3. Daróc
(1920)^[1]

Melich János a Daróc helynév eredetét kutatva (MNy. 1920. 23–28.), arra a kétségtelenül helyes eredményre jutott, hogy e helynév az ómagyar drauci > drauc = hazai lat. draucarii foglalkozást jelentő köznév származéka. A köznév jelentését illetőleg eredménye negatív, csupán a közkeletű Dravec = Autz = Solymár etimológiai tarthatatlanságát bizonyítja be.^{1}

A daróc = draucarii helyes értelmét megközelítendő, szemügyre kell vennünk a szóban forgó községek etnográfiai, földrajzi és gazdasági sajátságait. E célból állítottam össze – Melich nagybecsű adatgyűjtését kiegészítve – a következő táblázatot.^{2}

Bátor „terra draucariorum”, a Luskó-patak mellett (Heves), magy., „van makkos erdeje” F.; 1834 h. urasági erdő. R.

Bereg-Daróc (Bereg), magy., „erdeje nagy” F., 1142 h. urasági erdő. R.

Daróc (Csanád, ma Torontál), a Maros-Tisza összefolyásnál, helyzetéből kitűnőleg magyar volt. Csánki I. 659.

Daróc (Kolos), a Daróc-patak mellett, magy., erdős vidéken.

Daróc (Nógrád), a Bér-patak mellékvize m. Halász-puszta szomszédságában, ma puszta Szirák mellett; Szirák: magy. és tót, „erdeje derék” F., 3271 h. urasági erdő. R.

Daróc (Sáros), a Tarca m., tót, kétségtelen azonban, hogy Sáros megye királyi falvait újvármegyei (hevesi) magyar kivándorlók telepítették s Daróc telepítését is a hevesi (vö. Bátor és Domoszló) királyi darócokkal kell összefüggésbe hoznunk; erdős vidéken.

Daróc (Temes), a Berzava mellett Szkulya vidékén, a középkorban magyar vidéken, szomszédai Somkerek, Általkerek, Csutak stb. magyar falvak. Csánki II. 33., 54. Skulya ma erdős. F.

Daróc (Valkó, ma Verőce), az Ilsva mellett, az erdődi uradalomhoz tartozott, a nevükből ítélve magyar telepítésű Ablos, Becsfalva, Disznórév, Egyházasfalu, Erdőd, Halász, Horvát, Vásárhely községekkel együtt. Csánki II. 303., 382.

Domoszló „in qua populi drauch residebant” (Heves)^{3} a Tarnóca mellékvize mellett, magy., „erdeje van”. F., 2520. H. urasági erdő. R.

Daruc (Zaránd, ma Arad), a Csiger mellékvize mellett, oláh, a középkorban, nevükből ítélve, magyar telepítésű szomszédos Aranyág, Almás, Magyardud stb. községek Világosvára tartozékai voltak. Vö. Csánki I. 723, 725, 739, „3224 h. erdő”. F.

Fülpös-Daróc (Szatmár), a Szamos m., magy., „fája elég.” F.

Homoród-Daróc (Udvarhely), a Homoród mellett német és oláh, a XVII. századtól Szárazföldhöz tartozott, de a XV. század elejéig (1415) a Királyföldre vonatkozó gazdag okleveles anyagban nem említtetik. Kétségtelen, hogy az ugyancsak elszászosodott homoródvidéki Zsombor, Mirkvására, Ugra és Kőhalom községekkel együtt eredetében magyar telep volt az alább említendő Darócföld nyugati szélén, 3143. h. urasági földből 1176 h. erdő. R.

Király-Daróc (Szatmár), a Kraszna mellett, magy., „erdeje van.” F.

Lénárd-Daróc (Borsod) a Csermely-patak mellett, magy., 200 h. erdő F.

Nagy-Daróc (Nógrád), a Szuha mellett, magy., 886. h. urasági erdő 1483 h. földből. R.

Panyi-Daróc (Nógrád), az Ipoly mellett, magy., 1034 h. erdő. F.

Puszta-Daróc (Szatmár), magy., erdeje szép”. F.

Szepes-Daróc (Szepes), a Lőcse mellékvize mellett, tót, a falu sohasem tartozott a szász községhez, az úgynevezett kisvármegye vagy szepesi tízlándzsás nemesi szék községeivel s a szomszédos Erdősfalva, Örsi (ma Illésfalva), Szent-László (Csütörtökhely), Horka, Csantafalva községekkel együtt magyar eredetű telepnek látszik, 219 h. urasági erdő. R.

