Középkori történetírásunknak ANONYMUS Gestá-ja mellett legszebb, legművészibb alkotása a Bécsi Képes krónika. Különleges értékét azoknak a megelőző fejezetben már említett XIXII. századi történetünket illető önálló részleteinek köszönheti, melyek a Budai krónika családjához tartozó krónikavariánsokból hiányzanak. E bővebb és színesebb elbeszélés alapján tartották régebben a Képes krónikát a XIII. századi közös forrás, illetőleg a feltételezett XII. századi Nemzeti krónika leghívebb fenntartójának.[1] PAULER az 1090-ig terjedő részben még szintén a Képes krónika szövegének elsőbbségét vitatta s a Budai krónika családjának rövidebb szövegét ebből kivonatoltnak mondja. Az 1091-től 1152-ig (MŰGELN-nél 1167-ig) terjedő bővítéseket azonban ő már egy más XII. századi, egykorú író önálló művére vezeti vissza.[2] KAINDL noha a bővebb krónikák forrásának általában a kivonatos KÉZAI-t tartja szintén ismeri e XII. századi interpolációk egykorúságát a XI. századiakat azonban mondaszerűeknek tartja, noha MARCZALI és PAULER régen bebizonyították azok egykorúságát és jólértesültségét.[3] A interpolációk kérdését azután DOMANOVSZKI tisztázta végérvényesen. Megállapította, hogy az 10511152-ig terjedő részben is a Budai krónika családja tartotta fenn a IV. László-kori (szerinte V. István-kori) Gesta szövegét s ezt a rövidebb szöveget interpolálta a Képes krónika írója. Az 10511194-ig terjedő interpolációk forrását egy Szent László-kori vagy közeli korú, I. Béla és fiai tetteivel foglalkozó s a Képes krónikában Gesta néven megnevezett műben látja. Az 10951152. évi események történetének forrását egy elveszett II. Géza-kori krónikában látja. Ugyanezt a forrást használta MÜGELN HENRIK 10951167-ig terjedő, de a Képes krónikától független interpolációihoz. E mű szemben a Budai krónikában fenntartott krónikarésszel határozottan Kálmán-ellenes s így írója a megvakított Álmos ivadékainak, Vak Béla és II. Géza királyoknak környezetében keresendő.[4] E krónikarészben azonban az 1091. év után, helyesebben Kálmán és fia történetében lépten-nyomon a legbosszantóbb ellentmondásokkal találkozunk. Ezek alapján DOMANOVSZKY helyesen állapította meg, hogy itt kétszeres interpolációval állunk szemben. Az említett Kálmán-ellenes író (11321162 közt) egy korábbi, indifferens Kálmán vagy II. István-kori író művét dolgozta át s a Képes krónika írója ebből a felemás műből bővitette a XIII. századi szerintünk VI. László-kori írónak a Budai krónikából ismert rövidebb szövegét.[5]
Ez ellentmondásokkal szemben az 10511091. évi interpolációk harmónikusan illeszkednek be a IV. László-kori Gestának a Budai krónikából ismert eredeti, rövidebb szövegébe. Az interpolált Gesta és az interpolációk közt nemhogy lényeges felfogásbeli eltérések, de még árnyalati különbségek sincsenek. Néhol úgy tűnik fel, mintha a Bécsi Képes krónika bővebb szövege nem volna egyéb a színtelenebb, szárazabb bár ép e részben leglendületesebb Budai krónika, illetőleg a közös ős, a IV. László-kori Gesta művészibb és részletezőbb parafrázisánál. Másutt azonban tényeket sorol fel, melyek emebből hiányoznak, de pontosan beillenek a rövidebb szövegbe foglalt tények sorozatába. Előfordul, hogy a Képes krónika kétszer írja le ugyanazt az eseményt, egyezően, de egyik helyt részletesebben.[6] Másutt egész világosan felismerhető, hogy a Budai krónika szövege a kivonata, még pedig egyhelyütt az eredeti értelmet is elferdítő kivonata a Képes krónika interpolált szövegének.[7] Ez utóbbi nyomós okok bírták rá PAULER-t arra a feltevésre, hogy az 10511091-ig terjedő részben a Képes krónika szövegének adja az elsőbbséget s hogy a Budai krónika szövegében e helyütt a IV. László-kori közös forráshoz itt híven ragaszkodó Képes krónika szövegének kivonatát lássa. Ez a feltevés azonban nem állhat meg. Ellentmondanak neki a Képes krónikának azok a helyei, ahol először röviden interpolálja a Budai krónika szövegét, azután ugyanazt az eseményt részletesebben, még egyszer elmondja.[8] Ellentmondanak a VI. László-kori Gesta összes többi leszármazói előtt ismeretlen, egymással összefüggő 10911151. évi interpolációk. És ellene szól a Bécsi Képes krónika vitája a IV. László-kori Gestával a genezis kérdésében.[9] DOMANOVSZKY-nak főleg ez érveken alapuló eredményei szerint kétségtelen, hogy a szóbanforgó helyeken a Képes krónika írója interpolálta a Budai krónika szövegét PAULER és DOMANOVSZKY eredményei ilyképen látszólag ellentétesek. Azok helyes formulázásával azonban ez ellentétek eltűnnek.
