{1812.} XII. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
A KAPITALISTA ÁTALAKULÁS KORÁBAN

A TŐKÉS ÁTALAKULÁS ELŐFELTÉTELEI.
AZ ÁLLAM GAZDASÁGI SZEREPE

Erdély 1848 utáni gazdaságfejlődéséről modern szintetikus feldolgozás még nem készült. Vázlatunk az egyes szektorokról megjelent munkálatokról, az egykorú politikai és szaksajtó adataira, statisztikai forrásokra, valamint a Magyarország története 6. és 7. kötetének alapos gazdaságtörténeti fejezeteire támaszkodik. Felhasználtuk az Erdély története 11. kötetének némely részadatokban bő gazdaságtörténeti lapjait. A romániai szakirodalom hasznosításánál tekintettel kellett lennünk arra, hogy az nem az általunk elsősorban figyelemmel kísért történeti Erdélyt, hanem érthetően a mai, tehát jóval nagyobb területet vizsgálja, ami fontos különbségek elhalványodásához, esetenként összemosódásához vezet.

Korszakunk gazdaságtörténetének levéltári forrásai az abszolutizmus korából a bécsi levéltárakban és az Országos Levéltárban találhatók (utóbbira l. TRÓCSÁNYI Zs., Erdélyi kormányhatósági levéltárak. Bp. 1973). A dualizmus korára rendelkezésünkre állnak egyes szakminisztériumok iratai és néhány vállalat töredékes anyaga. A kiadott forrásokból első helyen említendők a hivatalos statisztikák. Az abszolutizmus korára: Tafeln, N. F. I–V (Wien 1854–1866); emellett: J. HAIN, Handbuch der Statistik des österreichischen Kaiserstaates I–II (Wien 1852–1853); E. A. BIELZ, Handbuch; KONEK S., Az ausztriai birodalom, jelesen a magyar korona országainak statisztikai kézikönyve (Pest 1865). A kiegyezés időszakára 1. Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények I–VIII (Pest 1865–1871), Statisztikai Évkönyv (1872–1889), illetve ennek Új Folyama, Magyar Statisztikai Közlemények, Új Folyam I–XXIX (1893–1901) és Új Sorozat (1902–). Igen értékes, s csak kevéssé kiaknázott anyagot tartalmaznak az 1850-ben alapított brassói és kolozsvári, valamint az 1891-től működő marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamarák éves jelentései.

A gazdasági lapok több-kevesebb rendszerességgel mind foglalkoztak Erdéllyel; a legtöbbet az Erdélyi Gazda (előtte Az Erdélyi Gazdasági Egylet Évlapjai 1863–1864. Kolozsvár 1865) és a Bányászati és Kohászati Lapok egyes évfolyamait használtuk. A statisztikai adatokat tartalmazó leíró munkák közül l. KELETI K., Hazánk és népe a közgazdaság és társadalmi statisztika szempontjából (Pest 1871); O. MELTZL, Statistik der sächsischen Landbevölkerung in Siebenbürgen (Hermannstadt 1886); FR. SCHULLER, Volksstatistik der Siebenbürgen Sachsen (Stuttgart 1895); Az ezredéves magyar állam és népe (Szerk. JEKELFALUSSY J. Bp. 1896) és az egyes gazdasági ágakról teljes körképet adó: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor I–IX (Szerk. MATLEKOVITS S. Bp. 1897–1898).

A gazdasági fejlődés feltételeiről: Die Habsburgermonarchie 1848–1918. Bd. I. Die wirtschaftliche Entwicklung (Hrsg. A. BRUSATTI. Wien 1973); jelzést ad az Erdély története II. kötete; J. KOVÁCS, Desfiinţarea relaţiilor feudale în Transilvania (Cluj 1973); EGYED Á., A parasztság a századfordulón UŐ, Falu, város. A hazai munkák közül BEREND T. I.–RÁNKI GY., Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19–20. században (Bp. 1976); Uők, A magyar gazdaság száz éve (Bp. 1972); L. KATUS, Economic Growth in Hungary During the Age of Dualism 1867–1913 (Social-Economic Researches on the History of East Central Europe. Ed. E. PAMLÉNYI. Bp. 1970). Fontos összehasonlító adatokat nyújt UŐ, A Dunántúl gazdasági és társadalmi fejlődésének fő vonásai 1849–1867 (A Dunántúl településtörténete III. Szerk. FARKAS G. Székesfehérvár 1978).