Tibold-Daróc (Borsod), a Kácsi-víz mellett, magy., 2762 h. erdő. F.

Ung-Daróc (Ung), a Cigány-patak mellékvize mellett, magy. és rutén, 702 h. urasági földből 542 h. erdő. R.

Vár-Daróc (Baranya), a régente Darócfok néven ismert Duna-ág mellett, magy., 977 h. urasági erdő. R.

Darócföld, II. András szász kiváltságlevele rendeli 1224-ben (Zimmermann– Werner. I.34.): „quod universus populus incipiens a Waras usque in Boralt cum terra Syculorum terrae Sebus et terra Daraus unus sit populus et sub uno iudice censeantur”.

A közkeletű magyarázat szerint e pontban II. András a szászokat megerősítette a Szászvárostól Barótig terjedő földterület birtokában, beleértve a sepsi székely földet (illetőleg mások szerint, kik ennek képtelen voltát felismerték, egy Szász-Sebes vidékén feltételezett székely szállást) és a homoródmenti Daróc falut. Ez a magyarázat azonban mindenképpen sántít. Sepsiszék, vagy akár a vélt szászsebesi székely telep szász fennhatóság alá rendelésének gondolata történeti és jogi abszurdum. A szászsebesi székely telep feltevése emellett teljesen alaptalan hipotézis. De éppily érthetetlen, hogy a kiváltságlevél, mely a Királyföld határait egészen felületesen a két határváros – Szászváros és Barót – megnevezésével írja körül, szükségesnek tartaná a Szászváros–Barót-vonal egyik jelentéktelen s a középkori szász forrásokból ismeretlen falvának – Darócnak – külön felemlítését, mikor a legnevezetesebb szász telepeket, Szászsebest, Nagyszebent, Nagysinket, Szerdahelyt, Segesvárt, Szászkézdet stb. nem említi.

E nehezen érthető hely értelmezéséhez a kulcsot Tagányi találta meg, mikor a latin szöveg eredeti német fogalmazásának szellemes rekonstrukcióját véve alapul, kimutatta, hogy a „cum terra Syculorum terrae Sebus” a Barót helynévhez tartozik s azzal együtt csupán a szárazföld határmegjelölésére szolgál (Történ. Szemle. 1916. 424.). E magyarázatot továbbfűzve megállapíthatjuk, hogy a cum vonzatába tartozó „terra Daraus” is csak Baróthoz tartozik s éppen úgy a szászok földjének határmegjelölésére szolgál. A szöveg magyar fordítása – az idegen szófűzést megmagyarosítva – így hangzik:

„Várostól kezdve egészen Barótig s vele a sepsi föld székelyeinek földjéig és Darócföldig az összes népség egy nép legyen és egy bíró alá tartozzék.”

Ezt az értelmezést igazolja az a történeti tény, hogy a Királyföld sohasem terjedt Barótig s a szászok e kiváltságlevél birtokában sohasem támasztottak igényt nemcsak Sepsiszékre, hanem az ettől észak-nyugatra, a Daróc-Kaca-Mirkvásár-Kőhalom-Ugra-vonaltól keletre, Homoródpatak és Barót, illetőleg Udvarhely és Sepsiszék közt elterülő 25–30 km széles földsávra sem. Nyilván jól tudták, hogy Barót és a Sepsiszék csupán azért neveztettek meg határokul, mert a szászoktól megszállt területen túl ezek voltak az első lakott területek, melyeket a Királyföldtől az említett – akkor még lakatlan – terület választott el. Nem lehet semmi kétségünk afelől, hogy oklevelünk határjelölő terra Daraus-a erre a lakatlan területre vonatkozik, melynek keleti részét később udvarhelyszéki és háromszéki székelyek, nyugati részét pedig – mely napjainkig Felső-Fejér megye része volt – az erdélyi Fejér vármegyéből kivándorló telepesek szállták meg s melyet a székely köznyelvben századok óta Erdővidéknek mondanak.

Adatainkból megállapítható, hogy Daróc nevű és darócok-tól lakott falvaink a XII. század vége óta (első adat 1181: Kolos vm., 1224, 11263, 1264, 1267, 1283 stb. Vö. MNy. 1920. 23. l. ) egymástól távoleső magyar vidékeken, a magyar nemzetiségi határ körzetén – Szepestől és Nógrádtól kelet felé és körül egészen a Dráva-torkolait – elterülő erdős övezeten tűnnek fel. A középkori tót nemzetiségi területen és a fátlan, sík belterületen Daróc falvakat nem találunk.

