7.

A rendszeres egyháztörténelmi kutatás szükségképen terelte a jezsuita tudósok figyelmét a nemzeti történelem felé. A kutatás során előkerült becses köztörténelmi anyag nyilvánvalóvá tette, hogy az addig kizárólag THURÓCZI, BONFINI és ISTVÁNFFY műveiből ismert magyar történelem teljes revizióra és kiegészítésre szorul. A kezdeményezés érdeme TIMON SÁMUELé, aki egyrészt tanára, a polyhistor SZENTIVÁNYI MÁRTON történetíró, másrészt HEVENESI hatása alatt fogott e feladat megoldásához. A HEVENESI-gyüjteményhez részletes indexet készített s annak gazdag köztörténeti anyagát saját kutatásaival egészítette ki. Rövidesen nyolc nagy kötetre terjedő kéziratos anyagot hordott össze s megírta a keresztény Magyarország történetét (első kiadása részletekben jelent meg 1714 és 1719 közt, a második Epitome chronologica rerum Hungaricarum címen 1736-ban, az 1598–1662 terjedő rész kéziratban maradt s utóbb némileg bővítve KAZY FERENC adta ki saját neve alatt: Historia regni Hungariae. I–III. Nagyszombat, 1137–1749). Másik nagy műve (Imago antiquae et novae Hungariae. I–II. Kassa, 1733–1734, 2. kiadás: Bécs, 1754) a régi Pannónia s a húnok, avarok és pogány magyarok történetére és a keresztény Magyarország történeti és politikai földrajzára vonatkozó ismeretek foglalata. TIMON munkássága korszakos jelentőségű történetírásunk és a magyar történeti forráskutatás történetében. Szakítva THURÓCZY és BONFINI túlzott tiszteletével, ő vitte át az eredeti források rendszeres felkutatásának és felhasználásának elvét a nemzeti történelem terére. Példája iskolát teremtett s utána a jezsuita tudósok figyelme mindinkább a politikai történet felé fordul. HEVENESI, TIMON és társaik gyüjtésének kiaknázása mellett a forráskutatás terén is tovább folyt a munka. SZEGEDY JÁNOS 1744 és 1751 közt az árpádházi királyok törvényeit és II. Endre szabadságleveleit adja ki bőséges történeti és jogi jegyzetek kíséretében, majd 1751-ben két kötetben az egész Corpus Jurist (Nagyszombat, 1751). Az ő kiadása szolgált azután alapul az 1779-i kiadásnak is. PRAY és KATONA mestere, a buzgó SCHMITTH MIKLÓS, a magyar történet egész körére kiterjedően gyüjti a forrásokat. Mellette még az I. Lipót korát tanulmányozó KORNÉLI JÁNOS munkássága érdemel említést. Nem ugyan mint forráskutató, hanem mint a bizánci források ekkortájt megjelent második kiadásában (Corpus Byzantinae historiae. Vol. I–XXIII. Velence, 1729–1733) található magyar vonatkozású adatok első kiaknázója szerzett nagy érdemeket KÉRI BORGIA FERENC, a Jézus-társaság tudós csillagásza. A jezsuiták adatgyüitő munkásságának hatása ismerhető fel RAJCSÁNYI ÁDÁM udvari kamarai tanácsnok kutatásain is.

Az adatgyüjtő jezsuiták sorát KAPRINAI ISTVÁN zárja be, akinek munkássága már az átmenetet jelöli a PRAY fellépésétől (1761) számított történetkritikai irányhoz. KAPRINAI rendezte a 140 kötetes HEVENESI-gyüjteményt s ő foglalta egybe a többi jezsuita adatgyüjtők kutatásainak eredményeit egy 54 nagy ívrétű kötetre terjedő külön gyüjteménybe (Collectio Kaprinaiana in folio) Ezek áttanulmányozása után néhány rendtársával – így TERSTYÁNSZKY JÁNOSsal és WÁGNER KÁROLYlyal – átkutatta és lemásolta a pozsonyi, kassai, szakolcai, bártfai, eperjesi, nagybányai, felsőbányai és szebeni városi levéltárakat, a leleszi konvent, a jezsuita rendházak, a Csáky-, Fiáth-, Nyéki-, Perényi-, Soós-, Sztáray-, Vécsey-családok levéltárait. Oklevélmásolatokat kért és kapott RÉVAY és GUSZTINI püspököktől, KOLEDA kanonoktól, a történeti források gyüjtésében vele nemesen versengő, evangélikus DOBAI SZÉKELY SÁMUELtől és másoktól. Az okleveles források mellett rendszeresen gyüjtötte a bibliográfiai és numizmatikai anyagot, nehezen hozzáférhető történeti művek másolatait és kivonatait és korábbi történetírók eredeti kéziratait. Ellentétben a szervező HEVENESIvel, KAPRINAI túlnyomórészben maga másolta gyüjteménye anyagát s a középkor szerzeteseit megszégyenítő buzgalmának köszönhető, hogy rövidesen egy 102 negyedrétű s többnyire igen apró betűvel írt kötetre terjedő gyüjteménybe foglalhatta saját gyüjtését (Collectio Kaprinaiana in quarto), amihez különféle feljegyzéseket és a feldolgozást előkészítő jegyzeteket tartalmazó 17 kisebb kötet és 10 kötet vegyes kézirat járul. Gyüjtése szervesen egészíti ki a magyar történet minden korszakát felölelő köztörténeti anyaggal HEVENESI és követői elsősorban egyháztörténeti gyüjtését.

