5.

A rendszeres kutatómunka megindítója és megszervezője a bécsi Pazmaneum nagytudományú magyar rektora, KISHEVESI HEVENESI GÁBOR volt, ki a bollandistáknak a magyar történetet érintő eredményeit külön kis műben (Ungariae sanctitatis indicia. Nagyszombat, 1692) értékesítette. HEVENESI az ellenreformáció történetíróinak és főleg hollandi rendtársainak munkásságát tartva szem előtt, a magyar egyháztörténet eredeti forrásokon alapuló feldolgozását vette tervbe. Első dolga a kutatás megszervezése volt. 1695 táján bocsátotta ki korszakos jelentőségű felhívását a magyar egyháztörténet forrásainak összegyüjtésére és beküldésére (Modus materiae conquirandae pro Annalibus Ecclesiasticis regni Hungariae continuandis a P. GABRIELE HEVENESI compositus et typis datus.) A magyar egyháztörténeti kutatás hátramaradottságáról s a hazai levéltárak pusztulásáról szóló bevezető sorok után közös adatgyüjtő munkára szólítja fel a magyar múlt iránt érdeklődőket. Célját INCHOFER Annaleseinek folytatásában, illetőleg a magyar egyháztörténetnek a politikai történet eseményeit is megvilágító, eredeti forrásokon alapuló feldolgozásában jelölve meg, kiszabja a kutatás irányát, részletes utasításokat adva a kutatók számára. Nyomtatott művek kivonatolása és bibliográfiai ismertetése mellett az okleveles anyag összegyüjtésére és másolására helyezi a fősúlyt, de kiemeli a feliratos emlékek és hiteles szájhagyományok összegyüjtésének fontosságát is. Megkívánja a másolt források külső körülményeinek lelőhelyének feltüntetését s a tulajdonnevek pontos írását. Az anyag természete szerint a források hat csoportját különbözteti meg s a legaprólékosabb részletekig kiterjeszkedő gonddal állapítja meg a kutatás körét. A gyüjtésnél követésre ajánlott szelekciós elvek HEVENESI fejlett kritikai érzékét, az egész kis szabályzat a kor legjelesebb történettudósainak színvonalát mozgó tudományos készültségét árulják el.

A felhívás teljes sikerrel járt. GRÓF KOLLONICS LIPÓT bíboros hercegprímás, akinek HEVENESI gyóntatója és bizalmas tanácsadója volt s aki az egyháztörténet tudományos feldolgozásától a katholicizmus megerősödését remélte, lelkesedéssel karolta fel a tervet és hazánkban elsőnek nyitotta meg a hivatalos és egyházi levéltárak féltve őrzött ajtaját a kutatásnak. Prímási levéltárosát, a protestáns papból nagyszombati tanárrá lett OTROKOCSI FORIS FERENCet megbízta az esztergomi érseki és káptalani levéltárak rendezésével és okleveles anyaguk lemásolásával. Egyidejűleg – mint az udvari kamara elnöke – utasítást adott a pozsonyi kamarai levéltár országos érdekű oklevélanyagának másolására s a jezsuita rendfőnökkel egyetértve Rómába küldte CSELES MÁRTONt a vatikáni levéltár kiaknázása végett. Egy másik szerzetessel a fehérvári keresztes vitézek levéltárát másoltatta le. A megbízásából készült másolatköteteket formális hitelesítő záradékkal, aláírásával és pecsétjével ellátva bocsátotta. HEVENESI rendelkezésére „in subsidiun Historiae Ecclesiasticae regni Hungariae continuandae”. KOLONICS megbízottain kívül a jezsuita atyák egész sora – köztük BZSÉNSZKY RUDOLF, az erdélyi anyag lelkes kutatója – buzgólkodott HEVENESI útmutatása nyomán történetünk forrásainak összegyüjtésén és másolásán. Rövid idő alatt száznegyven hatalmas kötetre terjedő kéziratos forrásgyüjtemény állt HEVENESI rendelkezésére, aki maga is szorgalmasan búvárkodott. Majd minden kötetben találunk tőle származó másolatokat és jegyzeteket s egy külön kötetben az egész anyagot egybefoglaló, sajátkezűleg írt indexet.