Arra nézve, hogy a Képes krónika írója az 10511151. terjedő részben a főforrását képező Nagy Lajos-kori krónika mellett csakugyan egy régi XIXII. századi művet használt forrásul, értékes bizonysággal szolgálnak a nyelvtörténet eredményei. A Képes krónika honfoglaláskori részben (X., XIII., XXXI. cap.) Szvatopluk nevét mindannyiszor Zuatapolug (=Szvátapolug) alakban említi. A Pozsonyi krónika (22., 26. cap.) Zathapolug (=Szatapolug) alakja szabályos magyar fejlődés Zuatapolug-ból s ez utóbbi névalaknak egy szlávul tudó író által, a tót sväty vagy horvát svèti (=szent) szavak hatása alatt készült tudatos átalakítása a Dubniczi krónika (20., 28., 55. cap.) és Budai krónika (PODHRADCZKY. 32., 38., 54. l.) Suetipolug és Svetibolug-ja. Valamennyi a KÉZAI-kivonatból (16., 18., cap.) ismert Zuataplug (=Szvataplug) alak szabályos leszármazója. E Szvataplug pedig szabályosan fejlődött magyar alak a XIII. századi morva-tót Svatoplk vagy az egykorú cseh Svatopluk-ból.[10] A honfoglaláskori Szvatopluk neve a krónikák XI. századi ősforrásában nem fordult elő, csak KÉZAI állította őt külföldi források alapján a régi magyar hagyomány Marótja helyébe,[11] s nevét az ő korabeli cseh vagy tót névalakból képzett Szvatoplug formában írta le. Az eddig ismertetett névalakok tehát egytől egyig KÉZAI ELVESZETT Gestájára vezethetők vissza. Ugyane forrás nyomán szólnak későbbi forrásaink a XI. század történetében Salamon szövetségeseként szereplő Szvatopluk hercegről, kinek nevét a Nagy Lajos-kori forráshoz híven ragaszkodó Budai krónika és családja a honfoglaláskori Szvatopluk nevének általa használt alakjában írja (Dubniczi 105. cap.: Suetepolug, Budai 150. lap: Zvetepolug). a Képes krónika viszont itt a Salamon-kori cseh herceg nevét Sentepolug alakban adja. A IXX. századi morvaszláv *Svetoplk névnek (ad analogiam svet = szent) egykorú átvétel mellett a magyarban *Szentopulk felel meg, amiből a mi nyelvünkben *Szentepolk >*Szentepolok < *Szentepolog alakok fejlődtek.[12] Nyilvánvaló tehát, hogy a Képes krónika írójának e részben a Zuatapolug alakot használó Nagy Lajos-kori krónika mellett egy oly régi forrás állt rendelkezésére, melyet akkor írtak, mikor az élőnyelvben még ismeretes volt a IXX. századi *Svetoplk-ból átalakult *Szentopluk *Szentepolk alak, melyet azután a XIV. századi író a másik forrás Zuatapolug-jának hatása alatt Szentepolug-ra változtatott. A Bécsi Képes krónikának ezt a névalakját (Zentepolug, Szentepolug) találjuk a Budai krónika családjához tartozó, de a Képes krónikával másutt is közeli rokonságot mutató XV. századi SAMBUCUS-kódex-ben (FLORIANUS III. 87. l.). Ennek írója azonban épen ez bizonyítja, hogy használta a Képes krónikát, vagy annak egy variánsát észrevette a névalakokban mutatkozó eltérést s a honfoglaláskori Szvatopluk nevét is Scentepolug-ra változtatta a forrásaiban talált Zuatapolug-ról.
E régi XIXII. századi forrás közelebbi meghatározására maga a Képes krónika vezet rá, mikor szent László haláláról szólva, megnevezi interpolációi forrását, szükségét érezvén a bővítések indokolásának:
Képes krónika. (200. l.) | IV. László-kori Gesta. (Képes krónika. 138. l.; Budai krónika. 61. l.) |
Si quem autem scire delectat, quot et quanta bona genti sue beatus Ladislaus fecit, de Gestis eiusdem plenam potuit habere notitiam. | Quot et quantis virtutibus floruerit et quam fervens in Dei servicio Sanctus Emericus dux fuerit quicunque hoc scire voluerit ex Legenda eiusdem beatissimi Confessoris plenam noticiam habere poterit. |
A Gestis eiusdem kifejezés valami Gesta Ladislai c. műre látszik mutatni. A Szent Imréről szóló krónikarészlet szövegével való összehasonlítás azonban világosan bizonyítja, hogy a Képes krónika írója itt egyszerűen lemásolta a IV. László-kori krónikásnak szent Imréről írt sorait, csupán a Legenda helyébe tette saját külön forrásának címét, jelzőképen ott felejtve az eiusdem szót. E Gesta alatt természetesen a sokszor említett Gesta Ungarorum-ot kell értenünk.