KAPRINAI tervbe vette a most már 323 hatalmas kötetre rúgó kéziratgyüjtemény okleveles anyagának kritikai jegyzetekkel kísért kiadását is. A mű címe Analecta diplomatum regni Hungariae notis historico-criticis illustrata lett volna (v. ö. önéletrajzát). Sajnos, e tervében a rend feloszlatása miatt megváltozott életkörülményei megakadályozták. Mit vesztett a magyar tudomány e műben, arról a nyomtatásban megjelent, Mátyás uralkodásának első négy évét felölelő két hatalmas kötet (Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad. I–II. Bécs, 1767–1771) tájékoztat. E nagy kritikai jegyzetekkel kísért oklevéltáron kívül hozzáfogott a magyar numizmatika forrásművének feldolgozásához is, irodalmunkban elsőnek téve kísérletet e tudomány rendszerezésére.

A Jézus-társaság feloszlatása után KAPRINAI gyüjteménye is a budapesti Egyetemi Könyvtárba került. Részei a következők:

a) Collectio KAPRINAIana in folio. Tomi I–LIV. Az I–IV. ISTVÁNFFY művének fordítását THÁLYAI PÁLtól, V. jezsuita elogiumokat, VI–XXV. PÉTERFFY, XXVI–XXXII. SZEMERE PÁL abaúji követ, XXXIII–XXXVI. SCHMITTH, XXXVII–XLII. és L.: TIMON, XLIII–XLVI. TIMON és KORNÉLI gyüjteményét, a XLVIII–XLIX. és LI. TIMON, PÉTERFFY, SCHMITTH és mások vegyes gyüjtését, a XLVII. KEMÉNY JÁNOS, LII–LIII. SPANGÁR és MOLNÁR műveinek másolatát, az LIV. pecsétek és címerek rajzait tartalmazza.

b) Collectio KAPRINAIana in quarto. Tomi I–CII. 55 kötetben okleveles anyag másolata, 36 kötetben történeti művek másolatai, 9 kötetben FASCHING, SZÖRÉNYI, HEVENESI, VERES FERENC és KAPRINAI egy-egy művének eredeti kézirata, 2 kötetben KAPRINAI bio-bibliografikus adatgyüjtése jezsuita írói lexikonához.

c) Collectio KAPRINAIana in octavo. Tomi I–XIV. és in 16 Tomi I–III. Jegyzetek.

d) Vegyes kéziratok. I–X. kötet. U. ott kézirattár: Ab. 26., 136., G. 110., 111., 112. I–II., 114. I–III., 115., 115. ii. sz. alatt.

e) KAPRINAI levelezése. G. 116. I., 118., 119. és 140. b. II. sz. alatt. részletes indexét lásd: Catalogus manuscriptorum bibd. r. sc. univers. Budapestinensis. Tomus II. Pars 3. Catalogus collectionis Kaprinaianae. (Auctore LODOVICO CRESCENCIO DEDEK). Budapest, 1907. HORÁNYI: Memoria Hungarorum, SZINNYEI: Magyar írók. I–XIV., Collectio Kaprinaiana in 4- 88. és 89. kötet.

RAJCSÁNYI oklevélgyüjteményeiről HORÁNYI: Memoria Hungar. III. 132. 1.; genealógiai adatgyüjtése a budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirattárában G. 100. és 101. sz. alatt és bécsi udv. (ma: nemzeti) könyvtár. 13.738. sz. DOBAI SZÉKELY SÁMUEL gyüjteménye részben a bécsi cs. és k. állami levéltárban részben a gyulafehérvári Batthyány-Könyvtárban és a pécsi püspöki könyvtárban. Jegyzékét lásd: M. Könyvszemle. 1885. 202–203. és BEKE: Az erdélyi egyházmegyei Batthyány–Könyvtár kéziratai. Gyulafehérvár, 1871. 23., 26., 48–49. 1.