XI. A SZENT LÁSZLÓ-KORI GESTA UNGARORUM FORRÁSAI.

ANONYMUS forrásairól szólva, már kiemeltem, hogy REGINO krónikáját nem közvetlenül, hanem a XI. századi ősforrás közvetítésével használta. A régebbi német kutatók, illetőleg KAINDL felfogásával^[1] szemben síkraszálló ZEISSBEERG,^[2] MARCZALI,^[3] PAULER,^[4] HEINEMANN^[5] és DOMANOVSZKY^[6] beható kritikai vizsgálatai után nem lehet kétségünk afelől, hogy ANONYMUS, KÉZAI és a bővebb krónikáknak REGINO-ra és az Altaichi Évkönyvek-re visszavezethető adatai kivétel nélkül ezek közös ősforrásából – eddigi eredményeink szerint a XI. századi Gesta Ungarorum-ból – származnak. Az irodalom alapos megvitatás tárgyává tett kérdés részletes tárgyalását és az összehasonlító szövegközléseket – az említett tanulmányokra hivatkozva – mellőzöm. A következőkben csupán nehány, az eddigi kutatás által mellőzött körülményre hívom fel a figyelmet.

[1] Legutóbb RADEMACHER: Zur Kritik ungarischer Geschichtsquellen. (Forschungen zur deutschen Gesch. XXV. 1885. 382–406. l.). KAINDL id. m. VII–IX.

[2] Zur Kritik der Annalen von Altaich. (Zschr. für österr. Gymnasialwesen. 1875. 497–504. l.

[3] Id. m. 41–44. l.

[4] A m. nemz. tört. Szent Istvánig. 206., 214–230. l.

[5] Zur Kritik ungar. Geschichtsquellen. (Neues Archiv f. GK. XIII. 63–74. l.)

[6] KÉZAI krónikája. 76–77., 87–94., 98–104., 169–178. l.