X. A II. ISTVÁN-KORI FOLYTATÁS ÉS A POZSONYI ÉVKÖNYVEK

A legrégibb korunkra jutott magyar történelmi mű, a felfedezés helyéről elnevezett Pozsonyi Évkönyvek (vagy Pozsonyi kis krónika), a PRAY-kódex néven ismert XII. századi (1192–1195) misekönyvben maradt fenn.^[1]

Az Évkönyvek adatai 997-től 1203-ig terjednek. Az 1192. év utáni szűkszavú adatok azonban utólagos bejegyzések, melyekből az Évkönyvek provenienciája következtetések nem vonhatók. A 997–1177. (a kódexben 1187.)^[2] évig terjedő évkönyvi feljegyzések három különálló forrásra vezethetők vissza, melyeknek adatait az 1192. évi másoló fűzte egybe.

A 997–1060-ig terjedő rész független minden más ismert forrástól. Az író a magyar királyok epochális évein kívül a világi történetből csak III. Henrik császár két magyarországi hadjáratát (1051., 1052.) és halálát (1056. helyett tévesen: 1055)^[3], Salamon magyar király születését (1053.) és koronázását (1057.) jegyezte fel. szt. István koronázását az 1000. évre teszi a pannonhalmi alapítólevéllel egyezően. Ezenkívül említi Benedek pápa halálát (1024.), Gellért (1030.) és Mór (1036.) püspökké szentelését, Bonipert pécsi püspök halálát (1042.), Gellért és Modest püspökök megöletését (1047.), a benedekrendi (zalavári) Szent Adorján-egyháznak (1019.) és (pécsváradi) Szent Benedek-monostornak felszentelését (1038.). Szent Gellértről és Szent Mórról tudjuk, hogy benedekrendi szerzetese voltak, amaz Bakony bélen élt püspöki elhivatásáig, ez pannonhalmi apát. István koronázásának – más forrásokkal szemben s a pannonhalmi alapítólevéllel egyezően – 1000-ben történt megállapítása is Pannonhalmára mutat, akár a hiteles oklevelet tekintjük az Évkönyvek, akár az Évkönyveket a koholt vagy interpolált oklevél forrásának. A dátumok helyességét más források igazolják, csupán Henrik császár halála évét tette az író – vagy inkább a másoló – egy évvel korábbi időre. Ennyi jel mindenesetre elég annak biztos megállapítására, hogy az 1060-ig terjedő adatok, az 1019-től 1060-ig egykorúan írt szentbenedekrendi – s minden valószínűség szerint pannonhalmi – évkönyvekből valók. A Pozsonyi Évkönyvek 1060-ig terjedő részében tehát a legrégibb magyar történeti művet, a Pannonhalmi évkönyvek-et, kell tisztelnünk.^[4]

A következő 1068–1127-ig terjedő részben már semminő rendi és helyi vonatkozást nem találunk. Ezzel szemben- mint MARCZALI és KAINDL is kiemelték – itt határozottan felismerhető a feljegyzések közeli rokonsága a Képes Krónikával. A tárgy fontossága megkívánja, hogy az összes feljegyzéseket közöljük, [zárójelbe foglalva] a bennük említett események helyes dátumát.

