És aztán jön a további témák áradata, letűnt idők civilizációinak tudása, szellemi hierarchiák tevékenysége, UFO látogatások, szellemvilág, vallási kanyarok, ...
Az előző néhány cím alatt eljátszottam néhány, szerintem arra legérdemesebbnek tartott gondolattal, de fontosnak nem azt tartom, hogy a létező ezer értelmezéshez még egyet, a "legigazabbat" (hehe) hozzátettem, hanem azt, hogy összeolvasgatva mindenfélét a végén kialakítottam saját elképzelésemet a dologról, leginkább arra figyelve, hogy milyen hatással van rám, fejlődésemre, mindennapi életemre. A további "sikertémákat" nincs kedvem részletesen kidolgozni, csak némi figyelmeztetéssel élni.
Gondolkodásomat nagyon intelligensnek tartom, és volt elég időm arra, hogy megtapasztaljam, szívesen merül el tetszőleges témában ahelyett, hogy belső szabályait feszegetné. Természetesen lehet vitatkozni a szellemvilág különböző tagjainak feladatairól és milyenségükről - de könyörgöm: mit számít ez? Ha tényleg abban a hitben akarom leélni az életemet, hogy úgysem tehetek semmit, mert nálam hatalmasabb lények jóindulatán vagy figyelmetlenségén múlik az, hogy felelős vagyok-e a tetteimért vagy sem - hát megtehetem. De ha egy pici ingerem is van a - szellemi értelemben vett - felnőtté válásra, akkor a témát érdemesebb szimbólumként kezelni és saját életemre, viselkedésemre alkalmazni. Nem "rossz" tehát egyik ilyen sikertéma sem, csak nem biztos, hogy érdemes szájtépésre használni.
Atlantisz tudása? Hiszen saját közvetlen történelmünket nem akarjuk átlátni! Mit érdekel minket az, hogy volt-e Atlantisz vagy sem, és hogyan pusztult el, ha létezett. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy vajon miért jelennek meg pontosan ugyanazok a gondolkodási, ideológiai formák, vezetői viselkedésmódok, tömeg-befolyásolási eszközök napjaink társadalmi rendszereiben, amelyek mindannyiszor feszültségekhez, háborúkhoz vezettek. Miért kell kitelepítésekről, rendcsinálásról és egyebekről papolni? És akkor ugyan mire lenne jó valami ősi tudás, aminek képviselői a jelek szerint szintén nem tudtak megmaradni bolygónkon?
UFÓk? Van olyan ismerősöm, akit elmondása alapján meglátogattak, (bizonyítottan) meggyógyítottak és látásra, gyógyításra képessé tettek ilyen lények. Elhiszem neki, mert ... mert látom a szemében, mindennapi gondolkodásában, hozzáállásában az emberi hitelességet. Nem szívesen mesél, vitatkozik arról, hogy az idegenek mit és miért csináltak, csinálnak vele, inkább azzal foglalkozik, hogy hogyan képes ezzel együtt élni, szeretetben családjával, hogyan legyen jó anya és társ. Nem különösebben izgatja, hogy hisznek-e neki vagy sem, bár persze nem örül, ha túlzottan sokáig nézik bolondnak - viszont nagyon boldoggá teszi, ha elfogadják a segítségét. És azóta is egy kis falu eldugott utcácskájának a végén él, nem írt könyveket, nem jár előadásokat tartani, és meg kell gondolnia, hogy új ruháját miből vegye meg.
Tehát ha össze akarnám foglalni azt, amit erről a színes kavalkádról tartok, azt mondanám: az ezoterikus dolgok saját belső problémáinknak, fenyegetettség-érzésünknek, a "valós világ" bizonytalanságának, romlásának köszönhetően igen erős vonzást gyakorolnak ránk. Ez természetesen kitermeli a témában jártas és magabiztos "szakértőket", akik sok rendkívül érdekes és meggyőző elmélettel traktálnak minket - és lehetőséget ad néhány valóban értékes mű leközlésére. Az "ezotéria" - a belső utak zárt tudománya ma éppen olyan rejtett - ha nem még rejtettebb, mint évszázadokkal ezelőtt, csak most nem homályban ragyogó fénypont, hanem színorgiában néha felvillanó tiszta fehér folt, amely - szerintem - éppen szürkeségével, első pillantásra nehezen érthető, nem szájbarágós gondolataival, szelíd kíméletlenségével tűnik ki. A bölcsesség, valós tudás megszerzése most is az önszeretet, önbizalom és hit kérdése, mint mindig.
Ezeket a könyveket kritika nélkül, gyorsan olvasom, hacsak nem annyira tömény, hogy ezt lehetetlenné tegye. Engedem őket hatni magamra, azután megnézem, hogy az elámult, meggyőzött emberke mennyire szimpatikus belső összhangomnak. Milyen gondolatokat hozott ki belőlem, milyen érzelmeket ébresztett, technikai gyakorlatai mennyire tűnnek pozitívnak. Ezután hullik szét az írás két részre, az általam elfogadott, belül (számomra) tisztának felismert dolgokra és arra, amit (szerintem) az író személyes hozzáállása, világképe íratott vele bele, de inkább bemutatkozásnak érdemes felfogni, mint használható technikának. Ez a rész gyakran ugyanolyan érdekes, mint a "hasznos", mert megtanít arra, hogy mi az, amit nem szeretnék saját gondolkodásomban viszontlátni, és hogyan vagyok képes reagálni rá - tudom-e felismerő, szemlélő módon átlátni, de nem beskatulyázni, minősíteni vagy vitatkozni. Ébreszt-e bennem erős érzelmeket, félelmet vagy fölényességet az, aminek az írót a művén keresztül látom, tudom-e szeretni a benne levő teljes lényt (általam elképzelt) gondolatainak, elképzeléseinek fátylán keresztül. De jó lenne, ha ezt a könyvet is így olvasnád... Szia! Szeretsz?
| Kedves Loránd / Az örökkévalóság pillanatai / Gondolatok |
|