6.

Alig néhány évvel HEVENESI fellépése után protestáns részen is megindult az egyháztörténeti források felkutatása. 1710-ben jelent meg a LEHMANN-féle nagy mű függelékeképen két névtelen író – az egyik talán OKOLICSÁNYI PÁL – tollából a magyar evangelikus egyház és az erdélyi protestantizmus történetének (a cenzura által hazánkból kitiltott) első feldolgozás a (Historia, diplomatica de statu religionis evangelicae in Hungaria és Brevissimum compendium alius authoris principatus Transylvanici historiae. 1710). A feldolgozott rész mindkettőben csekély, értékessé a szövegbe szőtt vallásügyi törvénycikkek és más források szövegkiadása által váltak. Mint fontos egyháztörténeti forráskiadvány érdemel figyelmet a COCCEJUS iskolájából kikerült kálvinista DEBRECENI EMBER PÁL nagy műve is, melyet kéziratából LAMPE FRIGYES ADOLF utrechti professzor adott ki saját neve alatt, az eredeti felosztást megváltoztatva és értékes részleteket kihagyva (Historia ecclesiae reformatae in Hungaria et Transylvania. Utrecht, 1728.) Hasonló természetű mű KERMAN (KRMAN) DÁNIEL evangelikus szuperintendens magyar egyháztörténete. SCHMAL ANDRÁS és KLANICZA MÁRTON a felsőmagyarországi evangélikus egyház történetének adatait gyüjtötték össze. (FABÓ: Monumenta evangelicorum. I–III. Pest, 1861–1865.)

Az egyháztörténet részletstudiumaképen nagy lendületet vett protestáns részen a tudománytörténeti adatgyüjtés. Az úttörők CZVITTINGER DÁVID, az első magyar tudós-lexikon (Specimen Hungariae literatae. Frankfurt, 1711) szerzője és REZIK JÁNOS, az evangélikus iskolatörténet megalapítója (Gymnasiologia) voltak, kiket a kutatók egész sora követett.

A protestáns adatgyüjtő egyház- és tudománytörténelem kései, de legkimagaslóbb képviselői KÉNOSI TŐZSÉR JÁNOS és BOD PÉTER. Előbbi az erdélyi unitárius egyház- és iskolatörténet forrásait gyüjtötte és foglalta nagy művébe, melyet utóbb UZONI FOSZTÓ ISTVÁN, majd KOZMA MIHÁLY és fia JÁNOS folytattak (Unitario-ecclesiastica historia Transsylvanica. I–VI.), BOD PÉTER a protestáns egyház és tudománytörténet számos forrását szőtte be nagy egyháztörténeti művébe (Historia Hungarorum ecclesiastica. I–IV. 1756–1765. Kiadták RAUWENHOFF és SZALAY 3 kötetben. Leyden, 1888–1890). Külön kötetekben adta ki az erdélyi református püspökök (Smirnai Szent Polikárpus. Nagyenyed, 1766) és hatodfélszáz magyar tudós és író életrajzi adatait (Magyar Athenás U. ott, 1766).

A protestáns egyház- és tudománytörténeti adatgyüjtésnek ezek a lelkes úttörő munkásai a jezsuitákéhoz hasonló buzgalommal és lelkesedéssel végezték munkájukat, de kutatásaik sokkal szűkebb körben mozogtak s eredmény tekintetében messze mögötte maradtak a hivatalos hatalom és a rendi szervezet minden támogatását élvező jezsuitáknak.

DEBRECENI EMBER PÁL nevét LAMPE az 1728-i kiadás 6. levelén említi, a címlapon csupán „vír quondam doetissimus”-nak nevezi. KERMAN művének másolata a M. Nemzeti Múzeum Kézirattárában Fol. lat. No. 2092. ez alatt, REZIKé a nyitrai püspöki könyvtárban: Plut. 67. No. 116. sz., KÉNOSI TŐZSÉRé a budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában Ab. 70. e. szám alatt; ennek eredetije a kolozsvári unitárius egyházi főlevéltárban. BALOGH: A magy. protestáns egyháztört. irodalma. Debrecen 1879. RÉVÉSZ K.: D. Ember Pál egyháztörténelme. (Prot. egyházi és Iskolai Lap. XXII. 1884. 1375–1381. h.) ZSILINSZKY: Kerman Dániel élete és művei. Budapest, 1899; MENCSIK: Kerman Dániel élete (Monumenta Hung. Hist. SS. XXXIII. 426–450 I.), KANYARÓ: Erdély első bibliográfusai. (M. Könyvszemle. 1896. 168–173. 1.), SZINNYEI: A magyar irodalomtörténetírás. 2, kiad. Budapest, 1878.; RÉVÉSZ IMRE: Bod Péter mint történetíró. Kolozsvár, 1916.; HORÁNYI: Memoria. I–III., SZINNYEI: M. írók. I–XIV.