b) Mértékek.

Forrásadataink vajmi kevés támaszpontot nyujtanak az 1000–1325 közt használatos magyarországi mértékeket illetőleg. Az oklevelek többnyire csak a mértékegység nevét említik, de azok nagyságát és egymáshoz való viszonyát nem világítják meg.

A folyadékok mérésére a vödör (idria), csöbör (chibrio), köböl (cubulus), hordó (urna, tuna, tunella), quartale és akó (aco) voltak használatosak. Gabonamérésre a vödör (idria), köböl (cubulus), szapu (sapo), mérő (metreta) és az akó vagy nagy köböl szolgáltak.^[1]

Ez űrmértékek – különösen a gyakran említett köböl – helyenként változó nagyságban voltak használatosak. Forrásaink szerémi, somogyi, váradi, liptói és bolgár köblöt, továbbá mosoni mérőt említenek.^[2]

Említenek okleveleink 3 araszos vödröt és köblöt^[3] és 4 araszos köblöt.^[4] Más források szerint Esztergomban a gabona mérésére 4 araszos, 2 ujjas és 1 hüvelyes köblöt vagy szaput, bor mérésre 3 araszos, 2 ujjas és 1 hüvelyes köblöt használtak.^[5]

Az egyes űrmértékek nagyságát és egymáshz való viszonyát illetőleg forrásaink semmi positiv felvilágosítást sem adnak. Későbbi korok mértékeiből vont következtetések a tévedések egész sorozatát rejtik magukban. Ezért meg kell elégednünk annak a negativ ténynek konstatálásával, hogy árpádkori űrmértékeink nagyságának megállapítása a forrásadatok hiányossága és csekély száma miatt meg sem kísérelhető.^[6]

A ki nem csépelt gabonát forrásaink kepében (capecia) számítják.^[7] A kepének főkép a tizedfizetésnél jutott szerepe, mert a főpapoknak – a visszaélések elkerülése végett – jogukban állt a gabonát az aratás után a mezőn beszedni. A gabona, kepékbe rakva állt a tarlón s a főpap megbízottja minden tizedik kepét lefoglalta püspöke számára. Később, mikor a pénzbeli megváltás jött szokásba, bizonyos meghatározott összeget fizettek a püspöknek járó kepék megváltása fejében.

Hány kéve volt a XIII. században egy kepében, ma már nem állapítható meg s így még csak megközelítőleg sem tudjuk meghatározni annak szemtartalmát. Valószínű, hogy miként ma is az ország különböző vidékein igen különböző módon és más-más számú kévéből rakják össze a keresztet és csomót, úgy az Árpád-korban is vidékenként változó volt a kepe nagysága. A XVI. században Tihanyban 52, a Felső-Tiszánál 52–104 kéve a kepe, tehát jóval nagyobb gabonatömeg volt, mint a kereszt.^[8] Nyoma van annak, hogy eredetileg

      1 kepe = 2 kalangya = 4 kereszt

volt, a mely utóbbiban a kévék száma változó.^[9] Más adatok szerint viszont a kepe, kalangya és kereszt azonos értelemben is használatosak voltak.^[10]

Nem sokkal több eredményre vezet a hosszmértékek vizsgálata. A kisebb tárgyak mérésére használt arasz (palmus, palma) a szövet-, vászon- és földmérésre is használt rőf (Cubitus, ulna, „vulgo Reyf”) és az öl (ulna, amplexus), a melyet néha jelzővel, mint királyi ölet (ulna, amplexus regalis), erdei ölet (ulna silvatica) említenek, a gyakoribb hosszmértékek.^[11] Földek mérésénél volt a kötél (funis, funiculus) és virga használatos.^[12] A kötél 10, 15, 24, 33 öles lehetett^[13] s bizonyára vidékenként változott a hosszúsága. Egy kötél föld oly értelemben is használatos, mint még ma is vidékenként kis hold helyett „egy láncz földet” mondanak. Ez esetben területet jelent.^[14] Hasonló értelmű a 16 öles és 1 araszos virga.^[15]

E hosszmértékek közül csupán a királyi öl (amplexus, ulna vagy mensura regalis) nagyságát határozhatjuk meg későbbi forrásokból, a mit alább a hold és ekeföld nagyságával kapcsolatban fogunk megtenni.

Területmértékül a hold (jugerum) – Szlavóniában néha a dalmát eredetű ureten vagy vereten – és az ekeföld vagy ekealj (aratrum) volt használatos.^[16] A rétet, kaszálót kaszaaljával mérték.^[17]

Az egyes oklevelek területmérő adatainak megítélésénél nem szabad felednünk, hogy azok gyakran, sőt a legtöbb esetben nem pontosan megmért területről, hanem csak bizonyos számú holdra vagy ekeföldre becsült területekről szólnak. Már az afféle kifejezések is, mint „1, 2, 10 stb. ekeföldre elegendő föld”, „1, 2, 10 stb. eke művelésére elegendő föld”^[18] mutatják, hogy ily becsléssel állunk szemben. Más oklevelek világosan meg is mondják, hogy az ekeföldek vagy holdak számának megállapítása becslés útján, erre kiküldött megbízható emberek (boni homines) szemmértéke szerint történt.^[19] Nagyot tévednénk tehát, ha az oklevelek területmeghatározásaiban minden esetben négyzetölekig meghatározott területeket keresnénk.

Az országban divó területmértékek, a vidékenként változó holdak és ekeföldek területének nagyságáról mindazonáltal némi képet alkothatunk magunknak forrásainkból. Okleveleink többféle holdat említenek.