Az első, amit megállapíthatunk, a kronológia pontatlansága. Szemben a Pannonhalmi Évkönyvek 1060-ig terjedő pontos dátumaival, itt az uralkodók epochális évei csak hozzávetőlegesen vannak megállapítva (1075., 1076., 1097., 1117. a helyes 1074., 1077., 1095. és 1116. helyett). Salamon trónraléptéről nincs feljegyzés (1063.) II. István halála, II. Béla évei és II. Géza trónraléptének dátuma teljesen hiányzik s ugyanez a kronológiai pontatlanság jellemzi az összes adatokat.^[8] A nándorfehérvári ostrom és bulgáriai hadjárat elbeszélésének zavarossága (1068–1074.) sőt az 1071. évvel egyenesen érthetetlensége (Salamon és Magnus a magyarokat győzik le, foglyokat ejtenek és a besenyőket verik le!) már nemcsak az évszámok teljes önkényességét bizonyítja, hanem azt is, hogy az évkönyvíró itt a bővebb szöveget kivonatolta. Még inkább kitűnik ez az 1081. és 1083. évi feljegyzésekből, melyekben a Képes krónika megfelelő helyének értelmét teljesen összezavarta a kivonatoló. Salamont megtette László testvérének és börtönbe küldi éppen a kanonizáció alkalmával, amikor kiszabadult. Az 1083. évi feljegyzés egészen értelmetlen. Az 1098. évnél is elárulja magát a III. Béla-kori kivonatoló, midőn Álmost „diadema indutus”-nak mondja, holott éppen III. Béla hozta szokásba a trónörökös megkoronázását.

Az összehasonlításból kiderül, hogy a Képes krónika interpolációival rokon^[9] 1068–1083. évi adatok s ebből következőleg a Gellért elevációjára (1083.) vonatkozó önálló adat (v. ö. Gellért-legenda)^[10] is a Szent László-kori Gestá-ból, az 1097–1127. évi adatok pedig – a Lampert herceg (1097.) és Lőrinc érsek (1114.) halálára vonatkozó önálló adatokkal együtt – ennek II. István-kori folytatásából, (v. ö. fentebb a IX. fejezetet) kivonatoltattak. A II. Géza-kori író Kálmán- ellenes interpolációit és folytatását – akárcsak ANONYMUS – az Évkönyvek írója sem ismerte. Kálmán és II. István koránál nincs nyoma ezek használatának. Az 1127 és 1143. évek közt pedig mindennemű feljegyzés hiányzik.

Az 1192. évi író a Pannonhalmi Évkönyvek 1060-ig terjedő adatait maga egészítette ki a Gestából az 1097–1127. évi adatokkal s az események pontos dátumát a krónika egymásutánjából következtetve, önkényesen állapította meg.^[11]

Az 1143–1177. (a kódexben 1187) évi feljegyzéseket – két adat kivételével, melyekre még visszatérünk – ugyanaz a kronológiai pontatlanság jellemzi, mint a megelőző részt. II. Géza ausztriai hadjáratának 1146 helyett 1145.), III. Béla trónraléptének (1172 helyett 1175.), Géza herceg szökésének (1175 helyet 1176.) dátuma téves. Az 1172., 1173., 1175., 1176., 1177. évi (a kódexben tévesen 1182–1187. évi) feljegyzések nyilvánvalóan egy II. Géza trónraléptétől III. Béla első évéig (1177-ig) terjedő összefüggő elbeszélésből választattak szét. Biztos jele ennek 1175. évnél a „Bela frater eius”, ami nyilvánvalóan az évkönyvkészítő által kihagyott, III. István haláláról szóló mondatra utal. E feljegyzésekhez tartozik a II. Géza osztrák hadjáratát említő adat is (1145.). Határozott forrást nem tudunk megjelölni, de minden valószínűség szerint a II. Géza és III. Béla-kori eseményeknek valamely szűkszavú, helyi jellegű feljegyzésével állunk szemben. Évkönyvjellegű feljegyzést csak kettőt találunk. Egyik a más forrásainkból ismeretlen Cumperdinus comes haláláról (1176 vagy 1186?), a másik a széplaki bencés-monostornak^[12] Martirius egri püspök által történt felszenteléséről (1143.) szól. Ismerve az 1060-ig terjedő évkönyvek benedek-rendi származását és az 1068–1127. és 1162–1177. évi adatok természetét, a széplaki monostor alapításának feljegyzési helyét is ugyanott – Pannonhalmán – kell keresnünk, honnét az első adatok származnak. Megerősíti ezt az a kétségtelenül bizonyított tény, hogy az Évkönyveket tartalmazó kötet a XIII. század elején a pannonhalmi apátság deákii (Pozsony vm.) fiókegyházának tulajdonában volt.^[13] Minden jel arra mutat, hogy a Pozsonyi Évkönyveket 1192. és 1195 közt Pannonhalmán állították össze az említett forrásokból. Ez az eredmény pontosan fedi R. PEIKKEL-nek az egész kódex keletkezési körülményeire más úton nyert megállapításait. Az egyetlen nehézség, ami itt felmerülhet az 1203. évnél az Évkönyvben és a húsvéti táblán is feljegyzett adat a boldvamenti Keresztelő Szent János monostor égéséről. Ez alapon WATTENBACH s utána KAINDL Jászó Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt premontrei monostorában keresik a kódex s vele az évkönyvek XIII. század elejei tulajdonosát. E feltevésnek ellene mond az egész kódex bencés karaktere. Az 1203. évi tűzvész feljegyzését, amennyiben Jászóra ^[14] és nem, mint valószínűnek látszik, az elenyészett boldvai bencés-monostorra^[15] vonatkozik, esetleges személyes tapasztalaton alapuló feljegyzésnek kell minősítenünk, mely nem döntheti meg a benedekrendi és pannonhalmi provenienciát bizonyító összetett bizonyítékok erejét. A XII. századi adatok északkelet-magyarországi eredetét^[16] egyébként a II. Géza osztrák hadjáratára és Géza herceg ausztriai, majd csehországi menekülésére vonatkozó adatok is valószínűtlenné teszik.

