Gondolatok
Íme itt a váratlan főcím. Amikor a könyv ötlete megszületett, azt hittem, hogy azokat az elméleteket, amik mostanában (legalábbis leírásuk pillanatában) engem segítenek, bele tudom fogalmazni a Mester és Tanítvány beszélgetésébe - természetesen úgy, hogy a tanítvány mondja ki azokat, ahogy a valóságban is történik. Mesterem és közöttem soha nem zajlott le egyik párbeszéd sem, és ráadásul ő még csak meg sem halt. Tiszteletlennek tűnik a hang? Pedig egyszerű: sokkal többet köszönhetek neki, mintha ellesett szavait szajkóznám. Az erőt köszönhetem neki, amit élő példája alapján elérhettem (vagy el fogok érni) magamban.
Az egész úgy alakult, hogy néha leültem a számítógép elé, és beszélgetni kezdtem. Alighanem észrevehető is volt, hogy hiába igyekeztem témát adni a párbeszédnek, általában egészen más sült ki belőle, de annyit kaptam ezektől a csevelyektől (egyszerűen azért, mert nem tudtam megkerülni a válaszokat, vagy nem észrevenni, hogy körbejárok), hogy nem tartottam volna ildomosnak az egészet megerőszakolni tudatos kontrollal. Így aztán letettem a dologról, még néhány témát megbeszélek még az öreggel mielőtt meghalasztom (az már megvan), de a tanulságokat itt fogom összeszedni. Persze ide tartozik mindaz, amit a Számadásban leírtam, de tartoztam annyival magamnak, hogy megtartottam az időbeli sorrendet. Az ott leírt gondolatok már sokkal a találkozás előtt megfogalmazódtak - képzeld el a kissé gömbölyded gimnazistát, amint ezeket püföli titokban a suli egyik számítógépén...
Lehet, hogy a párbeszéd kicsit masszívra sikerült, de ott egye meg a fene, elvégre magamnak csinálom, vagy mi a szösz, az meg úgysem az enyém, amit olvasás után lehet kihalászni belőle. Másrészt a most következőkért pedig a Kapujanincs Átjáró Zen-buddhista szerzetese bizonyára a sárga földig lehordana engem a nagy szám miatt (bár egy igazi szerzetes lepcses pofát mondana, és igaza lenne.)
Most pedig kötelességemnek eleget téve elnézést kérek minden filozófustól, pszichológustól, teológustól, és úgy általában mindenkitől, akinek területére félművelt szakbarbár létemre belekontárkodok. Szolgáljon mentségemre az egyes szám első személy és a személyes hang, ami reményeim szerint lehetetlenné teszi azt, hogy ilyen művekkel ezt a fércmunkát egy napon említeni lehessen.
Ja, és bocs mindenkitől, akinek szakmája az emberiség jobbítása, velük szándékom szerint semmi kapcsolatom nincs. Mit nem adnék egy kis kiátkozásért... (elnézést, most olvastam Xaver Varnus könyvét, és a stílusa ragadós. Sorry, Xaver.)
Érdekes megfigyelni, mennyire félek attól, hogy a következő dolgok komolynak fognak tűnni, ijedtemben kényszeresen bohóckodok - ez egyébként is jellemző rám.
Természetesen a lista nem teljes, amiket ide írni fogok, az lesz, ami most eszembe jut. Apu szokott jót nevetni azon, hogy amikor egyszer valami komolyabb téma került terítékre, képes voltam azt mondani: nekem erre kidolgozott elméletem van. Azóta ilyen esetben mindig megkérdezi, hogy erre van-e elméletem? A válasz természetesen igen. Naná!
Még néhány korty kóla (lásd: a Múzsa segítségül hívása, vivát egészséges életmód!) és mehetünk.
Forrás (Isten és más apróságok)
A szeretet
Bűnbeesés (kellett ez nekünk?)
Ember
Önzés, önszeretet és stabilitás
Értékrendek
Abszolút és relatív igazság (és mellékhatásai)
Folyomány: vallások és harcuk
Emberi kapcsolatok
Belső és külső értékrend a kapcsolatban
Ki a hibás? (és miért mindig a másik?)
Tudok-e kapni?
Áldozatok...
Szándék vagy eredményközpontúság
Erő, energiák
Gondolatok ereje
Sikertéma1: betegségek
Sikertéma2: látás
Sikertéma3: gyógyítás, segítés
Sikertéma4: kommunikáció
Sikertéma5: és a többi...
Segítség és tiszteletadás
Szintek
Út, feladat
Szabad akarat vagy eleve elrendeltség
Technikák, alapeszközök
Történelem
Ezt meg nem bírtam kihagyni: korunk jelentősége