1270-ben a Dunántúl – Baranya megyében 70 királyi öl hosszú és 7 királyi öl széles, tehát 490  királyi öl területű,^[20] 1311-ben Győrött 9 öl széles és 8 öl széles holdakról szólnak.^[21] Az utóbbiaknál azonban sem az öl minősége, sem a hold hossza nincs megadva. 1278-ban Váczott 80 királyi öl hosszú és 12 királyi öl széles, tehát 960  királyi öl területű holddal mérnek.^[22] Pozsonyban 1294- és 1311-ben 72 királyi öl hosszú és 12 öl széles, tehát 864  királyi öl területű holdról van említés téve, a mely az 1311-iki oklevél szerint az ország szokása szerint való hold volt.^[23]

Ez a 864  öles hold volt az országos vagy királyi hold, a mely évszázadokon át Magyarország hivatalos területmértéke maradt.^[24] Minden bizonynyal ezt kell értenünk XIII. és XIV. századi forrásaink királyi holdja^[25] alatt is.

Adva van tehát forrásainkban háromféle hold, ú. m.

      a 960  királyi öles nagy hold,
      a 864  királyi öles királyi hold és
      a 490  királyi öles kis hold.

Mekkora volt ezek területe, az a királyi öl nagyságától függ. A királyi ölet az 1311-iki pozsonyi oklevél és 160 évvel később Nyirkállai Tamás formuláskönyve akkép határozza meg, hogy a „kezét feje fölé nyujtó embernek” hosszával egyenlő. Tamás még hozzáteszi, hogy 5 rőf vagy erdei öl hosszúságának felel meg.^[26] Jól megtermett, 180 cm magas embert véve fel, kb. 250 cm-t kapnánk ilymódon, ha azonban az 5 rőfös hosszúságot vesszük, minimálisan is kb. 400 cm az eredmény, mert a karhosszúságú rőf nagysága helyenként 59–80 cm közt ingadozott. A meghatározások tehát eléggé labilisak. Azonban a királyi mértékek, az oklevelek amplexus regalis, ulna regalis, mensura regalis kifejezéseiből ítélve, bizonyára már e korban pontosan meg voltak határozva. Az 1311. és 1476. évi meghatározás csak azért történt ily primitiv módon, mert tájékozást kívántak adni a királyi öl nagyságáról azoknak, a kik nem rendelkeztek hiteles királyi hosszmértékkel. Bizonyítja ezt egy Nyirkállai Tamás művénél száz évvel öregebb oklevél, a mely szerint Székesfehérvárott őrizték a hiteles királyi földmértéket, a melyet a hagyomány Szent István mértékének tartott.^[27] Ez az 1372-ben Szent István mértékének tartott ősi mérték minden bizonynyal azonos volt a XIII–XIV. századi „királyi mértékkel” és a másfélszázad mulva Werbőczy Hármaskönyvében leírt „királyi mértékkel”. Werbőczy I. 133. cz. 47. §-ában a „királyi öl vagy mérték” 1/16 részének ábrája is meg van adva a pontos mérték megállapíthatása végett. E rajz szerint a királyi öl pontosan 3.056 méter volt,^[28] a mely mértéket a XIII–XIV. századi királyi öl hosszául kell tekintenünk. A 3.056 m-es öllel

      1  királyi öl = 9.339136 m2.

A XIII. századi források holdjainak területe pedig a következő volt:

      1 nagy hold = 960  kir. öl = 8965.57056 m2
      1 kir. hold = 864  kir. öl = 8069.013504 m2
      1 kis hold = 490  kir. öl = 4576.17664 m2

A ma nálunk használatos földmértékek nagysága:

      1 bécsi öl = 1.896484 m; 1  öl = 3.5966515 m2
      1 kataszteri hold = 1600  öl = 5754.6424996 m2
      1 magyar hold = 1200  öl = 4315.9818747 m2.

Az ekeföld vagy ekealja (aratrum) nagyságát illetőleg^[29] szintén eltérő források állnak rendelkezésünkre. A XIII. században rendszerint 120 holdat számítottak 1 ekeföldre,^[30] a mi a 960  öles nagy, a 864  öles királyi holddal és a 490  öles kis holddal számítva, következő eredményeket adja:

      120 nagy hold = 107.5868 ha = kb. 187 kat. hold (107.61 ha)
      120 királyi hold = 968281 ha = kb. 168 ½ kat. hold (96.97 ha)
      120 kis hold = 54.9141 ha = kb. 95 ½ hold (54.95 ha)

1230-ban Hont megyében 110 holdat számítanak 1 ekeföldre,^[31] a mi a következő eredményekre vezet:

      110 nagy hold = 98.6212 ha = kb. 171 ½ kat. hold (98.70 ha)
      110 királyi hold = 88.7591 ha = kb. 154 kat. hold (88.62 ha)
      110 kis hold = 50.3379 ha = kb. 87 ½ kat hold. (50.36 ha)

Később, a XIV–XV. században, országos területmérték volt a 150 királyi holdas királyi ekeföld.^[32] Ez a mérték – mint egy 1224. évi oklevélből kitünik – már a XIII. században sem volt ismeretlen^[33] és valószínűleg ezt kell értenünk mindenütt a források királyi mértékű vagy országos ekeföldje alatt.^[34]

      1 királyi ekeföld = 150 királyi hold = 121.0352 ha = kb. 210 1/3 kataszt. hold (121.039 ha).

Ezek a számításaink mind a 3.056 m-es hiteles királyi öllel történtek, pedig tudjuk, hogy e mellett más hossz- és területmértékek^[35] is voltak használatban. Magát a királyi ölet is gyakran nem a törvényes mértékkel, hanem az oklevelekben említett módon „egy kinyujtott kezű ember” magasságával azonos, tehát kb. 250 cm-es mértékkel mérték.

      2.5 méteres ölet véve fel: 1  királyi öl = 6.25 m2.

A 864  öles királyi hold ilymódon mérve 5400 m2, a 490  öles kis hold pedig 3062.5 m2 volt. Az ekeföld 150, 120 és 110 holdas ekével:

      150 királyi hold = 81 ha = kb. 141 kat. hold (81.14 ha)
      120 királyi hold = 64.8 ha = kb. 112 ½ kat. hold (64.73 ha)
      110 királyi hold = 59.4 ha = kb. 103 kat. hold (59.27 ha)
      120 kis hold = 36.75 ha = kb. 64 kat. hold (36.82 ha)
      110 kis höld = 33.68 ha = kb. 58 ½ kat. hold (33.66 ha)

Látjuk tehát, hogy hold és ekeföld alatt a XIII. században vidékenként nagyon különböző nagyságú területmértéket értettek. Csak a királyi öl kétféle – törvényes és szokásos – méretét véve alapul, a hold nagysága 30.625 és 89.655 ár, az ekeföldé 58.5 és 210.33 kataszteri hold közt ingadozhat.^[36] Más források szerint meg éppen csak becsléssel, szemmértékkel állapították meg a terület nagyságát.

