csicsóka (lat. Helianthus tuberosus) | TARTALOM | csigabak |
1. gyűjtögető tevékenységhez tartozik az ehető csiga (lat. Helix pomatia) összeszedése és fogyasztása, amely a parasztság körében a 20. sz.-ban már csak szórványosan fordult elő. Beregben a csigát télen a levelek alól szedik össze, házastól meleg vízbe teszik, s az előbúvó csigákat a vízből kiszedve tejfellel mártásszerű ételnek készítik. Az Ormánságban a század elején a kanászok forró parázson sütötték a csigát. Ismertek csigacsalogató német, szlovák, cseh, szerb stb. gyermek → mondókák; nálunk is általánosan elterjedtek:
Csiga-biga gyere ki, |
Ég a házad ide ki, |
Kapsz tejet, vajat, |
Holnapra is marad. |
A Szilágyságban a cigány és román nők szülési fájdalmak csillapítására fogyasztják a házatlan csigát (lat. Agriolimax agrestis). A csiga paraszti fogyasztására hatott a felsőbb társadalmi rétegek konyhája, ízlése. Tudjuk, hogy Berzsenyi Dániel somogyi birtokán tenyésztette az ehető csigát. (Petőfi Sándornak az olajos csiga kedvenc eledele volt.) Csigakerteket már a görögök és rómaiak ismertek. Spanyolo.-ban, Olaszo.-ban, Svájcban, Franciao.-ban a csiga gyűjtése, ’tenyésztése’ és fogyasztása ma is jelentős. Néhány évtizede export céljából foglalkoznak az ehető csiga gyűjtésével (Győr, Sopron, Eger vidéke). Helyenként a csupasz csigát hasonlóan, mint a németek szekérkenőnek használják elevenen rakva a tengelyre. Irod. K. Mátyus István: Ó- és új diaetetica... (IVI., Pozsony, 17871793); Wildhaber, R.: Schneckenzucht und Schnekkenspeise (Schweizerisches Archiv für Volkskunde, Bd. 46. Basel, 1950). 2. matak: rögzítőeszköz a szénarakománnyal megterhelt szekér ún. lekötő kötelén. Még a század fordulóján is csak egyszerű matak, azaz kis fahorog volt a kötélre hurkolva, amelybe beakadt a kötél visszahajlott vége, később helyébe valóságos csiga került, és azzal húzták meg a kötelet. 3. → forgó játékszer, 4. → spirál, 5. → kerítőhalászat, 6. → dikó, 7. → csigatészta