Jellemző sajátságuk, hogy eredetükben kivétel nélkül magyar és erdei telepek s alig egy-két kivétellel folyóvíz, többnyire kisebb erdei patakok mellett terülnek el. Az erdélyi Darócföld azonos a patakvizekben gazdag Erdővidékkel.

A Daróctelepek magyar eredetének megállapítása megerősíti Melich eredményét: a Daróc helynév nem lehet közvetlenül szlávból képzett név, nem magyarázható a szepesi és sárosi falvak tót Dravec-Dravce nevéből, hanem csupán az oklevelekben hagyományozott, szláv eredetű ómagyar, drauce foglalkozást jelentő köznévből. Hozzátehetjük, hogy e köznév korai széleskörű elterjedtségéből ítélve legkorábbi szláv jövevényszavaink közé tartozik s tekintve a tót vidéken való ismeretlenségét, tót eredetű semmi esetre sem lehet.

A földrajzi és gazdasági sajátságok vizsgálata alapján pedig végeredményképpen kimondhatjuk, hogy drauc-daróc (= latin draucarius) foglalkozás űzésének nélkülözhetetlen feltétele az erdő, és szükséges vagy legalább is kívánatos kelléke a patak- vagy folyóvíz.

Ilyen foglalkozást a középkorban egyet ismerünk: az oklevelekben custodes silvarum-nak és a XIV. század óta magyarul erdőóvóknak (első adatok 1300, 1351, 1353 Tagányi: M. Erdészeti Oklevéltár I. 18. és 21. l.) nevezett királyi népeket, kiknek feladata volt a királyi erdők őrzése, gondozása mellett a vadászat és a hegyi, erdei patakokban a halászat. (Tagányi u. ott. XIII–XV. l.) Későbbi erdőóvó nevük, egybevetve egyrészről a daróc foglalkozást jelentő köznevek nyelvünkből való kipusztulásával (utolsó ismert adatok: 1288 és régebbi források nyomán: 1294, 1320), másrészről az Erdőóvó, Erdőóvótelek helynevek nagy ritkaságával éppen nem mond ellent következtetésünknek, sőt megerősíti azt a feltevést, hogy a ’daróc’ köznévben a ’custos silvarum’ nyelvünkből eltűnt régi magyar nevét kell látnunk.

A draucarii és custodes silvarum szinonim használatának valószerűségét igazolja az, hogy középkori latinságunkban a hasonló képzésű, vulgaris eredetű foglalkozást jelentő latin szavaknak rendszerint még egy klasszikus latin szinonimája is használatos volt. Például bucharii, bucardiones = lagenarii; pincernarii = cellarii; börtön = praecones; dusnici = exequiales; igrici = ioculatores; eurii = custodes confiniorum, speculatores; tavarnici = camerarii, cubicularii; marcidatores = braxotores; udvornici = servi curiales stb.

A szláv szó megállapítását, melyből a magyar drauci ered – a szláv nyelvészetben járatlan lévén –, a szakértőkre bízom. Mint laikus, természetesen a szláv drevo ~ drvo: dr va, baum, holz, fa szóra gondolok (Vö. Mikl. EtWb., Bern. EtWb.). Lehet-e ebből egy szláv *drav c alakot levezetni, amilyen alakra – Melich szerint – az ómagy. drauci mutat, nem tudom.

A daróc foglalkozás jelentésének megállapításával közelebb jutottuk ’durva posztó, durva vászon, zeke, kankószűr’ s tegyük hozzá, ,szőrös posztóból készült ruha’ (daróc = griseum; griseum ’vestis monachorum, szőrcsuha’ Bart.) jelentésű daróc szavunk helyes értelmezéséhez is. E szóra első ismert adatunk: 1349: pannus darouch. OkISz., ad analogiam 1255, 1278 és 1288: pannus griseus. Fejér IV/2 312, Wenzel IX. 205, Knauz: Monum. II. 239., de már 1493: emi grisium vulgo daroc OkISz. Vö. még 1261: darócszukmány NySz. és darócruha, darócposztó, CzF. darócgunya, ruha, kabát. Ball. 1867.

A daróc eredetileg jelzőként volt használatos ’posztó’ és ’ruha’ mellett s valószínű, hogy darócruhának a hideg, nedves, erdős vidéken lakó darócok durva, szőrös posztóból készült, meleg ruháját, darócposztónak annak anyagát nevezték a könnyebb ruhát viselő, síkföldlakó mezei munkások.

[1] (Első kiadása: Magyar Nyelv 1920. évfolyamában.)