A legtöbb oklevél a területleírásoknál egyszerűen ekeföldet vagy holdat említ, közelebbi meghatározás nélkül, hiszen a kor felfogása szerint mindenkinek tudnia kellett, hogy az ekeföld és hold alatt mindenkor az illető helyen akkor divatozó területmértéket értik. Kitünik ebből, hogy minden kísérlet, a melylyel a XIII. századi források területmértéket adó adatait egységes jelenkori mértékre akarnók reducálni, alapjában téves volna.

Meg kell elégednünk annak megállapításával, hogy a XIII. században közönségesen 120 holdat számítottak egy ekeföldre és 150 királyi holdat egy királyi ekeföldre. A 110 holdas ekét egyetlen egy forrásunk említi, 130 és 140 holdas ekeföldről pedig okleveleink egyáltalában nem tudnak.

A hold területe helyenként változó volt. Forrásainkból 490, 864 és 960  királyi öles holdak használatát tudjuk igazolni, de minden bizonynyal más mértékkel mért holdak is voltak használatban.^[37]

A forrásokban földbirtokkal kapcsolatban használatos mansio,^[38] telek (teluc),^[39] német vidékeken Lehen, laneus, (lehyn, lehun)^[40] nem jelentenek területmértéket. A mansio (mansus) eredeti értelme ház volt s birtokadományokban, összeírásokban a XI–XII. században háznép, (szolga- vagy jobbágy-) család (familia) értelemben használatos. Később az elnevezés a házhely (curia, porta), majd a szolga- vagy jobbágytelek, vagyis a földközösség idején a falu közös földjéből egy-egy családot megillető szántóföldek, ház s más javak együttes megjelölésére használatos, épp úgy, mint a magyar telek, vagy a német Lehen.^[41] Ily értelemben véve bizonyos földterületet is magában foglal a mansio, de annak terjedelme a helyi viszonyoknak megfelelően változott. A falu birtokának kiterjedéséhez képest – okleveleink szerint – 2–3–4, sőt több háznép élt egy ekeföldből. Teljesen téves tehát az a régebbi íróink műveiben közkeletű felfogás, mely a mansio-t területmértékként fogja fel.^[42]

[1] Idria: Szt. László. I.: 40. t.-cz.: „decem ydrie” (gabonáról). – 1199: „80 idrias vini”. H. o. V. 2. – 1211: „30 ydrias de vino, 40 cubulos avene”. W. XI. 111. – 1229: „12 idris cervisie” és „5 idrias cervisie”. Váradi Reg. 350. sz. eset. – 1249: „50 hydrias vini”. Kn. M. I. 377. – 1269: „1 ydriam mellis”. Ph. X. 532. l. – 1292: „idrias cervisie”. Kn. M. II. 314.
Chibrio: 1226: „2 chybrionibus cerevisiae”. Váradi Reg. 341. sz. eset. – 1296: „pro quol. chibrione solvent 5 quartalia”. W. V. 162. l.
Tunella: 1269: „tunellarum vini”. F. IV/3. 497. – 1273: „40 tunellis vini”. F. V/2. 107. – 1280: „de una tunella vini”. F. V/3. 22. – 1282: „1 tunella vini”. H. okl. 94. „3 tunelle vini”. W. XII. 517. – 1295: „1 tunella vini”. W. XII. 571. l.
Urna: 1325. Pozsony: „2 urnas vini cum communi mensura” F. VIII/2. 676. l.
Tuna: 1316: „singulas septimanas vini, sive chibriones cum tuna Soproniensi”. F. VIII/1. 600. l.
Quartale: 1296: „pro quol. chibrione solvent 5 quartalia”. W. V. 162. l.
Metreta: 1279: „cum metreta Musuniensi.” W. IX. 251. l.
Sapo: 1292: „2 sapones de avena”. Kn. M. II. 314.
Cubulus: 1138: „2 cubulones farine”, „30 cubulos marcii”. Kn. M. I. 92. – 1209: „20 cubulos vini”. Smič. III. 89. – 1211: „cubulum siliginis”, „cubulum mellis”, Smič. III. 104. – 1211: „30 ydrias de vino, 40 cubulos avene”. W. XI, 111. – 1220: „20 cubulos vini”. Smič. III. 187. – 1227: „CC cubulos vini”. F. III/2. 108. – 1240: „120 cubulos cervisie”, „1 cubulum avene”. W. VII. 103. – 1247: „25 cubulis vini”. W. VII. 245. – 1248: „120 cubulos vini boni”, „2 cubulos frumenti boni”. F. IV/1. 23. – 1256: „2 cubulos vini”. W. XI. 431. – 1293: „3 cubulos vini”. H. o. VII. 229. – 1322: „1 cubulum avene”. Wagner. 447. l.
Magnus cubulus: 1208: „9 cubulos vini cum magno cubulo”. F. III/1. 65. l. – A bakonybéli apátság 1171. évi oklevelében: „5 cubulos tritici, cum magno cubulo, quam ipse rex cum suo proprio pugillo mensuravit, illamque mensuram ab homine Laurencio nomine in domum Scti Martini conservare misit”. (Ph. VIII. 275. l.) Erdélyi László kimutatta ugyan, hogy ez az oklevél 1234 táján készült hamisítvány, annyit azonban mindenesetre bizonyít, hogy a XIII. században Pannonhalmán egy „hiteles”-nek tekintett „nagy köblöt” őriztek. – 1240: „50 cubulos vini, cum magno cubulo, qui vulgo Ako vocatur”. F. IV/1. 193. l.
Ako: 1237: „40 acones de annona”; „…8 acones puri frumenti et quilibet aco continet quinque cubulos Syrmienses”. W. VII. 29. – 1295: „2 acones vini, cum recto et debito acone ville de Bozyn” (Bazin). W. XII. 571. – 1335: „aconem … cum vero akone civitatis Posoniensis, presente iudice, iuratis et civibus Posoniensibus mensurare et signo eorum consignare tenebuntur”. Anjou. III. 135. l.

