BIRÓ LAJOS
(1880-1948)

Biró Lajos életkora szerint a Nyugat nemzedékéhez sorakozik, személy szerint Adynak talán a legjobb barátja volt, írói élete mégsem tartozik a Nyugat köréhez. Nem is csapkodtak körülötte nagy viták, írói nagyságát együtt ismerték el a Nyugat írói is, a tőlük balra állók is, sőt általában a tőlük jobbra állók is. Biró Lajosról már viszonylag fiatal korában az volt az irodalmi közvélemény, hogy a legnagyobb magyar novellisták közé tartozik. Színpadi sikerei vetélkedtek a legsikeresebbekéivel, és mégsem irigyelte senki. Regényeit a legkelendőbb olvasmányok közt emlegették. És ámbár ott volt a Károlyi Mihály nevéhez fűződő októberi forradalom vezérkarában, majd tisztelt publicista volt a tanácsköztársaság idején, s a bukás után emigrációba ment, idehaza nem mondtak és nem írtak rosszakat felőle, akkor is úgy tekintették, mint külföldön élő nagy magyar írót. Közben pedig odakint az angol filmirodalom egyik világhíres alakja lett, késői drámáival helyet foglalt a nyugat-európai irodalomban, itthon azért mindig úgy tekintették, mint aki jelenlevő: könyvei hazai kiadóknál újra meg újra megjelentek, angliai filmjei eljutottak haza, és az itthoni mozikban is sikereket arattak. A felszabadulás után hazavárták, és ő már készülődött is haza, amikor hatvannyolc éves korában Londonban hirtelenül meghalt. Századunk legjobb magyar írói közé tartozik.

Heves megyei falusi kispolgári családból származott. Apja vegyeskereskedő volt, afféle környezetéhez képest viszonylag módos ember, aki családjával olykor felruccan Bécsbe is. Biró Lajos történetesen Bécsben született. Gyermekkora a falusi otthonban telt el, ott ismerte meg azokat a paraszti alakokat és paraszti gondokat, amelyeket később talán legkitűnőbb novelláskötetében, a Kunszállási emberekben felidézett. Középiskoláit a megye székhelyén, Egerben, majd Budapesten végezte. Érettségi után, hogy nyelvtudását tökéletesítse, egy ideig Nyugaton utazgat, Párizsban hónapokat tölt. De már középiskolás kora óta tervezi, hogy újságíró lesz. 1900-ban a húszéves fiatalember hazakerülvén, el is helyezkedik a lázas kultúrájú és nagy sajtóéletű Nagyváradon. Ott barátkozik össze Ady Endrével és Nagy Endrével, a magyar irodalmi kabaré későbbi megteremtőjével. Együtt, egymásra hatva vitatják a kor problémáit. Együtt haladnak a polgári radikalizmus felé. Biró Lajos legelsőként ismeri fel és hirdeti, hogy Ady Endre a kor nagy költője. Ady is megérzi Biró Lajosban a már fiatalkorban kialakult komolyságot és erkölcsi szilárdságot.

Biró kitűnő munkaerő, akit a lapnál is meg kell becsülni. Ő végez minden fontos munkát olvasószerkesztéstől éjszakai ügyeletig. Nagyon gondosan fogalmazza cikkeit, még akkor is, ha azok nem többek névtelenül megjelenő híreknél. És ezek közben írja első novelláit, amelyekkel kikísérletezi stílusát és szerkesztési módját. Később budapesti újságokhoz küldi a novellákat, ahol azonnal lelkesen fogadják. Biró ugyanis az újságíró-gyakorlatban és az újságok szükséglete szerint formálta ki novellaformáját. A legtöbb pontosan olyan hosszú, hogy belefér egy oldal alsó felébe (ezt hívják tárcanovellának). Cselekményei drámaian feszültek, éles fordulattal, a lehető legszűkszavúbban elmondva. Nagy szenvedélyekről, a lélek megpróbáltatásairól, mindig érdekesen megragadott alakokról szólnak ezek a balladai tömörségű történetek. Kezdetben főleg városi alakokról. Csak később kerül sor a gyermekkor falusi emlékeire.

A nagyváradi novellista-újságíró hamarosan feltűnik a budapesti irodalmi köröknek. A kor neves szerkesztője, Vészi József, aki Adyt is az elsők közt pártolja, felhívja lapjához, a Budapesti Naplóhoz. Biró Lajos nemsokára a fővárosi újság társszerkesztője, itt is nélkülözhetetlenné válik. És feleségül veszi Vészi József leányát (s ezzel sógora lesz Molnár Ferencnek, aki ez idő tájt Vészi másik leányának a férje). Egymás után jelennek meg novelláskötetei. A Huszonegy novella című gyűjtemény után már közönség is, kritika is úgy tekint reá, mint a kor jelentékeny írójára (1908). Közben vezércikkeivel a polgári baloldal tekintélyes publicistája, akinek véleményeit az ellenfelek is tudomásul veszik.

