cseléd

aki kikötött bérért mezőgazdasági vagy háztartási munkára egész évre elszegődik. Cselédet a középparaszt, a nagygazda, urasági birtok, uradalom alkalmazott, de cselédként emlegetik az alacsonyabb beosztásban álló városi egyházi alkalmazottakat is. A város cselédjének is mondták pl. a városi hajdút. A cseléd, család szó egyazon szláv jövevényszó származéka. Nyelvünkben mindkét fogalom korán szétvált, pontosan körülhatárolható. Ennek ellenére a tájszólásban a család és cseléd szavak egyaránt jelentenek családtagot, gyermeket is. „Négy családom (gyermekem) van.” Gyertek ide kis cselédeim (gyermekeim)”. A cseléd helyzete vidékenként változó volt; a parasztgazdaságok különböző üzemtípusai meghatározták a cseléd viszonyát gazdáihoz, valamint a gazdaságon belüli életformáját is. A cselédnek a patriarchális családban, bár helyzete alárendelt volt, életformája, munkája szinte alig különbözött a családtagokétól. A nagycsaládban élő telkesjobbágy családok fiai, bár vér szerinti leszármazottak voltak, a családfőtől függő helyzetük és munkájuk szerint nem részesültek jobban a család javaiból, mint a cselédek. A kapitalizmus előtti paraszti társadalomban a családtagok s a cselédek gyakorlatilag azonos körülmények között éltek, azonos bánásmódban részesültek, csak tudatilag különböztek. – A differenciált paraszti társadalomban a cseléd bérmunkás, szolga, akinek munkaerejével munkaadója rendelkezik. Munkája nem szakosított, az általános paraszti tevékenységet kívánták meg tőle. Bár ugyanabban a paraszti formarendszerben élt mint gazdája, társadalmi helyzetük alapvetően elválasztotta őket. A gazda kíméletlenül, gyakran még testileg is fenyítve, cselédje magánéletét semmibe véve sajtolta ki a járandóság ellenszolgáltatását. Minthogy időbérben dolgoztak, minden lépésüket ellenőrizték. Éppen ezért a differenciált paraszti társadalomban már a munkaadó és bérmunkás ellentéte feszült a gazda és cselédje között. A cseléd gyűjtőnév, amelybe a libapásztor, kiskanász, béres, öregbéres, kocsis stb. mind beletartozik, pl. az egész alföldi tanya vagy dunántúli uradalom, gazdaság üzemszervezetének munkásai. A cselédnek főként az uradalmakban, de kisebb gazdaságokban is hierarchiájuk volt. A cselédek (→ belső cseléd, → béres, → uradalmi cseléd) a szegény vagy nincstelen parasztság soraiból kerültek ki. A cselédség lehetett egy egész életen, generációkon át tartó állapot (uradalmi béresek), de korlátozódhatott a házasság előtti fiatal évekre, a létalap megteremtéséhez szükséges időszaki munka (→ szobalány) idejére. (→ még: mezei munkás) – Irod. Illyés Gyula: Puszták népe (Bp., 1936); Kiss Lajos: A szegény ember élete (Bp., 1939); Veres Péter: Az Alföld parasztsága (Bp., 1939); Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom (Bp., 1941); Kiss Lajos: A szegény asszony élete (Bp., 1941).