[2] Cubulus Syrmiensis: 1237: W. VII. 29. l.
Cubulus Simigiensis: 1220: „400 cubulos vini, de cubulo de Sumugy.” Váradi Reg. 15. eset. – 1264: „20 cubulos farine… et totidem cubulos de annona, cum cubulo Symigiensi.” Kn. M. I. 503. l.
Cubulus Bulgaricus: 1240 (Győrvár népei): „20 cubulos Bulgaricos de vino.” F. IV/1. 195. l.
Cubulus (de Lyptou): 1265: „1 cubulum de avena, cum cubulo in provincia percurrenti.” Iványi: Századok. 1909. 878–881. l. – V. ö. 1257: „… cum cub. quatuor palmarum… sicut est in Turuch et in Lypto.” W. II. 281. l.
Cubulus (de Várad): 1312: „1 cub., cum usuali cubulo seu mensura civitatis.” F. VIII/7. 103. l.
Metreta Musuniensis: 1279: „cum metreta Musuniensi.” W. IX. 25. l.

[3] „Idria trium palmarum virilis manus”: 1269: Ph. X. 532. l. a tihanyi úrbéresekről. – „Cubulus trium palmarum”: 1270. (Vas megye): „5 cub. avene, cubulus vero debet esse trium palmarum.” H. o. VIII. 127. l. – 1270. (Szlavónia): „cub. de vino, cum cubolo trium (Fejérnél tévesen „tuni”) palmarum, 12 cub. de pabulo, cum cub. quatuor palmarum.” F. V/1. 91. l.

[4] Cubulus quatuor palmorum v. palmarum: 1220: „400 cubulos vini, de cubulo de Sumugy et 50 cubulos siliginis quatuor palmorum.” Váradi Reg. 15. eset. – 1248: „100 cub. avene, cum cubulo quatuor palmarum.” Smič. IV. 374. – 1248: „vinum 60 cubulos quatuor palmarum.” W. II. 202. – Nyilván idetartozik a topuskói apátság 1213-iki oklevelében említett: „cubulum unum frumenti, cuius mensura erit quatuor pugnorum.” Smič. III. 116. és W. XI. 120. l.

[5] 1279: Elrendeli a király, hogy fejérmegyeiek a tizedet az esztergomi káptalantól használt mértékkel fizessék. „Mensuram iustam et congruentem… formaremus” – mondja – „…de qualibet capecia frumentorum, cum cubulo quatuor palmorum et duorum digitorum, pollicibus appositis, cubulus persolvatur; de singulis autem capeciis siliginis, ordei et avene duo cubuli erogentur. Presertim decime vini cum cubulo trium palmorum adjunctis pollice et duobus digitis ab omnibus exigantur.” Kn. M. II. 113. l. – V. ö. még: 1257. Liptói és turóczi kir. népek: „…20 cubulos avene cum cubulo quatuor palmarum et duorum digitorum, sicut est in Turch et in Lypto…” W. II. 281. 1. – 1992: Esztergomi kápt. Németii hospesek: „2 sapones de vavena, cum sapone 4 palmarum et duorum digitorum” Kn. M. II. 314.

[6] Az egyes forrásokban emíltett arányok, melyek szerint pl. 1 csöbör = 5 quartale (W. V. 162.), vagy 5 szerémi köböl = 1 akó (W. VII. 29.), csak helyi jelentőséggel bírnak s azok általánosítása helytelen eredményre vezetne. – V. ö. Inama–Sternegg (id. m. II. 496–498. l.) megjegyzéseit az ily forráshelyek általánosításának problematikus voltáról.

[7] Capecia: Kálmán I.: 44. t.-cz. Závodszky. 189. l. – 1229: F. III/2. 169., 1230: F. III/2. 212., 1261: F. IV/3. 42., 1264: F. VII/5. 342., 1277: F. V/2. 400., 1285: Kn. M. II. 204., 1297: F. VI/2. 70.

[8] –a–u–. Keve, kereszt, kalangya, kepe (M. G. T. Sz. 1896. 363–364. l.) és Erdélyi László: Pisky István tihanyi kapitány számadáskönyve. (M. G. T. Sz. 1905. 208. l.) A kepe szó vidékenként még ma is használatos kereszt, másutt meg több keresztből összerakott kalangya értelemben. A keresztbe (csomóba) vidékenként 9–10–13–14–17–18–26 kévét raknak. Természetesen a kévék nagysága is változó.

[9] M. G. T. Sz. 1896. 363–364. l.

[10] Ez következik abból, hogy a tihanyi számadások szerint a kepe, kalangya és kereszt egyaránt 2 kila szemet adtak. Erdélyi id. h. 205–208. l.