Az Incipit-ben viszont ezt írja: Anno D. 1358. incepta est ista Cronica de gestis Hungarorum antiquis et novissimis, ortu et progressu collecta ex diversis Cronicis veteribus, ami világosan bizonyítja, hogy több régi forrást használt forrásul s a gesta Hungarorum kifejezés ismét csak a Szent László-kori Gestát juttatja eszünkbe. De ide vezet a tartalmi összehasonlítás is.
A IV. László-kori Gesta (Budai Krónika) 10511091-ig terjedő része és a Képes krónika ugyane szövegrészt bővítő interpolációi közt mint fentebb már kiemeltem a legszorosabb belső rokonság ismerhető fel. Kettejük felfogása, tendenciája (Béla-ágának dicsőítése, Vid gonoszsága, Salamon tétovasága stb.) és hősei (Béla és fiai, Vid és Opos) azonosak, tehát egy forrásra, szent László udvarára vezethetők vissza. A szövegbeli és tartalmi egyezések, a Képes krónika írójának sajátságos önismétlései, a Budai krónika némely szövegrészeinek kivonatos természete, azt bizonyítják, hogy az interpolációk forrása ugyanaz a Szent László-kori forrás volt, melyet a IV. László-kori író vagyis KÉZAI SIMON, a Budai és Bécsi Képes krónikák közös ősének szerzője forrásul használt, de művébe megrövidítve vett át.
A IV. László-kori, író vagyis KÉZAI SIMON mester ebbeli hajlandóságaival már megismerkedtünk. Tudjuk hogyan bánt el a magyar történet vezérkori részével, mikor a Hún-krónikát megírva, Attilát tette meg Álmos és Árpád helyett a nemzet honalapító ősévé. Láttuk, hogy szent István nagyobb legendája és a Szent Imre-legenda alapján s azoknak szövegére hivatkozva, miképen módosította és rövidítette meg Szent István történetét (filius unicus, Ajtony legyőzése, István aktiv téritése stb.). A nagy csonkító a Béla-ág történeténél sem tagadta meg magát. Úgy lehet, megúnta a hercegek dicsőítését. De az is lehet, hogy félt saját hőse, Attila, dicsőségének elhomályosításától. A rövidités eszméje semmiesetre sem esett messze az ő gondolatvilágától.
A Képes krónika a Hún történetben, amire más forrása nem volt, híven tartja magát IV. László-kori, illetőleg ezt folytató Nagy Lajos-kori forrásához. Csak a genezis kérdésében száll szembe ennek a Budai krónikából ismert elbeszélésével, a Jáfet-Tana-Nimród-Hunor-Magyar genealógiával, Josephus-ra és Hieronymus-ra támaszkodva, hosszan vitatkozik forrásával s e szent doktorokra hivatkozva ad más genealógiát.
A Hún-krónikával kapcsolatban már szóltam az angyal-mondáról. Attila és Leó pápa találkozásának leírásában KÉZAI mellőzte JORDANES és GOTFRID Attila visszatérésének okát adó, reális magyarázatát s a pápa feje fölött repülő kardos angyal mondájával helyettesíti azt. Láttuk, hogy a Hún-krónikának idegen forrásoktól független s különösen mondai elemeit (nőrablás, csodaszarvasnál a testvérpár szerepe stb.) a magyar Gestából vette át. Mivel pedig ugyanezt a mondát a Képes krónikában is megtaláljuk Salamon és László fegyveres találkozásához fűzve,[13] nyilvánvaló, hogy ez a XI. századi ősforrásban is benne volt, akárcsak Géza és László csodaszarvasának és László vizióinak történetes. A László személyét övező általános tisztelet és bámulat, a csodák iránt vonzódó kor szelleme magyarázza meg, hogy már életében ily legendás történeteket fűztek nevéhez.
A Bécsi Képes krónika interpolációi egy helyt érintkeznek a XI. századi Gestából merítő Szent László legendával is:[14]
Képes krónika. | Legenda. |
(193. l.) a cunctis regnicolis mutato nomine pius rex vocabatur. | (4. c.) quasi mutato nomine ab omni gente sua pius rex vocabatur. |
Ismerve a legenda és Gesta viszonyát, ezt is a XI. századi ősforrásra kell visszavezetnünk.