E nagy gyüjtemény két évszázadon át valóságos kincsesbányája volt a magyar történetíróknak és forráskiadóknak, sok ma már elveszett eredeti forrás egyetlen másolatát őrzi és – noha tekintélyes része azóta nyomtatásban is megjelent – máig nélkülözhetetlen forrásmüve a magyar egyháztörténetnek és XVI–XVIII. századi politikai történetünknek. HEVENESIt nagy egyháztörténeti műve megírásában megakadályozta másirányú elfoglaltsága és ötvenkilenc éves korában idő előtt bekövetkezett halála; érdemeit és munkásságának emlékét elhomályosították az iskolájából kikerült és nyomában haladó tudósok, TIMON, KAPRINAY, PRAY, KATONA, de kezdeményező szerepe történetírásunk történetének legnagyobb alakjai közé emeli. A magyar történeti források rendszeres felkutatásának és összegyüjtésének, a magyar történelem tudományos művelésének megindítása, HEVENESI GÁBOR elvitathatatlan érdeme.

HEVENESI munkásságának tudománytörténeti szempontból legfontosabb, a magyar történetírás fejlődésére kiható eredménye a magyar jezsuiták történelmi adatgyüjtő iskolájának megalapítása, a tudós munka megszervezése volt. A nagy gyüjtemény összehordása után mindjárt megindult a benne felhalmozott hatalmas egyháztörténeti anyag kiaknázása. HEVENESI munkatársai közül OTROKOCSI FORIS FERENC a magyar egyháztörténet első összefoglaló feldolgozásában, BZSENSZKY RUDOLF rövid erdélyi egyháztörténeti vázlatában használta fel az újonnan gyüjtött adatokat, a kor szokása szerint előadásukba szőve a források szövegét. SZÖRÉNYI SÁNDOR viszont az esztergomi érsekekről írt terjedelmes művével az egyháztörténet, monografikus feldolgozásának úttörőjévé lett. Az ő kéziratos művét kiaknázva s azt saját forráskutatásaival kiegészítve, írta meg később (1750 táján) SCHMITTH MIKLÓS az esztergomi érsekség, majd az egri püspökség történetét s az ő példáját követve dolgozták fel a század második felében a Jézus-társaságon kívülálló paptudósok egyházmegyéik történetét. A feldolgozás ez első kísérletei nem vonták el a jezsuitákat a kutatómunkától s a tudósok egész sora munkálkodott a HEVENESI-gyüjtemény hiányainak kiegészítésén. SZÖRÉNYI – a protestáns CZVITTINGER példáján fellelkesedve – nagy buzgalommal gyüjti a magyar tudósok és írók biobibliografikus adatait s 1717-ben befejezett kéziratos művében (Pannonia docta) annak 250 írójával szemben már 385 magyar íróról szól. BÁRÓ PÉTERFFY KÁROLY, egy hitbuzgó fiatal jezsuita összegyüjti és két kötetben kiadja a magyar zsinati határozatok és egyházi törvények ma is használható gyüjteményét (Sacra concilia... Pozsony, 1741–1742). Kiadványa az első nyomtatásban megjelent katholikus egyháztörténeti forráskiadvány hazánkban (V. ö. még a 7.§)

A Jézus-társaság feloszlatása után az Egyetemi Könyvtárba került s egy-két kötet kivételével ma is ott őrzött HEVENESI-gyüjtemény részei a következők:

a) Collectio HEVENESIana is folio. Tomi I–XCIII. Az I–IV. VI–X. XII–LXVII., LXIX–LXXIII., LXXV–XCI. kötetek e cím és számok alatt a budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában; a LXVIII. És LXXIII. kötetek ugyanott darabjaikra szétválasztva és időrend szerint a Litterae Originales közé osztva; a XCIII. ugyanott Ab 72. sz. alatt; a XI. kötet a bécsi (cs. és k.) állami levéltárban a Kollár-féle gyüjteményben; az V. és XCII. kötetek hiányzanak. Az I. 1–4. lapján található 1734. évi jegyzék szerint e nagy gyüjtemény két – 82 és 11 kötetes – külön gyüjtemény összeolvasztásából jött létre.