[11] Palmus, palma: 1138: „mensura piscium 4 palmorum.” Kn. M. I. 92. – 1230: „60 prisces ad longitudinem trium palmorum.” H. o. VI. 26. – 1269: „de ligno Domini longitudinem unius palme et dimidie…” F. IV/3. 491. l. V. ö. fentebb a 3 és 4 araszos köbölről mondottakat.
Cubitus: 1237: Veszprém: telekről: „14 cubitorum in latitudine, et 120 in longitudine.” H. o. V. 17. – 1243. Esztergom: „longitudo curie est 70 cubitorum, qui vulgo appellatur Reyf, latitudo vero 41 cubitus.” Kn. M. I. 354. – 1294. Pécs: „400 cubitos telarum.” W. X. 164. – 1299. Esztergom: „cuius palacii et curie longitudo facit 36 mensuras cubiti, vulgariter Reyf dicti, latitudo vero 23.” Kn. M. II. 458. l.
Ulna: 1258. Nagyszombat: „terra… in latit. 30 ulnas duabus minus, in longit. 35 ulnarum continet quantitatem.” Kn. M. I. 453. l. – 1276. Eger: „terram 52 ulnarum in latitudine existentem.” W. IX. 162. l. – 1278. Eger: földről: „in longit. 190 ulnarum.” F. V/2. 482. l. – 1291. Erdélyi kápt.: „24 ulnis de panno Dorni.” Zimm.–Werner. I. 179. l. – 1299: „12 ulnas dorneti.” Zichy. I. 95. l. – 1326. Szepes: „83 ulnarum mensuratarum.” Anjou. II. 240. l. – 1335. Esztergom: „domorum longitudo 17 ulnas et latit. tantumdem continet, cum mensura seu ulnis pannorum, que in vulgari „ref” dicitur.”. Anjou III. 177. l.
Ulna regis: 1278. Pécs: „ad ulnam seu mensuram computacionemve domini regis”. Zichy. I. 39. l.
Ulna de vico: 1255. Esztergom; „terram… cuius longitudo est 124 ulnarum, et latit. eius 92 ulnarum, cum ulna de vico, que vnlgo Reyf vocitatur.” Kn. M. I. 431. l.
Ulna silvatica: 1318. Várad: „54 ulnas cum mensura silvatica.” F. VIII/2. 189. l.

Amplexus: 1260: W. VII. 538. – 1281: W. IX. 325. l.
Amplexus regius (regalis): 1270: Zichy. I. 26. – 1278: Kubinyi. I. 107. – 1289: Ph. X. 541. – 1333: F. VIII/7. 248. – 1336: Zalai okl. I. 321. – 1336: Zichy. I. 493. – 1337: Anjou. III. 380. l.

[12] Funis: (1255. k.): H. o. VIII. 60. l.
Funiculus: 1239: W. VII. 80. – 1253: „cum funiculis mensurando” (földosztásról). W. II. 243. – 1264: „terras… non funiculo mensurarunt.” F. VI/2. 388. – 1275: F. V/2. 306. – 1284: W. IX. 409. – 1294: W. XII. 521. l.
Virga: (1295): F. VI/1. 374.

[13] 10 öles kötél (funiculus): 1239: „terram fimosam cum funiculo decum ulnarum numero nonaginta sex, ubi contineri dicuntur 140 iugera et silva.” W. VII. 80. l.
15 öles kötél: 1284 (Vasvári kápt.): „particulam terre, videlicet 5 funiculos, cum funiculo 15 amplexuum, continentem…” W. IX. 409.
24 öles kötél: 1275 (Vasvári kápt.): „cuius terre quantitas, cum funiculo viginti quatuor amplexuum,…” F. V/2. 306. l.
33 öles kötél: [1255 k.] Vasvári kápt.: „cuius terre latitudo est ex parte Rabe mensurata tali fune, qui continet 33 amplexus, 18 funes et 20 amplexus, longitudo vero eius 53 funes continet.” H. o. VIII. 60. l.

[14] A források „funiculus”-át nagy óvatossággal kell kezelnünk, mert gyakran „fűkötelet”, vagyis a földközösségben földosztáskor nyert földek összességét jelenti se nem a földmérőkötelet. V. ö. Tagányi Károly: A földközösség története Magyarországon. Budapest, 1894. 27–32. l. – Csodálatos, hogy még ma – Tagányi beható fejtegetései után is – összetévesztik egyesek az ideális „fűkötelet” a mérőkötéllel. V. ö. Turchányi Tihamér: Magyarországi monostorok gazdasági viszonyai a tatárjárás előtt. Budapest, 1909. 11. l.

[15] 1295: „laneus autem tenet 12 virgas et quelibet virgarum habebit 16 ulnas et unum palmam.” F. VI/1. 374. l.

[16] Jugera: 1228: W. XI. 209. – 1230: Kn. M. I. 274. – 1235: H. o. V. 16. – 1237: F. IV/1. 76. 1238: W. VII. 64. – 1240: W. VII. 111. – 1245: H. okl. 12. – 1256: H. o. VII. 61. – 1257: W. VII. 477. – 1261: W. XI. 515. – 1279: H. o. IV. 58. – 1293: Kn. M. II. 348. – 1293: Melczer Okm. 5. l. – 1295: W. V. 138. – 1300: H. o. VII. 287. – 1302: Anjou. I. 24. – 1307: Soproni okl. I. 66. – 1310: Anjou. I. 213. – 1311: Kn. M. II. 651. – 1316: Weber. 5. – 1318: H. o. I. 111. – 1324: Zalai okl. I. 174. l.
Szepesi hold: 1326. Szepesi kápt.: „2 jugerum, secundum mensuram villarum predictarum.” (T. i. Lomnic stb.) F. VIII/5. 171. V. ö. még 1279: „120 jugera mensure Scepusiensis.” F. IX/7. 720. l.
Uretenus, veretenus: 1262: Smič. V. 229. – 1272: „32 dimensiones, que wlgo vereten dicuntur.” Smič. VI. 10. l. – Dalmácziában: 1237: Smič. IV. 23., 1264: U. ott V. 313. l.
Aratrum: 1199: „terram ad. V. aratra.” H. o. II. 1. – 1218: W. VI. 397. – 1259: Terram 1 aratri.” F. IV/2. 516. – 1263: „3 aratra.” Ph. II. 324. – 1275: „6 aratrorum.” W. XII. 164. – 1277: F. VII/5. 437. – 1283: Kn. M. II. 171. – 1300: H. okl. 174. – 1308: Kn. M. II. 591.

[17] Fenetum: 1245: „ad quadraginta falcatores.” F. IV/1. 44. – 1279: „… 10 falcastra sufficiencia.” W. IX. 256–257. – 1299: „ad 4 falcastra sufficiens.” W. XII. 652. – 1295: „fenile sufficiens per diem octo hominum falcature.” H. o. VIII. 346. l.