A megelőző fejezetben a szent László-kori Gesta egyik ismertetőjeleként említettem Vecelin családja s ebből következőleg a Salamon-párti Opos iránti érdeklődését és rokonszenvét. A Képes krónika egyik interpolációja ugyanennek az Oposnak egy, a Budai krónikából hiányzó hőstettét mondja el (175176. I:). Nehéz volna feltennünk, hogy két egykorú író ugyanazokat a személyeket válassza hőséül. Már pedig akár Opos, akár Vid, akár a többiek szerepét nézzük, ehhez az egészen valószínűtlen feltevéshez kellene folyamodnunk.
A Képes krónika értesít arról is, hogy a hercegek közül az idősebb Leventét illette meg a trón, aminek emléke persze zavarosan a Lengyel-magyar króniká-ban is fennmaradt.
Képes krónika. | Lengyel-magyar krónika. |
(164. l.) Andreas putabat de eadem simplicitate dedisse coronam filio suo, sicut sibi Levente dederat. Sex dux [t. i. Bela] pre timore hoc fecerat. | (A legidősebb fiú, Levente, halála után) noluit coronare Belam, sed elegit Petrum juniorem. |
Mindezek alapján megállapithatjuk, hogy a Bécsi Képes krónika XI. századi (10511091.) interpolációi a Szent László-kori Gesta Ungarorumra vezethetők vissza, de a Képes krónika nem ezt az 1091-ig terjedő ősforrást, hanem annak egy XII. századi folytatását használta, mint 1091-en túl terjedő interpolációi bizonyitják. Ezek a XII. századi és Mügeln kivételével összes krónikáinktól független interpolációk (10911152.) pontosan a 1091. évvel kezdődnek, amikor eddigi eredményeink szerint a Gesta megszakadt. A Szent László-kori Gesta időrendben utolsó eseménye a horvát hódítás (1091.), az önálló interpolációk Kapolcs betörésével (1091.) kezdődnek, ami miatt László kénytelen volt hódító utját megszakítva hirtelen hazatérni.
Ez a szoros kapcsolat annak bizonysága, hogy a szent László-kori Gestát talán még szent László, de mindenesetre Kálmán és II. István korában tovább folytatták. A II. István koráig folytatott Gestát dolgozta azután át Kálmán-ellenes tendenciával a II. Béla- II. Géza-kori (11311152.) író, bentfelejtve a II. István-kori író több, az ő felfogásával ellentétes megjegyzését.[15]
KÉZAI SIMON, a IV. László-kori Gesta írója, ezt a forrást nem ismerte. A Szent László-kori Gestát ezért királyi jegyző létére valami rövidebb hivatalos feljegyzésekből egészítette ki. A Képes krónika írója azonban valamikép hozzájutott a XII. századi, II. Géza koráig folytatott Gestához s abból lényegesen kibővítette főforrását, a IV. László-kori Gestát. Az 10511091-ig terjedő részben ilyképen, ha nem is teljesen, de mégis rekonstruálta a Szent László-kori ősforrást, melyet KÉZAI IV. László-kori Gestája e ponton is lényegesen megröviditett.
Eredményként megállapíthatjuk, hogy a Képes krónika interpolációinak forrása a Szent László-kori Gesta Ungarorumnak II. Géza koráig (1152-ig) folytatott másolata volt.
* * *
Említettem, hogy MÜGELN HENRIK németnyelvű krónikája az 10951167. évek történetét interpolálta s ez interpolációk a Képes krónikáéval közös forrásra vezethetők vissza. Mivel a Képes krónika bővítései 1152-nél megszűnnek, fel kell tennünk, hogy forrása sem terjedt tovább. A II. Géza-kori Gestát azonban III. István korában is folytatták és MÜGELN-nek egy ilyen teljesebb példány jutott kezébe. Bennünket itt MÜGELN interpolációi közül csak kettő érdekel. Egyik Gizella királyné és Péter király viszályáról szól az Altaichi Évkönyvek-kel egyezően; a másik Szent László horvát hadjáratának történetét egészíti ki azzal, hogy László egészen Spalató, Trau és Zára városáig hatolt s a polgárok kiváltságait megerősítette.[16] Az eddigi eredmények alapján joggal állíthatjuk, hogy ezeknek a híreknek is a II. Géza, majd III. István koráig folytatott Szent László-kori Gesta volt a forrása, melynek írója tudjuk közvetlenül használta az Altaichi Évkönyveket.
* * *
ANONYMUS Gestájának utolsó korhatározó adata tudvalevően I. András korára mutat (XV. cap.: ad tempora Andree regis). Sajnos, munkája befejezetlen maradt (rex Andreas timebat ut in sequentibus dicetur) s így közvetlen bizonyítékunk nincs arra, hogy forrása e koron túl terjedt volna. Mindazonáltal ebből épen nem szabad arra következtetnünk, mintha az I. András korával megszakadt volna. ANONYMUS és a XI. századi gesta viszonyáról szólva már kiemeltem, hogy ő a honfoglalás kori események színezésére a Gesta későbbi kori részleteit is felhasználta. Mivel ezek a részletek nemcsak ANONYMUS módszerére, hanem közvetlen forrásának korára is világot vetnek, a fontosabbakat a következőkben be is mutatom.