Amikor Vészi József lapja politikai okokból megszűnik, Biró apósával és feleségével átmenetileg Berlinbe költözik. Javarészt ott, külföldön írja gyermekkorára emlékező, paraszti tárgyú novelláit. Az irodalomban akkor is jelen van, ha gyakorlatilag német újságíró. (Teljes otthonossággal beszélt és fogalmazott németül, franciául, angolul.) Amikor 1912-ben hazatér, kezdi el - némi korábbi kísérletezés után - a drámaírást. Itt is érvényesülnek erényei: a szigorú szerkesztés, az érdekes alakok, a fordulatos cselekmény. A Sárga liliom a polgári kritikai realista drámaírás egyik legjobb magyar darabja, De a többi színműve is mindig fontos emberi mondanivalók igen hatásos színpadi kibontásai. Biró Lajos mindig sikeres.

Már tekintélyes író, amikor regényeit kezdi írni. Ezek egyszerre társadalomkritikai és lélektani elbeszélő művek. A hanyatló magyar úri világ, a társadalmi elmaradottság, a talajtalan polgárság képei. Talán legjelentékenyebb közöttük az első világháború idején írt A Molitor ház, amely egy idegbeteg, háborúban megrokkant fiatalember családi körén és a főalak belső gyötrődésén keresztül ábrázolja a régi, az úri Magyarország szétesését.

Biró Lajos ugyanazt az országot látja, mint Ady Endre. Az egyik legkitűnőbb elbeszélésében "szolgák országá"-nak mondja az egész itthoni világot. Ez jelenik meg drámái és regényei nagy részében is. Ez ellen keresi a megoldást a publicista, aki a háború idején egyre közelebb kerül a tevékeny forradalmisághoz. Ott áll Károlyi mellett, és az októberi forradalom után ő lesz a polgári kormány külügyi államtitkára. Tovább nem lép a forradalmiságban, de nem is fordul a tanácsköztársaság ellen. Itthon marad, és a Fáklya című forradalmi lapba írja vezércikkeit. A bukás után pedig emigrál. Előbb Bécsbe. Ott írja egyik legszebb regényét, A bazini zsidókat.

Egy ideig családjával együtt kóborol a világban. Rómában, Párizsban, Berlinben él. Nyelvtudása folytán mindenütt boldogul, de mindenütt idegen marad. Hazajöhetne, könyvei itthon megjelennek, őrá személy szerint senki se haragszik. De nem hajlandó semmiféle közösséget vállalni Horthy rendszerével. És szorongva vette tudomásul, hogy Európa nagy részén erősödik a fasizmus. Ment hát tovább, Amerikába. Ott a filmgyáraknak szükségük volt forgatókönyvekre. Biró pedig mindig megtanulta, amit meg kellett tanulni. Rájött a hatásos filmek írásának módszerére. És sikereket aratott. De Amerika is idegen maradt a számára. Így jön vissza Európába: Angliába, ahol otthonra talált. Egy másik emigráns magyarral, Korda Sándorral, a nagy filmrendezővel együtt megteremtették az angol nemzeti filmgyártást: ők csinálták a legszebb angol történelmi filmjátékokat. Biró Lajos ekkor írta a VIII. Henrik magánélete című forgatókönyvet, amelyből a két világháború közti évek egyik legnagyobb filmvilágsikere lett.

Ettől kezdve Biró Lajost Angliában elfogadták angol írónak. Jól is érezte magát: hazát és biztonságos életet adtak neki. Forgatókönyveken kívül színműveket is írt angolul. Ezeknek gyűjteménye volt az utolsó könyve.

A második világháborútól kezdve várta a fasizmus bukását, várta, hogy hazajöhessen. Tulajdonképpen nem érthető, hogy a felszabadulás után miért nem jött azonnal. Húzta-halasztotta az utazást. Talán attól félt, hogy ha megint itthon van, választania kell a két haza között. Anglia jólétet, biztonságot és világhírt adott neki. De azt is tudta, hogy az a megbékélt angol filmíró minden népszerűsége ellenére is eltörpül a kemény kritikájú nagy magyar elbeszélő mellett, aki valaha volt.

És amikor végre mégis úgy döntött, hogy utazik, akkor íróasztala mellett ülve egyszerre csak megmerevedett, és halott volt.

Mintha csak Biró Lajos írta volna egy tömör, drámai novellájában.