A szakoktatásról l.: Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményei 1896 (Szerk. BALÁS Á. Magyaróvár 1897); ZELOVICH K., A m. kir. József Műegyetem és a hazai technikai {1813.} felsőoktatás története (Bp. 1922); UŐ, A kolozsvári m. kir. Ferenc József tudományegyetem története és statisztikája (Kolozsvár 1896). A műszaki feladatokról és eredményekről: Technikai fejlődésünk története 1867–1927 (Bp. 19292).

Az Ausztriával való vámközösségre: Die Habsburgermonarchie (i. m.); K. M. FINK, Die Österreichisch-Ungarische Monarchia als Wirtschaftsgemeinschaft (München 1968); R. SIEGHART, Zolltrennung und Zolleinheit (Wien 1915); LÁNG L., A vámpolitika az utolsó száz esztendőben (Bp. 1902). A fejlesztés fontos kérdéseire l. E. MÄRZ, Österreichische Industrie- und Bankpolitik in der Zeit Franz Josephs L (Wien–Frankfurt–Zürich 1968); VARGHA GY., A magyar hitelügy és hitelintézetek története (Bp. 1896).

A KÖZLEKEDÉSI HÁLÓZAT KIÉPÍTÉSE

A közlekedés modernizálásával foglalkozó irodalomból az általános kereteket megadja az előbb hivatkozott „Technikai fejlődésünk története 1867–1927, részletes adatokat nyújt a vasútépítésre TOMINÁC J., A magyar szent korona országainak vasutai 1845–1904 (Bp. 1905) és ÚJHELY G., A vasútügy története (Bp. 1910). Az egykorú nagy irodalomból a kezdetekre l. C. J. BECKE, Zur Siebenbürgische Eisenbahnfrage aus dem Gesichtspunkte des österreichischen auswärtigen Handelns (Wien, 1862); C. MAAGER, Zweites offenes Schreiben an den hohen Reichsrath in Angelegenheit der Siebenbürger Eisenbahn (Wien, 1864); Gróf ZICHY E., Egy szó az erdélyi vasútról (Pest 1866); LUKÁCS B., A Magyar Keleti Vasút (Kolozsvár 1870). Az első vonalak építésére az új irodalomból l. L. VAJDA, Prima cale ferată din Transilvania (AMN 1971) és H. MUREŞAN, Proiecte privind construirea căi ferate în Transilvania, (AIICluj 1974); szélesebb keretben: POGÁNY M., Vállalkozók, mérnökök, munkások a magyar vasútépítés hőskorában 1845–1873 (Bp. 1980). A vonalak forgalmára, építési időpontjaira l. M. Stat. Évkönyv 1874. 2. rész, ill. Új Folyam 21, 22, ill., M. Stat. Közlemények, Új Sorozat 10. köt. A közlekedés kérdéseivel különös gonddal foglalkozott a brassói kamara; összeállításaiból l. Az erdélyrészi vasútak vázlatos története és statisztikája. A brassói kereskedelmi és iparkamara jelentése a kamara területének ipari, kereskedelmi és forgalmi viszonyairól 1880–1884. Függelék (Brassó 1885); E. F. TANDLER, Die industrielle Entwicklung Siebenbürgens (Kronstadt 1909). A vonalhálózat kritikájával a korabeli sajtó mellett foglalkoztak a kamarai jelentések, így a Marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara 1894. évi jelentése, továbbá DE GERANDO F., Erdély vasúti problémái (Kolozsvár 1911) és RÁCZ L., Erdély vasútpolitikája (Marosvásárhely 1917). A vasútrendszer építésének, korszerűsítésének igényes kritikai ismertetését nyújtja a TBCM III. kötete. A postahálózatra l. J. GRIMM, Carl Fürst zu Schwarzenberg (Wien 1861); E. MUNTEANU, Istoria poştală a Sibiului pînă la unire (Sibiu 1980), a telefonra: Postamérnöki szolgálat 1887–1937 (Szerk. RIMOTZY M. Bp. 1937). Az egész kérdéskör gazdasági-társadalmi fejlődésbe ágyazott legújabb összefoglaló bemutatása EGYED Á., Falu, város; KÖVÉR GY., 1873, egy krach anatómiája (Bp. 1986).

