ÉSZAKI-TENGERI FAJTÁK

Az északi-tengeri ősfajta ivadékai közül a cromagnoni ember vonásait leghívebben őrző, hosszú és középhosszú koponyájú (mezocephalus), igen magas növésű, de vaskos termetű és széles arcú dáli fajta egyfelől az Atlasz hegység szőke berberei, a Dordogne-völgy szőke franciái közt, másfelől Északnyugat-Németország, Svéd- és Finnország némely vidékein él.

Az aurignaci hatás nyomait viselő, nyúlánkabb termetű, keskeny arcú északi fajta legzártabb tömegben Svédországban és Németország északnyugati részében él, de fő rasszeleme Nyugat-Finnország. Norvégia, Dánia, Hollandia, Belgium, Anglia, Normandia, Piemont és az erdélyi Szászföld népének is. A régiségben hosszú időn át uralkodó fajtaeleme volt az eurázsiai síkság árja népeinek is.

Az északi és déli fajtából kerültek ki Dél-Eurázsia ókori államalkotó népei: az indoárják, médek, perzsák, görögök, latinok, trákok, kelták, valamint a középkori germán államok alapítói. A délre szakadt északi emberek a történeti fejlődés során felszívódtak a földközi-tengeri eredetű őslakosságba, s eredeti fajtajellegeik csak itt-ott ütköznek ki az alfajták, így az atlanto-mediterrán és az északi-indid fajták sajátos alkatán.

Az északi fajtának kontinentális – alpesi, eurázsiai, kelet-európai – fajtákkal keresztezett leszármazói még az Izlandban, Skóciában, Dániában otthonos, sötétebb színű anholti fajta, az észak-oroszországi finn népek közt gyakori fenno-nordikus fajta, s a finn és török népek közt, valamint az orosz népben is előforduló riazan fajta.