. G. Ritter, Balla Gergely, Szakál Ferenc, Vizaknai Briccius György, Cserey Mihály feljegyzései, Dálnoki Veres Gerzson verses krónikája (mindezek bibliografiai adataira l. Bartoniek Emma, Magy. történeti forráskiadványok, Bp. 1929 (a Hóman Bálint-féle A magy. történettudomány kézikönyve I. kötet 3/b. füzete) legújabban megjelent úttörő munkáját, mely a következőkben is fölment bennünket kiadott kútfők pontos idézésétől, mivel benne minden ily munka megtalálható). – Diplomáciai iratok kiadásai: Jos. Fiedler, Aktenstücke z. Gesch. Franz Rákóczis u. seiner Verbindungen mit dem Auslande, aus den Papieren Ladislaus Kökényesdis v. Vetés (Fontes Rer. Austriac. Dipl. 9, 1855) és u. az, Aus den Papieren Joh. Michael Klements (u. ott 17, 1858), v. ö. Szalay László töredékét: Klemens János Mihály, II. Rákóczi Ferenc követe Berlinben, Hágában, Londonban. Századok, 1870, 1. l.; igen fontosak az angol diplomáciai iratok, kiadva Archivum Rakoczianum (akad. kiadás), II. osztály, Simonyi Ernő kiadása, 1–3, 1871–77, v. ö. Angyal Dávid, Erdély politikai érintkezése Angliával, Századok 1900, 309. stb. ll. Rákóczi diplomáciájára igen sok adat található még az Archivum Rak. I. osztályában is, kiadta Thaly Kálmán: Had- és belügy, 1–3. k. II. Rákóczi F. leveleskönyvei, 4–8. k. Bercsényi levelei, 9. Bottyán János iratai, 10. k. index. Bercsényi levelei Károlyihoz a Thaly-féle Rákóczi-tár 2. köt., továbbá Jac. F. Miller, Epistolae archiepiscoporum Ge. Strig. et Pauli Col. e comitibus Széchenyi, Pest 1807, 2 köt. (a béketárgyalásokra); Thaly Kálmán, Gr. Esterházy Antal kuruc generális tábori könyvei 1901 (a hadi administrációra, sok adat a vármegyék szerepére); az orosz-svéd összeköttetésekre Nedeczky Gáspár, A Nedeczky-család, Bpest 1911, benne Nedeczky Sándor, Rákóczi orosz követe iratai. A kortörténetileg is fontos kuruc-költészetre l. Thaly Kálmán, Vitézi énekek és elegyes dalok, 1864, 2 köt.; u. az, Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez, 1872, 2 köt., v. ö. Riedl Frigyes, A kuruc balladák, Irodalomtörténet 1914, akinek éleselméjű és finom stílusérzékkel tett fölfedezését, – hogy t. i. a Thalytól kiadott kurucballadák közül körülbelül 8 darab a kiadónak hazafias lelkesedéssel létrehozott saját szerzeménye – a balladák védelmezőineik eddig még nem sikerült megcáfolniok. V. ö. a Thaly-féle polemiák és a ballada-kérdés irodalmára Borbély Margit (diss.), Thaly Kálmán költői munkássága, Pécs 1927.

A felkelésnek és Rákóczi alakjának a szövegben nyujtott rajzát nem szükséges külön támogatnom, – természetes következménye ez az én egész munkám felfogásának, mellyel mindenkor az egész magyarság történetét kutatom és méltánylom, távol minden partikuláris, párt-, rend-, osztály-állásfoglalástól. Rákóczi gyermek- és ifjúkorára l. saját önéletrajzi feljegyzéseit, a francia kapcsolatokra a fent felsorolt művek mellett C. G. Picavet, La diplomatie française au temps de Louis XIV. Paris 1930, 159. l., Max Immich, Polit. Gesch. des europäischen Staatensystems 1660–1789. (Below–Meinecke-féle Handbuch 1905); a titkos tanács a bécsújhelyi szökésről, Tört. Tár 1897, 390. l. A brezani manifesztum: Thaly, A Bercsényi-család 2, 469. l. A felkelés katonai erejére l. a bécsi hadilevéltár kiadványát, Feldzüge des Prinzen Eugen v. Savoyen I/5, 88, 111. 