A MEZŐGAZDASÁG ÁTALAKULÁSA

A mezőgazdaság fejlődésére l.: a M. Stat. Évkönyv és a M. Stat. Közlemények Új Folyam és Új Sorozat köteteit, különösen az 1895. évi és 1911. évi felmérések adatait, továbbá BENDA GY., Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez 1767–1867 (Bp. 1973). A külső feltételekre a bevezetőben jelzetteken túl SÁNDOR P., A XIX. század végi agrárválság Magyarországon (Bp. 1958). A gazdálkodás változásaira VÖRÖS A., A magyar mezőgazdaság a kapitalista átalakulás útján (A magyar mezőgazdaság a XIX–XX. században. Szerk. GUNST P. és HOFFMANN T. Bp. 1976); A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában I–II (Szerk. {1814.} SZABÓ I. Bp. 1965); Magyarország története 6; KOVÁCS J., Adatok az erdélyi tőkés mezőgazdaságról (Bukarest 1957); EGYED A., A parasztság a századfordulón; KÓS K., i. m. (Népélet, néphagyomány); BENKŐ S., Murokország (Bukarest 1972). A régi irodalomból csupán példaszerűen: ORBÁN B., A Székelyföld leírása (i. m.); KOZMA F., A Székelyföld gazdasági és közművelődési állapota (Bp. 1879); JAKAB E., A királyföldi viszonyok ismertetése (Pest 1871); Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor (Bp. 1898); Székely Kongresszus (Kiadja az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. Bp. 1902); SEBESS D., Adatok a magyar agrárpolitikához a jobbágyság felszabadítása után (Bp. 1908); GIDÓFALVI I., A hitelszövetkezeti érdekhálózat kiépítése a Székelyföldön (Kolozsvár 1902); BODOR A., Az erdélyi pénzintézetek (Bp. 1904). Az állattenyésztésre: ÉBER E., A fajok harca Erdélyben (Bp. 1905); J. HINTZ, Das wandernde Siebenbürgen (Kronstadt 1876); Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa (Hrsg. L. FÖLDES Bp. 1961); UŐ, Viehwirtschaft und Hirtenkultur (Bp. 1969). Az értékes megyemonográfiák, illetve helytörténeti művek közül l. T. NAGY L, Csík megye közigazgatási leírása (Bp. 1902); UŐ, Csíkvármegye közgazdasági állapotáról II (Csíkszereda 1911); BARABÁS E., Kolozs megye közgazdasági leírása (Bp. 1900); UŐ, Udvarhely vármegye közgazdasági leírása (Bp. 1904); S. MOLDOVAN, Ţara noastră (Sibiu 1894); JANKÓ J., Kalotaszeg magyar népe (Bp. 1892); SCHULLER G., Az erdélyrészi szász parasztudvar és lakói (Nagyszeben 1896); ENESEI DORNER B., i. m. (Az erdélyi szászok mezőgazdasága); FR. JEKEL, Die wirtschaftliche Verhältnisse in Burzenland (Kronstadt 1898); V. PĂCALĂ, Monografia satului Răşinariu (Sibiu 1915). A közös birtokformák jelentőségére és szerepére alapvető adatokat közöl VENCZEL J., Az erdélyi román földbirtokreform (Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve. Kolozsvár 1942).