[18] „Ad [X]aratra sufficiens terra”: 1207: Ph. X. 502. – 1226: W. VI. 449. – 1227: H. o. I. 8. – 1230: W. VI. 491. – 1232: W. VI. 515. – 1240: F. IV/1. 201. – 1247: H. o. VII. 35. – 1250: W. II. 218. – 1263: H. o. VI. 118. – 1272: Kubinyi. I. 85. – 1277: F. VII/2. 58. – 1284: H. okt. 103. – 1291: Kn. M. II. 312. – 1296: Apponyi. I. 29. Zalai okl. I. 113. – 1303: Anjou. I. 65. – 1308: Kn. M. II. 586. – 1322: Zichy. I. 210. – „Ad usum (vagy usui, vagy ad culturam, culturae) [X]aratrorum sufficiens, terra”: 1221: F. III/2. 226. (ott tévesen: 1231). – 1248: Kn. M. I. 375. – 1255: F. IV/2. 364. – 1263: W. III. 70. – 1270: Kn. M. I. 584. – 1273: Smič. VI. 44. – 1277: Smič. VI. 194. – 1279: H. o. VII. 175. – 1281: H. o. VII. 176. – 1283: H. o. VI. 295. – 1290: H. okl. 121. – 1296: H. o. VII. 254. – 1303: Kn. M. II. 538. – Culturae: 1269: W. III. 199. – 1271: W. III. 267. – 1274: F. V/2. 221. – 1288: Kn. M. II. 244. – 1311: Kn. M. II. 640. – 1320: Zichy. I. 185.

[19] 1251: „cuius terre quantitas secundum sententiam eorundem (t. i. bonorum) virorum conprovincialium continebat terram trium aratrorum.” W. VII. 334. l. – 1257: „viri inspectores, ad hoc destinati, sex aratrorum esse dixerunt.” Kn. M. I. 444. l. – 1264: „que terra computata est… ad 160 jugera.” F. IV/3. 248. l. – 1267: „…usui 20 aratrorum, sicut ex visu oculorum datur considerare, sufficientes.” W. III. 173. l. – 1268: „terram sufficientem pro uno aratro, non mensuratam, sed uno aratro sufficientem.” W. VIII. 223. l. – 1268: „sufficientem ad unum aratrum et dimidium, sicut per visum considerare potuimus.” W. III. 184. – 1269: „…sufficientem culture 3 aratrorum vel paulo plus.” W. III. 199. l. – 1274: „terram circa longitudinem unius jugeris.” W. IX. 61. l. – 1287: „sicut ex visu considerari potest, ad 100 jugera sufficientem.” F. V/3. 374. l. – 1298: „3 aratra, pront visu considerari potest, sufficientes.” Zichy. I. 90. l. – 1335: terram regali cum mensura mensurare… nequivissent, ob hoc ipsi visuali consideracione – Deo pre oculis habito considerantes ipsam terram ad 5 aratra terrarum iuxta regni consuetudinem se extendre invenissent.” Anjou. III. 185. l. – 1344: „regali mensura, si mensurari possit, vel visu considerando mensurare.” Zichy. II. 140. l. – 1344: „quam cum ad consideracionem visuum fere ad viginti sex jugera terrarum…” Kubinyi. II. 140. l. – Hasonló értelemben: 1353: Zichy. II. 547. és 1364: H. okt. 275. l. – A becslés szerinti földmérésről szól Eckhart is: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im M. A. Innsbruck, 1914. 158–159. l.

[20] 1270. Pécsváradi konv.: „habens quodquod jugerum terre septoaginta amplexus in longitudine, septem vero in latitudine, cum mensura regia, iusta regni consuetudinem approbatam.” Zichy. I. 26. l.

[21] 1311 Győr: „unum juger in latitudine sub mensura novem amplexuum” „…unum juger cum mensura 8 amplexuum in latitudine.” Héderváry. I. 15–16. l.

[22] 1278. Váczi káptalan: „80 jugera, quodlibet juger in longitudine octuaginta amplexus cum mensura regali, in latitudine vero duodecim amplexus mensurando…” Kubinyi. I. 107. l.

[23] 1294. Pozsony: „quodlibet juger habens in longitudine septuaginta duas mensuras regias, et in latitudine duodecim.” W. V. 102. l. – 1311. Pozsony: „quodlibet inger in longitudine 72 mensuras, a planta usque ad verticem capitis manu erigendo, continens et in latitudine 12 cum dicta mensura, iuxta consuetudinem regni continens.” Kn. M. II. 652. l.

[24] 1336. Pál országbíró: „…quodlibet jugerum in latitudine 12 […]regales et in longitudine 72 haberet…” Zichy. I. 493. l. – 1476. Nyirkállai Tamás formuláris könyvében: „mensura regalis in longitudine unius jugeris 12 ulnas in se continet, ulna vero facit 5 brachia sive 5 cubitus silvarum, aut integram longitudinem unius hominis, levando manus sursum.” Kovachich M. G.: Formulae Solennes Styli. Pesthini, 1799. 268. l. – 1514: unum jugerum terrae arabilis aut silvae, regalis mensurae, continet in sua longitudine 72, in latitudine vero 12 mensuras seu ulnas regales.” Werbőczy: Tripartitum. Pars. I. tit. 133. §. 47.

[25] Iuger, regali cum mensura vagy mensure regie (regalis): 1276: Békefi. Pilisi. I. 321. – 1293: H. o. V. 75. – 1307: F. VIII/1 244–245. – 1308: Anjou. I. 168. – 1332: Anjou. II. 633. – 1340: Soproni okl. I. 157. – „Terram… regali mensura mensurare v. mensurando”: 1332. Bánffy. I. 68. – 1335: Anjou. III. 185. – 1341: Zichy. I. 610. és 622.

[26] L. az előző lapon a jegyzeteket.

[27] 1372. A veszprémi kápt. földmérésről szólva, írja: „ut si mensuram ambiguitatis propulsivam et certam… habere voluerit, ex tunc hominem… in Albam Regalem pro aportanda mensura per Sctum Stephanum regem derelictam et constitutam deberet destinare.” Ph. VIII. 389. l. Idézi a meghatározott kir. mérték létezését bizonyítandó: Eckhart, Franz: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im M. A. Innsbruck, 1914. 158. l.