Legtanulságosabb mindenesetre az oláh történetíróktól oly nagyrabecsült XXIV.XXVII. fejezetekben leírt erdélyi hadjárat története, melyben ANONYMUS, nagy szabadossággal használva forrását, a XI. századi Gesta dunántúli római pásztorait, kiket vlachoknak is nevez, a korabeli erdélyi oláhokkal azonosította.
ANONYMUS. | Budai krónika. |
(IX. c.) Terram Pannonie
habitarent Sclavi, Bulgarii et Blachii ac pastores Romanorum, quia post mortem Athile regis terram Pannonie Romani dicebant pascua esse, eo quod greges eorum in terra Pannonie pascebantur.
(XLVI. c.) Romani per terram Pannonie habitantes |
(24. l.) Pannonie civitates
in Apuliam
dimissis armentis tansierunt, Vlachis, qui ipsorum [Romanorum] coloni extitere ac postores, remanentibus sponte in Pannonia.
(32. l.) Vlachis, Graecis, Messianis. Teutonicis, Sclavis exulibus remanentibus tantum modo in Pannonia, qui Atile serviebant. |
(XLVII. c.) De terra Pannonie (a Dunántúli részről!) | [RICARDUS: terra tunc pascua Romanorum dicebatur. SPAL. TAMÁS: Pannonia dicitur fuisse pascua Romanorum.] |
Tuhutum erdélyi hadjárata. | |
(XXIV.) Tuhutum cepisset audire ab incolis bonitatem terre Ultrasilvane, ubi Gelou, quidam Blacus dominium tenebat Terram Ultrasilvanam posteritas Tuhutum usque ad tempus S. regis Stephani habuerunt, et diucius habuissent, si minor Gyula cum duobus filiis suis Biuia et Bucna christiani esse voluissent | Szent István erdélyi hadjárata. |
(41. l.) Tertius capitaneus Gyula habebat pulcerrimam filiam, nomine Zarolth, de cuius pulchritudine duces provinciales diutius loquebantur, quam Gesa dux transduxit in uxorem legitimam. | |
[V. ö. XXVII. Tuhutum genuit Horcam, Horca
Geulam et Zumbor, Geula duas filias
altera Saroltu et Sarolt fuit mater S. regis Stephani, Zumbor vero genuit minorem Geulam
tempore cuius S. rex Stephanus subjugavit sibi terram Ultrasilvanam et ipsum Geulam vinctum in Hungariam duxit
eo, quod
noluit esse christianus et multa contrarie faciebat
Stephano.]
(XXV.) Terra illa irrigaretur optimis fluviis et arenis eorum aurum colligerent et aurum terre illius optimum est. |
per S. Stephanum regem in Pannoniam est deductus, non tamen iste Gyula capitaneus, sed ab illo tertius. (61. l.) Geysa genuit ex Sarolt Stephanum.
(90. l.) Magnates Viska, Bua et Buhna (65. l.) B. Stephanus bellum gessit contra proavunculum suum, nomine Gyula, qui tunc temporis tocius Transilvani regni gubernacula possidebat. Anno itaque 1002. cepit Gyulam ducem cum uxore et duobus filiis suis et in Hungariam transmisit, quia nec ad fidem Christi conversus est, nec ab inferenda Hungaris injuria conquievit regnum eius Hungarie adiunxit Erdeel quod irrigatur plurimis fluviis in quorum arenis aurum colligetur et aurum terre illius optimum est. |
Honfoglalás. | |
(XXIV. c.) Tuhutum cepisset audire ab incolis bonitatem terre Ultrasilvane
(XXV. c.) misit
Ogmand, ut furtive ambulans previderet sibi qualitatem et fertilitatem terre Ultrasilvane et quales essent habitatores terre?