A BÁNYÁSZAT ÉS AZ IPAR KORSZERŰSÍTÉSE

Az ipar és bányászat fejlődésére a régi irodalomból: J. HAIN, i. m. (Handbuch der Statistik); Pálffy J., Erdély aranybányászata (Pest 1855); LUKÁCS L., Az erdélyi nemesfémbányászat jelene és jövője (Bp. 1879); INKEY B., Nagyág földtani és bányászati viszonyai (Bp. 1885); WEISZ T., Az erdélyrészi bányászat rövid ismertetése. A m. kir. földtani intézet évkönyve IX köt., 6. füzet, 1891; FR. SCHUMACHER, Die Golderzlagerstätten und der Goldbergbau der Rudaer Zwölf-Apostel-Gesellschaft zu Brád in Siebenbürgen (Berlin 1912). A szénbányászatra: VAJDA L.–KISGYÖRGY Z., Köpecbánya 1872–1972 (Sepsiszentgyörgy 1972), az Urikány–Zsilvölgyi Kőszénbánya Rt. jelentései, illetve A magyar korona országainak gyáripara (Bp. 1901). A vasgyártásra: LATINÁK GY., A vajdahunyadi m. kir. vasgyár és tartozékai (Bp. 1906). A bánsági helyzetre: MIHALIK S., Resica jelene és múltja (Resicabánya 1896); UŐ. Două secole de siderurgie la Reşiţa (Reşiţa 1971); L. KATUS, Le saint simonisme et l’industrialisation en Hongrie. Histoire de la Societé austro-hongroise des Chemins de fer de l’État (Économies et Sociétés VII. 1973). A malomipar adatait a M. Stat. Évkönyv 1974., ill. M. Stat. Közlemények Új Folyam 26. sz. adja meg, fejlődésére A. EGYED, Marea industrie a morăritului în Transilvania în a doua jumătate a sec. XIXX şi începutul sec. XX (AMN 1965); az egyes személyekre GELLÉRI M., A magyar ipar úttörői (Bp. 1887).

Az egész erdélyi ipar ügyét tárgyalja E. F. TANDLER, i. m. (Die industrielle Entwicklung), körképet ad az Industria şi bogăţiile naturale din Ardeal şi Banat (Cluj 1927), a TBCM három kötete, illetve a Technikai fejlődésünk története 1867–1927 (Bp. 19292). Összevetések szempontjából is hasznos LEDERER E., Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon (Bp. 1952); sok jó adatot, információt nyújt SÁNDOR V., Nagyipari fejlődés Magyarországon, 1867–1900 (Bp. 1954), s különösen a szűkebben vett témáján túl is hasznosítható nagy monográfia: VAJDA L., Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok (Bukarest 1981) – a szerző korábbi tanulmányaira nagymértékben támaszkodtunk. L. még UŐ, A nagyipar helyzetéről Erdélyben a {1815.} XX. század első éveiben (A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem 1945–1955. Kolozsvár 1956). Az aradi gépkocsigyártásra BÁLINT S., Az első magyar autógyár (Közlekedési Múzeum Évkönyve II. Bp. 1974). A nagy reményeket keltő földgázra: TBCM; BIZONY L., Öt év a földgáz hasznosításának munkájából (Bp. 1918), GÁVRÁN J., Erdély iparfejlesztése és a földgáz (Bp. 1917).