130. stb. ll. A jobbágyvédelmi idézet Arch. Rak. I. 1, 135. l., a marosszéki jobbágyok beadványa, Tört. Tár 1906, 27. l. Szalay László félbenmaradt művében, II. Rákóczi F. bujdosása, Pest 1864, 1. köt. 6. lapon írta: „Rákóczi szerény, mondhatnám szemérmetes s éppen nem sanguinicus egyéniség volt.” Rákóczinak az ónodi gyülésen tartott beszédét nézetem szerint leghitelesebb formában az Áldásy Antaltól, Tört. Tár 1895, 524. l. kiadott rövid napló tartotta fenn, idézetem innen van. Az id. széchenyies kifejezések: Arch. Rak. I. 3, 9. l., 2, 138, 130, 140. l., 3, 151. l., a Homonnai-örökségről 3, 144. l. A hadviselésről Károlyihoz írt levél u. ott, 2, 275–276. l.; az akkori stratégiára l. Hans Delbrück, Gesch. der Kriegskunst im Rahmen der polit. Gesch., 4. kötet. A romhányi csata után írt levél Arch. Rak. 3, 9. és 10. l., v. ö. Markó Árpád, A romhányi csata, 1930 (Kny. a Hadtört. Közleményekből), teljesen modern feldolgozás; továbbá u. az, A történeti átértékelés problémája a hadtörténetben (Magyar Szemle, 1930, X, 24. l.). A hadfelszerelésre, Rákóczi munkácsi üzemeire, Körössy Györgyre l. Thaly Kálmán, A hazai képzőművészet, műipar, nemzeti viselet, fegyvergyártás és háztartás történetéhez II. Rákóczi F. udvarában és korában, Tört. Tár 1882; Rákóczi udvartartási szabályzata, Tört. Tár 1880; a vármegyei hajdukra Jsz. 5/1, 278. l., Tört. Tár 1901, 402, l., a csizma stb. szükségletre Arch. Rak. I. 6, 49. l. Az 1703 okt. 5. konferencia jegyzőkönyve Tör. Tár 1897, 404. l., Savoyai Eugen szavaira l. Feldzüge I. 6, 123. l. A Recrudescunt kiadva Hist. des revol. 2, 55. l. és Katona, Hist. crit. 36, 287. l., a lengyel tanácsos levele kiadva Daniel Gábor–Thaly Kálmán, Történelmi Kalászok, Pest 1862, 122. l. A kuruc sereg létszámára és beosztására l. Márki, id. m. 2, 161. l. és az ott id. irodalmat. Rákóczi a kétféle magyarról: Arch. Rak. I. 2, 439. l., Bercsényi a talpasokról u. ott, 4. 149. l. Bercsényi pompakifejtésére l. az ungvári vár leírását. Thaly, A Bercsényi-család, 2, 219. l. Bercsényire jellemző részletek Arch. Rak. I. 5, 128. l., 5, 10. l., 4, 33, 280, 214, 333. l. Bottyán Vas vármegyéhez, Tört. Tár 1886, 538. l., az önadózásról Arch. Rak. I. 9, 569. l. Rákóczi szavai a régi harcrendszerről, emlékiratai Ráth Károly–Thaly Kálmán-féle II. magyar kiadásából, Pest 1866, 86. l. A magyar és császári hadak arányszámára l. Arch. Rak. I. 5, 615. l., egyes számbeli adatokat Markó Árpád alezredes úrnak, igen tisztelt barátomnak köszönök. Ugyancsak ő volt szíves megismertetni velem a prágai hadi levéltár kiadványát: Bedrich Swieteczky, Kurucke války na Slovensku, Prága, 1928, mely egészében kénytelen elismerni a tótságnak a Rákóczi-félkelésben volt lelkes részvételét.

A protestáns-kérdés a felsorolt feldolgozásokban; Bercsényi protestánsellenes nyilatkozatai nagy számmal az Arch. Rak.-ban. A szécsényi gyűlés lengyeles alkotmányáról Rákóczi emlékiratai referálnak. A gazdasági tanács instrukciója, Magy. Gazdaságtört. Szemle 1897, 115. l. A rézpénzre, az erdélyi kérdésre l. Márki id. m., Erdélyre 1, 611. l. és az ottani irodalom, továbbá Rácz Imre, Pekrovinai Pekry Lőrinc, Debrecen 1929, Csutak Vilmos, Az utolsó gyulafehérvári országgyűlés, Kolozsvár 1913. Cserei a kuructisztekről, Tört. Tár 1906, 511, Rákóczi az erdélyi földesúri elnyomásról: Emlékiratai, magy. kiadás 210. l. A francia dolgoknál a Vetési-szövegekre l. Fiedler id. m. 15, 51. l., Bercsényire Arch. Rak. I. 6, 3 és 317. l. Wratislaw jövendölését Rákóczi közli, Emlékiratai, magyarul 177. l. A nagyszombati tárgyalások legjobb leírása Hengelmüller id. m. A varsói szövetség orosz ratifikációját l. Fiedler, Vetési 308. l. V. ö. Kvacsala János, II. Rákóczi F. porosz összeköttetései történetéhez, Századok 1898, 577. l. „Ratio status Europaei” Fiedler, Klement, 62–65. l., továbbá 36–49. l., az 1709 májusi végreláció. Az 1710-i toborzótiszti vélemény, Orsz. Levéltár, Missilis-gyüjteményben (Markó Árpád alezredes úr szíves közlése).

