csemege

1. bogyózott vagy bogyózatlan, megtört vörös szőlő, mustos → törköly. Egyéb elnevezése: csömöge, csömege, csamiga. A nyílt kádon erjesztésre előkészített zúzott szőlő (→ szőlőzúzás) a balkáni eredetű vörösborkultúra területén (főként a D-Dunántúlon, a Sárközben és a Duna–Tisza közén) ismeretes. Nyelvészeti szempontból is valószínűsíthető a csemege délről történt átvétele (a szlovén lőre jelentésű čmiga-ból), s észak felé terjedése is (magyarból a szlovák čemega). A német eredetű szőlőművesek a csemegét mint bogyózatlan törkölyös mustot Maische néven tartják számon a Ny-Dunántúlon. (→ vörös bor) – 2. csemegeszőlő: az elmúlt száz évben a parasztgazdaságokból egyre nagyobb mennyiségben piacra kerülő étkezési szőlő. Az állani való, eladni való, szép, gyöngyszőlőt venyigéstől akasztják fel a kamrában (borsodi Hegyközben: csengettyű, csingelő). Függőleges ágkarón, szőlőtartó pálcán (Dunántúl) vagy vízszintes rudakon való tárolása is általánosan ismert. A csemegeszőlő intenzív kultúrája alakult ki Gyöngyös és Kecskemét környékén a filoxéravész után. Kialakulásában a paraszti termesztési tapasztalatoknak jelentős szerepe volt. (→ még: szőlő) – Irod. Andrásfalvy Bertalan: A vörösbor Magyarországon. Szőlőművelésünk balkáni kapcsolatai (Népr. Ért., 1957); Vincze István: A borkészítés módjai és eszközei, különös tekintettel a borsodi Hegyközre (Ethn., 1960); Kozma Pál: Csemegeszőlő (Bp., 1968); Kiss Lajos: Hatvanhét szómagyarázat (Bp., 1970).