Aladdin, bűvös lakat, csodalámpa

→ varázsmese. Magyar változatai a → bűvös gyűrű (AaTh 560) mesetípustól csupán bevezető motívumokban térnek el: a hős a → mágikus tárgy (csodalámpa, bűvös lakat) birtokába úgy jut, hogy egy varázsló (kereskedő) megvásárolja őt szüleitől mint 7 éves gyermeket, s leküldi egy barlangba, hogy számára azt felhozza. Aladdin (Lámek) azonban rájön a használatára (egyes változatokban a hegy rácsukódott s ő ott él további 7 évig kígyók társaságában, velük egy kígyókövet nyalva), s hazaviteti magát az anyjához. Aranyláncon csüngő kastélyt és hozzá arany fákkal szegélyezett arany hidat, a fákon éneklő arany madarakkal varázsoltat magának, s feleségül veszi a király leányát. A varázsló tudomást szerez meggazdagodásáról, megjelenik álöltözetben, elcsalja a mágikus tárgyat az asszonytól, és azzal mindnyájukat egy távoli szigetre varázsolja. Aladdin hosszas vándorlás után (v. varázsgyűrűje segítségével) rájuk talál, felesége közreműködésével újra megszerzi a csodás lakatot, visszavarázsolja a palotát, s a varázslót elpusztítja (AaTh 561). A számon tartott 16 magyar változat egy ponyvafüzet (A megbecsülhetetlen lakat az afrikai Xa Xa barlangban. Hat képpel, Bp., 1882. Nyomatja és kiadja Rózsa Kálmán és neje; 1863–98 között három kiadásáról tudunk, de korábbiaknak is kellett lenniük, mert már a század elején feljegyzett Gaál-féle változat is ennek a származéka), ill. az Ezeregyéjszaka ismert meséje jóvoltából meglehetősen egységes képet mutat. Még két ponyvaszöveget ismerünk, de ezeken kívül a rendelkezésünkre álló szövegek tanúsága szerint további írott-nyomtatott források is feltételezhetők. A számos hiedelemmotívummal valószínűvé tett történetnek az írott forrásoktól távol álló, feltehetően a szájhagyományból származó változatairól is tudunk, bár 19–20. sz.-i magyar változatok írásos befolyásoltsága a szokottnál nagyobb. A típus Európa-szerte ismert. A kutatók a perzsa–arab mesevilággal, elsősorban az Ezeregyéjszaka szövegével szokták kapcsolatba hozni, melyet valószínűleg a gyűjtemény francia fordítója, Galland maga gyűjtött Konstantinápolyban v. Szmirnában s fűzött a gyűjteményhez a 18. sz. elején. Ostrup a mesét egyiptomi eredetűnek véli. (→ még: varázsló és tanítványa, a) – Irod. Banó István: Baranyai népmesék (Bp., 1941; UMNGY II.); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Eberhard, W.–Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden, 1954); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Ranke, K.: Schleswig-Holsteinische Volksmärchen (II., Kiel, 1958); Ortutay Gyula–Dégh Linda– Kovács Ágnes: Magyar népmesék (II., Bp., 1960); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Delarue, P.– Tenèze, M. L.: Le conte populaire français (II., Paris, 1964).