Dum pater Ogmand speculator Tuhutum per circuitum more vulpino bonitatem et fertilitatem terre et habitatores eius inspexisset, ultra quam dici potest dilexit et celerrimo cursu ad dominum suum reversus est. Qui cum venisset, de bonitate illius terre domini suo multa dixit. Quod terra illa irrigatur optimis fluviis et ut habitatores illius terre viliores homines essent tocius mundi, quia essent Blasii et Sclavi, quia alia arma non haberent, nisi arcum et sagittas et dux eorum Geleou minus esset tenax et non haberet circa se bonos milites et auderent stare contra audatiam Hungarorum, quia a Cumanis et Picenatis multas iniurias paterentur. |
(37. l.) In Erdeel igitur cum quieverunt
audientes terre utilitatem de inhabitatoribus et quod optimus fluvius est Danubius, terraque melior in mundo non esset artibus illis
miserunt nuncium, nomine Kusid
ut iret et totam terram conspiceret. Cumque ergo Kusid venisset in medium Hungarie
vidit locum amoenum, ac circumquaque terram bonam et fertilem, fluvium bonum et pratosum, placuit ei
(38. l.) ad suos reversus est. Cumque narrasset omnia, que audireat et viderat, valde placuit eis bene cognoverunt, quod terra optima sit [V. ö. fentebb a Pannónia lakosairól írt részekben.] Vlachi et Sclavi.. [Képes krónika 208. 1. II. István cseh hadjáratáról: Mittat rex sagittarios Bisseni atque Siculi vilissimi ] |
Kerlési csata (1068). | |
(XXVI. c.) Tuhutum egressus est Ultra Silvas, versus orientem Gelou vero dux Ultrasilvanus audiens adventum eius, congregavit exercitum suum et cepit velocissimo cursu equitare obviam ei, ut eum per portas Mezesinas prohiberet. Sed Tuhutum uno die silvam pertransiens ad fluvium Almas pervenit, Dux Gelou volebat, quod ibi eos prohiberet cum sagittariis suis. | (127. l.) Cuni a superiore parte Mezes
irrupuerunt
(128. l.) Gyule ducis Comanorum nullos enim credebat esse, qui cum eis congredi auderent. (133. l.) post advetum Cunorum Bisseni venientes |
(XXVII.) Tuhutum divisit exercitum suum in duas partes et partem alteram misit ut fluvio transito pugnam ingrederantur Et pugnatum est inter eos acriter, sed victi sunt milites ducis Gelou et ex eis multi interfecti, plures vero capti, Gelou eum paucis fugam cepit. Qui cum fugeret iuxta fluvium Zomus milites Tuhutum audaci cursu persequentes, ducem iuxta fluvium Copus[17] interfecerunt. | (127. l.) Cuni
per amnem Lapus et fluenta Zamus transeuntes, remeabant.
Rex Salomon et dux Geysa cum Ladislao collecto exercitu festinantissime accelerarunt et per portam Mezes transeuntes Equitaverunt illuc usque properantes. (128. l.) Quod cum vidisset princeps Oslu, qui fuit serviens Gyule ducis Cumanorum Parani iam collocati fuerant, ex quibus fortiores et audatiores sagittarii Ceperunt itaque in turmas regis et ducis desevire. (129. l.) Pagani vero miserabiliter fugiebant, quos Hungari celerius persequentes gladios suos in sanguinibus Cunorum inebriaverunt. |
Nyilvánvaló, hogy az egész oláh hadjárat története nem egyéb a forrásul használt Gesta Ungarorum Erdélyt említő honfoglaláskori, Szent István-kori és Salamon-kori részleteiből összeállított költői elbeszélésnél. Még az oláh vezér nevéhez is a kún vezér neve szolgált alapul, ami úgy látszik csak a későbbi magyar átírók tollán változott át Gyulává. Az egész elbeszélés történeti alapja az, hogy az ősforrás a Dunántúl lakosai közt említette a rómaiak pásztorait, akik vlachoknak is neveztetnek. Ezeket helyezte át ANONYMUS saját kora etnográfiai viszonyaiból következtetve, Erdélybe.[18]
E jellemző példán kívül még a következő érdekes szövegegyezések tűnnek fel:
ANONYMUS.
Ruthéniai kún háború. |
Budai krónika.
