csuklya

eredetileg önálló ruhadarab volt, de összeötvöződött különféle ujjas és ujjatlan felsőruhákkal, magyar területen a → szűrrel és a → zekével. Csuklyás szűrt hordtak századunk első felében még a Fekete-Körös völgyében és a szlavóniai Kórógyon is. – A szűr négyszögletes gallérjából is alakíthattak csuklyát eső ellen. Ám az önálló csuklya szabása nem egyezik a négyszögletes galléréval. Az ó-európai, kelta csuklyával szemben az európai öltözetben a 15. sz. végén fellépő négyszögletes gallér nemcsak szabásában független a csuklyától, hanem jóval későbbi is annál. A négyszögletes gallér csuklyaként való alkalmazása másodlagos. Eredetileg a fejet védő, nyakig, vállig vagy combig érő ruhadarab. Az eddigi irodalom ó-európai, kelta ruhadarabnak tartja. Fiú istenüket ábrázolták csuklyában a kelták. A szó a magyar nyelvben latin eredetű. A császárkori Rómában még rabszolgák megkülönböztető viselete volt. A középkorban parasztok, pásztorok, úton vagy vadászaton levők és alázatosságból egyháziak öltöttek fel csuklyát. Magyar területről a Képes Krónikából ismerjük legkorábbi ábrázolását – főrangú egyháziakon és utazó királyokon. 15. sz.-i ábrázolásokon (1450 körül Berzenke és Liptószentandrás, 1480-ból Berki, 1543-ból Csíkménaság) a nem szűrbe öltözött pásztorok ruházatának volt része. Önálló ruhadarabként az erdélyi Mezőségen és Kászonban volt használatos mint pásztoröltözék. – Irod. Egger, R.: Genius cucullatus (Wiener Prähistorische Zeitschrift, Band 19. Festschrift für Rudolf Much, Wien, 1932); Tőkés Béla: A mezőségi magyar viselet (Népr. Ért., 1935); Tőkés Béla: Magyarpalatkai viselet (Ethn., 1938); Gáborján Alice: Adatok a szűr kialakulásához (Ethn., 1970); Nagy Jenő: Öltözet (Kós Károly–Szentimrei Judit–Nagy Jenő: A kászoni székely népművészet, Bukarest, 1972).

Csuklyás szűr eleje (Kórógy, Szlavónia) Bp. Néprajzi Múzeum

Csuklyás szűr eleje (Kórógy, Szlavónia) Bp. Néprajzi Múzeum

Csuklyás szűr háta (Kórógy, Szlavónia) Bp. Néprajzi Múzeum

Csuklyás szűr háta (Kórógy, Szlavónia) Bp. Néprajzi Múzeum