A felkelés végét illetőleg az aktaszerű anyagot és bevezetésként a szatmári béketárgyalások egész történetét nyujtja Lukinich Imre, A szatmári béke története és okirattára, Bpest 1925 (a gróf Klebelsberg Kunó-féle Fontes-sorozatban), aki az összes idevonatkozó kérdéseket tisztázta, s legfölebb abban térhetek el felfogásától, hogy szerinte, ha Rákóczi még a tárgyalások alatt visszatér, személyes befolyásával még megfordíthatja a dolgokat. A valóságban a fölkelés már évek óta haldoklott, s Rákóczi legfölebb még egy salánki értekezletet tarthatott volna, mialatt a tavasz beálltával Pálffy, vagy ennek a békekötés nem sikerülése esetén kétségtelenül német utódja, a kurucokat fegyverrel verte volna le. A muszka segély csalhatatlanságáról Lukinich id. m. 69. I., Pálffy Rindsmaul grófné ellen u. az 183. l., Nedeczky hire Rákóczi hazatérési szándékáról 192. l., Bercsényi a tercerolról, Arch. Rak. I. 7, 47. l., Rákóczi a citromról Fiedler, Vetési 20. l. Károlyi „árulása” vádját Thaly Kálmán terjesztette el a Hist. des revol.-t követve, bár még 1865-ben maga sem hitt benne, amikor is Szalay László hagyatékából kiadván Károlyi Önéletírását, a bevezetésben a szatmári béke taglalása közben konstatálja, hogy bár Károlyi „lépése szigorúan jogi szempontból véve, semmiképen sem menthető: de indoka, célzata nemes, meggyőződése alapos volt – amint magok az idők bebizonyították” (XII. 1.). Utóbb ő és a tőle befolyásolt közvélemény nemes és alapos indokok helyett anyagi érdeket szupponáltak és arra támaszkodva, hogy Pálffy az udvar nevében 50.000 forint értékű birtokot ígért Károlyinak, őt a vagyonszerzés érdekében elkövetett „árulás” bűnében marasztalták el. Ez a felfogás természetesen nem hitte el, hogy a felkelés már évek óta csak mesterséges életet élt és Károlyi volt az, kinek bátorsága volt megtenni azt a seregre nézve, mit a legtöbb megye már önmagától megtett: a konföderáció fantomjától elszakadni. A birtokadományra vonatkozó iratokat, Thaly-féle interpretációval Horánszky Lajos közölte, Bacsányi János és kora, 1907, 16. sk. ll. Kétségtelen, hogy mai polgári erkölcsi szempontokat lehetetlenség az akkori viszonyokra alkalmazni, amikor államérdekek hű szolgálatáért mindenki pénzt is, nemcsak birtokot fogadott el, s pl. Rákóczi is folyton pénzt igér a külföldi diplomatáknak, ha ügyét pártfogolják, s azok közt még Lord Raby sem neheztel meg ily ígéretért. Magyarországon pedig a királyi birtokadomány, vagy annak ígérete soha sem volt dehonesztáló; az árulási vád kialakulására nagy hatása volt a Görgey-ellenes vádnak is, valamint annak a gyermekesen fortélyos felfogásnak, hogy a nemzetnek bukásai esetén bűnbakokra van szüksége, hogy önérzetét fenntarthassa! A valóságban nemcsak az „árulás”-ra, de arra sincs semmi bizonyíték, mintha Károlyi Sándor a béketárgyalásokat a legkisebb mértékben is önérdeke szerint irányította volna. – Pálffy Jánosra hasonlókép ily árulási árny esett; ezzel szemben magyaros érzületére l. Vitéz Málnási Ödön, Erdődi gróf Pálffy János nádor, Eger 1929. – Rákóczi lengyelországi fáradozásaira Fiedler, Vetési és Klement, későbbi életére tőlem, A száműzött Rákóczi, akad. kiadás, 1913, az ezen munkám ellenében a gróf Károlyi Mihály vezetése alatt álló függetlenségi párti orgánumtól és annak embereitől rendezett hajszára – melyet e társaság maradványai folyvást megújítani próbálnak – tőlem, Mit vétettem én? II. kiadás, Bpest. – Az egész Rákóczikor bibliogáfiai kritikájára ma is igen hasznos F. Krones két értekezése: Zur Rákóczi-Literatur, Hist. Zeitschrift 32, 1874 és Die Literatur der Geschichte Franz Rákóczi II. im letzten Jahrzehnt, Hist. Jahrbuch (Görres-Gesellschaft) 1882, 631. l. és 1883, 96. és 159. l.