[28] Rejtő Sándor műegyetemi tanár mérése. A szöveg így szól: „Ista mensura sedecies sumpta facit unam mensuram sive ulnam regalem”. Csiky Kálmán kiadásában (Budapest, 1894.) 276–277. l.

[29] Acsády Ignácz (Mértékek és súlyok. Magyar Közgazdasági Lexikon. II. 641. l. és A magyar jobbágyság története. Budapest, 1908. 23. l.) szerint ekeföld alatt annyi föld értendő, a mennyit egy négyökrös ekével egy nap alatt fel lehet szántani!! Tévedésének súlyos voltára már Erdélyi László (Egyházi földesúr és szolgái a középkorban. Budapest, 1907.) rámutatott s így azzal e helyütt részletesebben foglalkoznom felesleges. Ekealj vagy ekeföld alatt kezdetben bizonyára annyi földet értettek, a mennyinek megművelésére egy 4 ökrös faekével dolgozó szolga-család évi munkája elegendő volt. Később 2–4, sőt néha 6 család is lakott egy ekeföldön, tehát a szó nagyobb terület jelzésére ment át.

[30] 120 holdas ekeföld: 1230: a somogyi civilisek, udvarnokok és precók földjéből ad a király a pannonhalmi apátságnak, „terram ad duo aratra hoc modo, quod de singulis generibus hominum supra scriptorum (értsd: civilibus, udvornicis et preconibus) iussimus dare octoginta jugera terrarum”. Vagyis 2 ekeföld = 3 × 80 hold! W. I. 269. l. – 1264. Zólyom: „statuimus terram ad unum aratrum sufficientem, eximendo a tribus villis, videlicet a villanis de Nedozer… 40 jugera terrarum, … de Hai etiam 40 jugera, … de Divék similiter 40 jugera”. Vagyis 1 ekeföld = 3 × 40 hold! F. IV/3. 255. l. – 1279. Szepesi kápt.: „quilibet ipsorum 120 jugera agrorum fertilium mensure Scepusiensis pro suo aratro libere debent possidere…” F. V/2. 600. l. – 1296. Tihanyi konv.: „cenlum et viginti jugera terre ad usum unius aratri sufficientia”. F. IX/7. 720. l. Villányi Szaniszló (Győrmegye és város anyagi miveltségtörténete. 111. l.) ez oklevelet a 130 holdas ekeföldre idézi s hűségesen követi ebben Erdélyi László, a ki egyébként a Ph. Rendtörténet I. 205. lapján a Villányi művébe csúszott sajtóhibával idézi oklevelünket (F. IX/7. 270. l.-ot írva 720 helyett!), Fejérnél az idézett helyen tényleg „centum et iriginta jugera” áll, de ez nyilván sajtóhiba, mert az oklevél még négyszer szól a földterület nagyságáról s mindenütt „ipsa centum et viginti fugera”-ról beszél; azonkívül pontosan részletezi a birtok fekvését s az egyes területrészek holdakban megjelölt nagyságának összege is 120 holdat tesz ki, sőt Fejér regestája is 120-at említ az oklevél élén. Forrásaink tehát épp úgy nem tudnak 130 holdas, mint az Erdélyi-nél (id. h. 205. l.) kérdőjellel idézett 140 holdas ekeföldről sem.

[31] 110 holdas ekeföld: 1233 (Szebelléb, Hont m.): „cuilibet aratro debent centum et decem jugera assignari, cum eadem mensura, qua proxima villa, scil. Lengen solet suos agros mensurare.” Kn. M. I. 298. l.

[32] 1336: „quodl. jugerum in latit. 12 […] regales et in longitudine 72 haberet et terra unius aratri in predictis generibus terrarum iuxta premissum modum regni centum et quinquaginta jugera in se contineret.” Zichy. I. 493. l. – 1349. Szepesi kápt.: „terram unius medii aratri, videlicet 75 jugera terrarum, quorum quodlibet jugerum in longitudinem 72 et latitudinem 12 mensuras contineret.” F. IX/1. 701. l. – 1476. Nyirkállai Tamásnál: „ad unum aratum, videlicet C et L jugera regalis mensurae.” (Kovachich id. h. 268. l.) – 1514: „unum aratrum continet in se centum el quinquaginta jugera terrarum regalis mensurae.” Werbőczy I. 133. §. 47.

[33] 1224. (Benedek győri prépost): „… predium Chuzar, ubi continentur tercenta jugera terre, ad duo aratra sufficientia”. Legjobb kiadása – mint Szentpétery Imre figyelmeztetett – Rómer Flóris-tól (Tudománytár. IX. 1841. 261. l.).

[34] „Aratrum mensure regalis” vagy „cum mensura regali” (regia): 1227: H. o. VII. 13.; [1268–1270 k.]: Kn. M. I. 613.; 1292: F. VII. 4. 223.; 1294: H. o. VIII. 342.; 1296: H. o. VII. 253.; H. o. VII. 263.; 1298: W. V. 200.; 1299: H. o. VIII. 392.; 1306: F. VIII/1. 206.; 1310: Zichy. I. 127.; 1331: F. VIII/3. 560.; 1263: „aratrum … secundum mensuram regni consuetam.” H. o. VI. 119.; 1274: „iuxta mensuram regni approbatam.” W. IX. 96.; 1378: „ad … mensuram … domini regis et regni, ad 4 aratra sufficientem.” Zichy. I. 39.; 1279: „iuxta regni consuetudinem approbatam …” W. XII. 275.; 1294: „secundum regni consuetudinem.” H. o. VIII. 343.; 1308: „iuxta consuetudinem regni.”Kn. M. II. 589. l.

[35] V. ö. a fenti forrásadatokat. „Ulna silvatica”, „mensura Scepusiensis”, Esztergomban „ulna de vico”, stb.