A krónikák viszonya szempontjából fontos, hogy a Pozsonyi Évkönyvek XII. századvégi írója az 1068–1127-ig terjedő időre a II. István koráig folytatott Szent László-kori Gestát használta forrásul s adatai ugyanott (1127-nél) szakadnak meg, ahol ANONYMUS-éi.

[1] A kódex keletkezési korára, történetére lásd RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN alapos tanulmányát. Pannonhalmi Rend története. I. 439–470. l. Az évkönyvekről WATTENBACH: Chronicon Posoniense. Archiv. f. ö. G. XLII. 495–506. l. MARCZALI id. m. 81–83. l. KAINDL id. m. V. 1–21. l. V. ö. még STEINACHER bírálatát. Mittheilungen d. Inst. f. ö. G. XXIV. 140. l. Kiadva WATTENBACH-nál id. h. és FLORIANUS III. 208–213. l.

[2] Az 1162–1177. évi eseményeket a kódex másolója tévesen, de következetesen 1172–1187. évekhez jegyzi fel. A következőkben mindig a forrásban feltételezhető helyesebb évszámot idézem.

[3] Ez nyilván a másoló hibája.

[4] V. ö. ERDÉLYI LÁSZLÓ idevágó helyes megállapításait. Pannonhalmi Rendt. I. 103–104. Mórról: 113–115. l.

[5] FLORIANUS. III. 209–210. l.

[6] Ez a rész a IV. László-kori Gestából való. V. ö. B. 182. l.

[7] E részt csak az Acephalus-kódex tartotta fenn, a Képes krónika másolója kifejtette.

[8] PAULER id. m. I. 461. l.

[9] Az 1068–1083. közti adatok nagyrésze a Budai króniká-val is egyezik, de a székesfehérvári keresztről szóló adat kétségtelenné teszi, hogy az Évkönyvek írója a Képes króniká-ban fenntartott XII. századi forrást kivonatolta.

[10] ENDLICHER 233. l.

[11] Ezzel persze megdől KAINDL labilis feltevése az Évkönyvek székesfehérvári szerkesztéséről.

[12] Pannonh. Rend t. XII/B. 370–377. l.

[13] V. ö. R. PRIKKEL bizonyítását id. h.

[14] Ez volna Jászó első említése forrásainkban.

[15] Pannonh. Rend tört. XII/B. 377. l.

[16] V. ö. WATTENBACH és KAINDL.