Kerlési csata (1068.) |
(VIII.) Almus dux et sui milites persequentes Ruthenos et Cumanos et tonsa capita Cumanorum Almi ducis milites mactabant tanquam crudas cucurbitas. | (129. l.) Dux Geysa et Ladislaus [et] Hungari [Cumanos] celerius persequentes Capita quippe Cumanorum noviter rasa, tanquam curcurbitas, ad maturitatem nondum bene perductas, gladiorum ictibus disciderunt. |
Zsolt-kori besenyő-telepítés. | I. Géza-kori besenyő-telepítés |
(LVII) Dux vero Zulta in eodem confinio ultra lutum Musun collocavit Bissenos non paucos habitare pro defensione regni sui, ut ne aliquando in posterum furibundi Theotonici fines Hungarorum devastae possent. | (154. l.) Eo tempore Bisseni rogavernunt regem Geysam, ut si eos libertati donaret, ipsi insultus regis Salomonis omnio cohercerent ita, quod nec auderet exire de Musun et Poson ad depredandam Hungariam. Rex Geysa se peticioni eorum condescensurum permisit Bisseni itaque cum principe eorum Zolta nomine equitaverunt super Salamonem in stagnum Ferteu submersis |
Szalán legyőzetése és a bolgár háború. | Bolgár-Fehérvár ostroma. (1071.) |
(XLI.) Dux vero Arpad et sui nobiles hinc egressi venerunt usque ad portum Zloncaman Tunc inito consilio constituerunt, quod exercitum mitterent contra Albam Bulgarie equitantes transnavigaverunt Danubium in loco ubi fluvius Zoua descendit et inde contra Albam Bulgarie civitatem equitare ceperunt. | (133. l.) Rex autem et dux collectis exercitibus, convenerunt in Zalon-Kemen, ubi consilio deliberante decreverunt Albam obsideri oportere et expugnari. Inde castra moventes, descenderunt circa flumen Zava in directo Nandur-Feyrvar. |
Et interfecti sunt de Grecis et Bulgariis plurimi Videns dux Bulgarie suos deficere in bello, fuga lapsus pro defensione vite Albam civitatem ingressus est. | (134. l.) Victi sunt autem Greci Fugientibus Grecis et Bulgaris tansierunt Hungari et terminos Bulgariorum occupaverunt. |
Et omnes captivos Bulgarorum et Grecorum ante se duci fecerunt quos ferro ligatos duri Arpad remiserunt in Hungarian. | Princeps Bessenorum fugiendo manus Hungarorum vix evasit Regi autem et ducibus ceperunt Hungari presentare captos Bessenos |
(XLII.) Secunda autem die dux bulgarie misit nuncios sous cum diversis donis ad Lelu et Bulsuu et Botond et deprecens eos, ut paci faveant. | (139. l.) Interea imperator Grecorum misit ad Geysam nuncios ad firmandam pacem et amiciciam. |
Glád elleni hadjárat | Szent László és Kutesk harca. (1085.) |
(XLIV.)
venit obviam eis Glad
dux cum magno exercitu
adiutorio Cumanorum, Bulgarorum et Blacorum.
Et in eodem bello mortui sunt duo duces Cumanorum et ipse Glad dux eorum fuga lapsus evasit, sed omnes exercitus eius liquefacti tamquam cera a facie ignis in ore gladii consumpti sunt. |
(165. l.) Salamon adiit ducem Cunorum, qui vocabatur Cutesk si ille in auxilium eius super Ladislaum veniret. Dux Cutesk cum magna multitudine Cunorum invadens Hungariam Quo audito rex Ladislaus irruit super eos et contriti sunt a facie eius, cecideruntque in ore gladii multa millia Cunorum. Rex autem Salamon et Cutesk fugientes evaserunt. |
Mosoni csata. (1074.) | |
(155. l.) Besseni fugierunt a facie Salomonis, sicut cera a facie ignis. | |
Bors szarvasa. | Szent László csodaszarvasa. |
(XXXIV.) Borsu cum militibus cum equitarent iuxta fluvium Gron, cervus fuga lapsus, ante eos ascendit, quem Borsu persecutus ictibus sagittarum interfecit et cum montes illos circumaspexisset, in memoriam duxit, ut ibi castrum construeret.[19] | (152. l.) Geysa rex cum fratre Ladislao starent iuxta Vaciam apparuit eis cervus ceritque fugere coram eis dum milites sagitarent, proiecit se in Danubium et eum ultro non diverunt ibi locum demonstravit, ut hic ecclesiam edificemus.[20] |
Az egyezésekből nyilvánvaló, hogy a krónikák és ANONYMUS közös forrása legalább is Szent László koráig terjedt, mert ANONYMUS annak királykori és kiváltképpen Salamon, I. Géza és Szent László-kori részleteit forrásul használta. A következőkben még néhány oly részletet mutatok be, melyekből kiderül, hogy ANONYMUS forrása nem maga a Gesta, hanem annak egyik XII. század folytatása volt.
ANONYMUS. | Képes krónika.
Szent László 1091. kún hadjárata. |
(L.) Transactis autem quibusdam diebus
miserunt exerecitum contra Menu-Moront ducem Byhoriensem. Qui egressi
equitantes per sabulum et fluvium Thyscie in portu Beuldu transnavigaverunt
(LI.) De duce Menu-Morout. contra castrum Byhor equitare ceperunt et castra metati sunt iuxta fluvium Iouzas. (XXVIII.) De duce Menu-Moront. Et deinde egressi descenderunt iuxta fluvium, nomine Humusouer ad Thysciam pervenerunt et transnavigantes |
(196. l.) Quidam de Chunis nomine Copulch cum valida manu intravit in Hungariam ut debellaret. Qui depopulata terra Ultrasilvana transiens venit ad Byhor et circa flumen Umsoer aliquantis diebus permoratus est. Deinde transiens Tysciam in Thocoyd, exercitum suum in tria agmina divisit. Duo agmina versus sabulum vastae proposuit, unum vero circa Tysciam debellare dimisit. |
Kálmán 1099. orosz hadjárata. |
|
(XXVII.)