b) Collectio HEVENESIana in quarto. Tomi I–XIII. 9 kötet a budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában Ab 23., 24., 28., 30., 51. I–III., G. 6. és Coll. Kaprinaiana in 4-° 72. sz. alatt, a többi négyet nem tudtam identifikálni.

c) Excerpta ex archivo Vaticano per MARTINUM CSELES. Tomi I–XI. in folio Romano. A budapesti Egyetemi Könyvtárban Ab 50. sz. alatt.

d) Elogia defunctorum Societat’s Jesu. Tomi I–XII. in folio. Ugyanott Ab 137–148. sz. alatt.

e) Diplomatarium crucigerorum de Alba. In folio Tomi I–III. Ugyanott Ab 71. sz. alatt.

f) A 93 kötetes gyüjtemény egyes köteteinek XVIII. századi másolatai hét kötetben. A budapesti Egyetemi Könyvtárban: Coll. Heven. in folio XCII–XCIV. és külön I–IV. sz. alatt.

g) Index ad collectionem in folio. Ugyanott G. 85. sz. alatt.

Részletes indexét lásd: Catalogus manuscriptorum bibliotheca r. sc. Universitatis Budapestinensis. Tom. II. Pars. 1. 1889. 59. 1. Pars 2. Budapest, 1894. 333–393, 397– 700. I. és Mon. Hung. Hist. II. írók. 28. Köt; XXIX–XXX 1. (SZILÁGYY itt tévesen PRAY-collectióról beszél! (CSELES gyüjtésének indexét, mint ismeretlen jezsuita művét közli egy vatikáni kéziratból LÁNCZY GYULA (Századok, 1901. 917–921. 1.).

A főgyüjtemény 25 kötete a pozsonyi kamara, esztergomi érseki és káptalani levéltár anyagát tartalmazza KOLLONICS hitelesítő záradékával. Ugyanily záradékkal vannak ellátva CSELES kötetei és a keresztes oklevéltár. KOLLONICStól származnak még az egyházi visitatiok jegyzőkönyvei (főgyüjtemény 6 kötete Ab. 28., 30), a Quadipartitum másolata a görög-unio eredeti okmányai és a SZAMOSKÖZY-gyüjtemény töredékei (főgyüjtemény 19., 24., 11., 15., 68., 74.). A főgyüjtemény 27 kötetében és 6 negyedrétű kötetben vegyes, jobbára XV–XVII. századi, kis részben középkori egyháztörténeti vonatkozású anyagot – oklevelek, levelek, országgyűlési iratok történeti művek másolatait és kivonatait, valamint történelmi jegyzeteket – találunk, a köteteken belül is több író kézírásával. A főgyüjtemény 28 kötetében viszont túlnyomórészben kortörténeti (1650–1712) mégpedig nemcsak egyháztörténeti, hanem politikai történeti anyag van, közte, sok eredeti oklevél és levél.

A HEVENESI-iskola gyüjtéséről lásd a 7. §.

KAPRINAI: Gabriel Hevenesi. Kéziratban budapesti Egyetemi Könyvtár: Coll. Kaprinaiana, in 4º. 88. Köt. 139–149. 1.; SZINNYEI: M. írók. IV. 835–841. h.; VELICS: Vázlatok A magyar jezsuiták multjából, Budapest, 1914. III. 31–34. 1.

1 Nyomtatott példányát nem tudtam megtalálni. KAPRINAItól származó másolata a budapesti Egyetemi Könyvtárban: Collectio Kaprinaiana in 4-°. XLII. 212–226. lap.