csákvári kerámia

Csákvár Fejér m. legjelentősebb fazekasközpontja. Céhes fazekasai a 19. sz.-ban 14 Fejér megyei falu mestereivel dolgoztak közös céhben. A tűzálló és a nem tűzálló földdel is dolgozó mesterek között a fazekasság mindegyik szakága ismert innen: a tűzálló edényt készítő → fazekas és a nem tűzálló földdel dolgozó → tálasok és → korsósok. A csákvári fazekasok messze földön híres edénye az ún. csíkos fazék (→ fazék), bár e csíkon nem minden esetben az edény külső felületén függőlegesen elhelyezett zöld, sárga, barna mázcsíkokat kell értenünk, hanem ennek a nagyon dekoratív hatású díszítménynek számtalan variációját, melyet apró pöttyökkel, vonalkázással (→ ólommáz), → írókával és ecsettel díszítettek. A Dunántúlon kedvelték a zöld mázas boros → kancsókat, melyeket az ún. → egresleveles mintával és tréfás feliratokkal láttak el. A felirat szövegét karcolták az edény felületébe. A csákvári kerámia eljutott Tolna, Pest, Esztergom megyébe és az Alföldre is. – Irod. Kresz Mária: Magyar népi cserépedények kiállítása a Néprajzi Múzeumban (Népr. Ért., 1961); Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp., 1968).

Csíkos fazék (19. sz., Csákvár) Bp. Néprajzi Múzeum

Boroskancsó (19. sz., Csákvár) Bp. Néprajzi Múzeum