A NÉPESSÉG NÖVEKEDÉSE ÉS MOZGÁSA.
VALLÁSI ÉS NEMZETISÉGI MEGOSZLÁS

A korszakunkra vonatkozóan l. Tafeln, Neue Folge I–V (Wien 1856–1868); Mittheilungen aus dem Gebiete der Statistik (Wien 1853, 1867) köteteit. A kiegyezés utáni időszak adatait a M. Stat. Évkönyv, majd a M. Stat. Közlemények Új Folyama, ill. Új Sorozata tartalmazzák; az összesített tartalomjegyzéket és a felvételek módszerének ismertetését adja 1910-ig az Új Sorozat 36. kötete (Bp. 1911); a korszak végére l. még JAKABFFY E., Erdély statisztikája (Lugos 1923) c. figyelemre méltó művét.

Az 1851. évi népszámlálás községsoros összesítését l. OL, EOKL, Vegyes állagok, főbb statisztikai táblák, F. 551. – Bevölkerung und Viehstand von Siebenbürgen. Nach der Zählung vom 31. October 1857 (Hrsg. K. k. Ministerium des Inneren. Wien 1859); Geographischstatistische Tabellen des österreichischen Kaiserstaates 21. Das Grossfürstenthum Siebenbürgen (Prag 1859); l. még E. A. BIELZ, Handbuch; Bewegung der Bevölkerung in Siebenbürgen. Mittheilungen aus dem Gebiete der Statistik (Wien 1865); KOVÁCSY S., Erdély népesedési viszonyai az újabb időkben különösen pedig 1864-ben (Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények VI. 1868); Az osztrák birodalom, jelesen a magyar korona országainak statisztikai kézikönyve (Pest 18682). Az egész korszak fontos alapadatait közli E. WAGNER, Historisch-statistisches Ortsnamenbuch für Siebenbürgen (Köln–Wien 1977), illetve NYÁRÁDY R. K., Erdély népesedéstörténete című kéziratos statisztikai feldolgozása, átengedését ezúton köszönöm meg. Az 1890. évi népszámlálás alapján ad részletes képet és térképi ábrázolást BALOGH P., A népfajok Magyarországon (Bp. 1902); UŐ, Fajnépességi viszonyaink az Erdélyi részek körül az 1890–1900. években (Kolozsvár 1904); fontos szempontokat tartalmaz visszamenőlegesen is KOVÁCS A., A nyelvismeret, mint a nemzetiségi statisztika ellenőrzője (Magyar Statisztikai Szemle 1928), S. MANUILA elemzése (La Transylvanie. Bucureşti 1938), T. MORARIU, Entwicklung der Bevölkerungsdichtigkeit Siebenbürgens während der Jahre 1840–1930 (Bucureşti 1940), s korszakunkkal is foglalkoznak a Populaţie şi societate. Studü de demografie istorică (Szerk. ŞT. PASCU. Cluj 1972) tanulmányai. Az asszimiláció kérdésére l. I. RUSU-ŞIRIANU, Românii din statul ungar (Bucureşti 1904), valamint HANÁK P., Polgárosodás és asszimiláció Magyarországon a XIX. században (TSz 1974).

A születési viszonyok tájankénti alakulására KOVÁCS A., Erdély népességmozgalma a vallásfelekezetek szerint az 1921–1927. években (M. Stat. Szemle 1929); DANYI D., Regionális fertilitási sémák Magyarországon a 19. sz. végén (Demográfia 1977); a szászok népesedési problémájának nagy irodalmából összefoglaló C. GÖLLNER, Demographisches Soll und Haben der Siebenbürger Sachsen in den Jahren 1848–1918 (Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde 1982). A falvakra: M. Stat. Közlemények, Új Folyam, 1. köt.; Új Sorozat, 27. és 42. köt.; az egészségügyre: M. Stat. Évkönyv, 1879, 1894. M. Stat. Közlemények 30., 32., 56., 59. köt. A kivándorlásra hivatalos adatok 1913-ig: M. Stat. Közlemények, Új Sorozat, 67. köt. Előadásunkban KATUS L. összefoglalását követtük (Magyarország története 6), továbbá a Magyarország történeti demográfiája (Szerk. KOVACSICS J. Bp. 1963) c. alapvető kézikönyvet.