divisit exercitum suum in duas partes
(VIII.) Regnum Rutenorum subjugare dux de Kyeu duces Cumanorum in adiutorium postulavit Tunc hi venerunt |
(202. l.) Rex invasit Rusciam, eo quod Kuni per consilium eorum intraverunt
Plurimi autem Kuni cum Mircode cum precibus venerant in auxilium Rutenorum. |
(IX.) duces Ruthenorum rogaverunt almum ducem
ut pacem facereut cum eis
(X.) Dux Almus peticioni ducis ruthenorum satisfacientes pacem cum eis fecerunt. Tunc duces Rothenorum filios suos in obsides dederunt |
Ruteni rogaverunt regis clemenciam et promiserint regi fideliatem in omnibus. Quos ex suscepit. |
II. István 1127. hadjárata. | |
(XLIV.) Zuardu et Cadusa cum omni exercitu
transnavigaverunt
. et timor eorum irruerat super omnes homines illius terre
Legatos miserunt ad lucem Arpad, ut licentiam eis daret in Greciam eundi.
(XLV.) aquam Danubii transnavigaverunt et castrum Borons ceperunt, deinde ad castrum Scereducy iverunt. Audientes hoc cives Bulgarorum et Macedonum timuerunt valde a facie eorum (XX.) Omnes habitatores timebant eos |
(210. l.) Rex collecto exercitu invasit partes Grecie [Brundisium,[21] et Scardicum nec non et Nys][22] aliasque civitates Grecorum igne et gladio devastavit. Et cecidit timor super omnes civitates provincie illius. Timebantque omnes reges Stephanum regem, tamquam ictum fulminis. |
A Képes krónika szövegében fennmaradt XII. századi forrás értelmi és betűszerinti hatása nyilvánvaló, de a II. Géza-kori Kálmán ellenes interpolációknak már semmi hatása sem mutatható ki. Az utolsó korhatározó adat 1127-ből való, amiből következik, hogy ANONYMUS a DOMANOVSZKY által kimutatott Kálmán és II. István-kori forrást, vagyis a Szent László-kori Gesta Ungarorum II. István-kori folytatását használta forrásul.
[1] V. ö. MARCZALI id. m. 5864., 7780. l. és SEBESTYÉN id. m. I. 212218. l.
[2] Id. m. II. 606610. l.
[3] KAINDL: Studien. VII. 5864. l. MARCZALI id. m. 58. l. PAULER id. m. II. 606609. l. V. ö. DOMANOVSZKY: Budai krónika. 3031., 4647. l. és JAKUBOVICH EMIL: Adatok legrégibb okleveleink és krónikáink íróiról. (Magyar Nyelv, 1924.)
[4] DOMANOVSZKY: Budai krónika 1863. l. Mügeln krónikája. 814., 2630. l. A Kálmán-ellenes tendenciát már MARCZALI kiemelte, de mivel ő a Képes krónika szövegének az elsőbbségét vitatta, nemcsak az interpolációkra, hanem az egész krónikára vonatkoztatta. Ugyanez alapon állította fel a II. Géza-kori Nemzeti krónika elméletét. V. ö. még DÉKÁNI KÁLMÁN: A Bécsi Képes krónika. Erdélyi Múzeum. 1915. 3763. l.
[5] DOMANOVSZKY: Budai krónika. 4656. l. V. ö. még HÓMAN: A zágrábi püspökség alapítási éve. 1910. 1920. l.
[6] V. ö. DOMANOVSZKY id. m. 3042. l.
[7] PAULER id. m. II. 608609. l.
[8] DOMANOVSZKY id. m. 3637. l.
[9] Ugyanott. 2428. l.
[10] MELICH: Szvatopluk. M. Nyelv. 1922. 113114. l.
[11] V. ö. fentebb 24. l.
[12] MELICH: Ugyanott 112.
[13] A szövegösszehasonlítást lásd 57. l.
[14] DOMANOVSZKY id. m. 43. l.
[15] A II. István, II. Béla, II. Géza-kori részek egykorúságának teljes bizonyítását lásd PAULER II. 609. l. DOMANOVSZKY: Budai krónika. 5556.
[16] DOMANOVSZKY. Mügeln. 14. l.
[17] Lapus helyett?
[18] Az elbeszélésnek ez a természete vezette KARÁCSONYI JÁNOST arra a feltevésre, mintha ANONYMUS művének e részlete a XIII. század végi másoló betoldása volna. Turul, 1909. 34., 9., Erdélyi Irodalmi Szemle. 1924. 196203. l.
[19] Nevezetes, hogy mindkét leírásban cervus van, a Hún-krónika JORDANES hatását bizonyító cerva-jával szemben.
[20] Nevezetes, hogy mindkét leírásban cervus van, a Hún-krónika JORDANES hatását bizonyító cerva-jával szemben.
[21] Nyilvánvaló hiba Borons helyett.
[22] Csak az Acephalus-kódexben.