[36] Erdélyi László (Pannonh. Rendtörténet I. 205. l.) felteszi, hogy a pannonhalmi apátság birtokainak 1240 tájáról való összeírásában „egy ekealj 120 hold, egy hold 864  öl volt, az öl pedig megegyezik a bécsi öllel”. E feltevés téves, mert a 864 öles hold a királyi hold volt és mindig, minden forrásban 864  királyi öllel (72 öl hosszú és 12 öl széles) azonos. Ezenfelül semmi okunk sincs feltenni, mintha hazánkban a XIII. század közepén már a bécsi ölet használták volna mérésekre. De nem is hihetjük ezt el Erdélyinek. A bécsi öl használata a XVI. század előtt ki nem mutatható. Végleg meghonosodott a bécsi öl a XVII–XVIII. században, előbb legfeljebb a nyugati határszéleken volt használatos. Erdélyi onnét indul ki, hogy Albős összeírása Nyalka község határát a szomszédok becslése szerint 30 ekeföldre teszi, már pedig a mai határ 2485 kataszteri hold, a XIII. századi – Erdélyinek a pannonhalmi birtokkönyvön alapuló becslése szerint – kb. 1900 kat. hold volt. A nélkül, hogy számításomnak csalhatatlanságot óhajtanék tulajdonítani, megkísérlem a pannonhalmi birtokkönyv és Albős adatait a fent ismertetett mértékek alapján megoldani. Felteszem, hogy Pannonhalmán a pécsváradi convent 1270-iki okl.-ben (Zichy. I. 26. l. ) említett 490  királyi öles kis holddal és az általában szokásos 120 holdas ekefölddel mértek és hogy a királyi ölet – az országos hiteles mérték nem lévén kéznél – a még 1311- és 1476-ban is szokásos módon, a kinyujtott kezű ember magasságával vagyis kb. 2.5 méterrel vették azonosnak. Nyalka határa e szerint – Albős adata nyomán 30 ekeföld lévén – (2.52 = 6.25; 6.25 × 490 = 3062.5 m2; 3062.5 × 120 = 367500; 367500 × 30 = 11,025.000 m2 =) 1102.5 ha, vagyis 1916 kataszteri hold volt. Már pedig Erdélyi saját megállapítása szerint Nyalka XIII. századi határa „körülbelül 1900 kat. hold” volt (id. h. 205. l.). Látjuk tehát, hogy Albős összeírásának adatai XIII. századi ismert magyar földmértékkel is megmagyarázhatók, a nélkül, hogy súlyos anachronismussal élve, a XVII–XIX. században használatos bécsi ölet átültetnők a XIII. századba.

[37] A területmértékek sokfélesége nem valami speciális korszerű jelenség volt. 500 évvel később Mária Terézia úrbéri rendelete a hold vagy láncz területét 1100, 1200, 1300  ölben állapítja meg, kiemelve, hogy Temes-, Krassó- és Torontálban 1600, Szerém- és Verőczében a szántóföld mérésére 2000, a kaszálóéra 1000, Pozsegában 1296  bécsi öles holdak vannak használatban. Az 1600  öles törvényes kataszteri hold mellett ma is előszeretettel számítanak vidékenként 1200  öles magyar holdban, 1100, 1000, sőt 800  öles kis holdban vagy lánczban.

[38] 1229. II. András: „27 mansiones exceptis parvulis et juvenibus, terram ad 4 aratra, fenetum 20 jugerum, vineas 60 cultas et incultas 40, silvam quasi 65 iugerum.” F. V/1. 305. – (1216–1240 k.): „… cum 3 aratris… et servis ac ministris quibusdam super 80 mansionibus, cui quelibet 20 jugera sufficiunt.” W. VI. 22. (az évszámot l. Karácsonyi. Hamis okl. 90. l) – 1278. Győr: „terra, prout visu decernere potuerunt, est sufficiens ad 32 mansus, ad quamlibet mansum 20 jugeribus terre arabilis pertinentibus.” W. IX. 213. – 1279: „terram ad usum unius aratri suffic., super qua 3 mansiones populorum condicionalum, datores videlicet serici resident.” Kn. M. II. 116.

[39] 1236. Veszprém: „40 jugera terre, quod vulgo dicitur teluc.” W. VII. 22. – 1224. (Győr m.): „70 iugera terrarum, quod vulgo teluk dicitur.” W. I. 197. – 1243. Fehérvár: „totam terram suam…, que wlgariter teluk vocatur.” W. VII. 143.

[40] I. Dunántúl. 1261. Győr: „8½ mansiones vulgo lehynik.” Kubinyi I. 40. – 1292. Vasvár: „3 mansos suos, quod vulgo Lehun dicitur, habitatores continentes.” H. o. VI. 387. – 1292. (Németi hospesek): „ad singulos laneos seu lyhynios, 60 iugera terrar. arabilium… dedimus et assignavimus.” Kn. M. II. 314. – 1311. Pozsony: „lanei sui, quod vugo Leyhin nuncupatur.” Kn. M. II. 648. – 1331. Vasvár: „10 lyhinios” … „6 lyhinios.” Soproni okl. I. 122. – 1339. Győr: „6 laneos sive lihynos.” F. VIII/6. 169. – II. Szepesség. 1279: „de quolibet laneo agrorum fertilium, debitam longitudinem, latitudinemque continentium.” F. V/2. 599. – 1295: „Laneus autem tenet 12 virgas et quelibet virgarum habebit 16 ulnas et unum palmam.” F. VI/1. 374. – 1329: „60 curias, laan vocatas vulgariter.” F. VIII/6. 112.

[41] Helyes értelmezésükre nézve v. ö. Erdélyi László műveit (Pannonh. Rendtört. I. kötet. és Egyházi földesúr és szolgái a középkorban. Budapest, 1907.), továbbá Hóman Bálint: Pótlék a magyarországi latinság szótárához. Századok. 1913. 70. l.

[42] Turchányi Tihamér (Magyarországi monostorok gazdasági viszonyai a tatárjárás előtt. Budapest, 1909. 7–12. l.) a mansio-ról még ma is, mint területmérték-ről beszél s így természetesen sok arra vonatkozó adatot tart érthetetlennek.