cséplőgép

a gabonaneműek cséplését és az elcsépelt mag tisztítását végző gépezet. A cséplés gépesítésével a középkor végétől kísérleteztek, de a mai cséplőgép legfontosabb elemét, a dobot csak 1786-ban készítette el a skót Andrew Meikle. Nem sokkal később több angol üzem kezdte gyártani, és módosított formában hamar elterjedt Európában. Technikai fejlődése meggyorsult, amikor az állati hajtóerő helyett gőzgépet kezdtek alkalmazni hozzá (1849). Mo.-on először Martinovics Ignác szerkesztett cséplőalkalmatosságot, találmánya azonban nem terjedt el, technikatörténeti kuriózumként tartják számon. Az első cséplőgép 1802-ben jelent meg hazánkban, de még évtizedekig csupán néhány működött. Megtörtént az is, hogy a kenyerüket féltő cselédek a cséplőgépet, mint pl. az ercsi Lilien-uradalomban, fölgyújtották. Rohamos terjedése 1848 után indult meg egyelőre azonban csak az uradalmakban. Az első gőz-cséplőgép 1852-ben Angliából került Törökbecsére és ezzel megkezdődött a lóhajtású cséplőgépek visszaszorulása. Térhódítását mutatja, hogy 1861-től magyar gyárak is készítettek cséplőgépeket, de ekkor még az ország legnagyobb részén kézi cséplés (→ csép) és → nyomtatás folyt. Sőt az 1871. évi statisztika szerint 9 felföldi és erdélyi megyében még semmilyen cséplőgép nem volt. A módosabb parasztgazdaságokban az 1870-es évektől kezdtek terjedni a gépi cséplőalkalmatosságok. A rohamos terjedés egyik fontos oka volt, hogy a cséplőgép tiszta szemet adott, a szalmát, a töreket és a polyvát pontosan szétválasztotta. A századforduló idejére a lovas gépek eltűntek, és 1914-re az egész ország területén gőzgépmeghajtású cséplőgépek működtek. Közben 1904-ben megjelent az első motormeghajtású cséplőgép is. Cséplőgépet nem tudott minden parasztgazda szerezni, de nem is lett volna számára kifizetődő. Ezért a tehetősebb parasztok vagy más vállalkozók vásároltak cséplőgépet és bércséplést vállaltak. Alakultak géptársulások is, melyekben olykor egy-egy falu módosabb rétege, néhány gazda szövetkezett cséplőgép-birtoklásra. A gépi cséplés jelentősen csökkentette a csépléshez szükséges munkanapok számát. A korábban nyártól gyakran farsangig elhúzódó cséplés és nyomtatás munkáját néhány hét alatt elvégezte. A cséplőgép meghonosodása azért is nagy jelentőségű volt, mert a magyar parasztok kezén ez volt az első gép, amely fejlett munkakooperációt kívánt. A nyomtató- és cséplőbandák helyett a cséplőgép kezelésének szükségletéhez alkalmazkodva új munkástársulások keletkeztek, szakemberek: gépész, fűtő, etető; segédmunkások: kévehányók, szalmahordók, kévevágók, törekesek, zsákolók stb. (→ cséplőbanda). A múlt század végétől a mo.-i agrárszegénység egyik fontos élelemszerző munkalehetőségévé vált a részér vagy napszámbérbe vállalt gépi cséplés. – Irod. Sándor Vilmos: A gabonacséplés gépesítése Magyarországon (Agrártört. Szle., 1962); Varga Gyula: A parasztgazdaság munkaeszközei (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848–1914; szerk. Szabó István, Bp., 1965).