csikó

1. húzó, talicskahúzó: a → kubikosok talicskavontató segédmunkása. A munkahajsza fokozódásával került sor alkalmazására, de soha nem vált általánossá: az 1880-as évektől kb. fél évszázadig (hajós rakodómunkán kb. egy, Jugoszláviában kubikmunkán még két évtizeddel tovább) ismerték. Kísérletet tettek ugyan idomított kutyák és póni lovak befogására is, de nem váltak be; a kordézás mindezeket kiszorította. A csikót olyan helyen vették igénybe, ahol meredeken és nagy magasságra kellett a talicskát feltolni. A csikónak külön vontató → hámja volt: egy egyszerű hurok, melynek végéhez vaskampót erősített, és ezt akasztotta a → talicska elején levő húzókarikába. A kaptató elején állt és onnan segített felfelé vontatni a talicskát, esetleg több kubikosnak is. Csikó igénybevétele esetén a talicskát jobban megrakták, a széleire magasítást szereltek. A megerőltető munka komoly kárt okozott a szervezetnek. Az esetek többségében a kubikosok egymásnak segítettek, vagy a járó (talicskaút) többszörös megtörésével és állás (állvány) készítésével igyekeztek a meredekséget kiküszöbölni. Néha 10–14 éves fiúgyermekeket, 12–16 éves leánykákat, esetleg idősebb asszonyt is alkalmaztak húzónak. A családtagok nem kaptak fizetséget; ha idegennek is dolgoztak vagy helybeli húzót fogadtak, a kialkudott napszámot fizették neki. (→ még: fécikés, → konyhamalac) – Irod. Tömörkény István: Péter tanul (Napos tájak, Bp., 1908); Katona Imre: A „csikó”. A kubikusok talicskahúzó segédmunkása (Ethn., 1957). – 2. → csép