csuklómelegítő | TARTALOM | csuma, csoma, pestises csuma |
eredetileg önálló ruhadarab volt, de összeötvöződött különféle ujjas és ujjatlan felsőruhákkal, magyar területen a → szűrrel és a → zekével. Csuklyás szűrt hordtak századunk első felében még a Fekete-Körös völgyében és a szlavóniai Kórógyon is. A szűr négyszögletes gallérjából is alakíthattak csuklyát eső ellen. Ám az önálló csuklya szabása nem egyezik a négyszögletes galléréval. Az ó-európai, kelta csuklyával szemben az európai öltözetben a 15. sz. végén fellépő négyszögletes gallér nemcsak szabásában független a csuklyától, hanem jóval későbbi is annál. A négyszögletes gallér csuklyaként való alkalmazása másodlagos. Eredetileg a fejet védő, nyakig, vállig vagy combig érő ruhadarab. Az eddigi irodalom ó-európai, kelta ruhadarabnak tartja. Fiú istenüket ábrázolták csuklyában a kelták. A szó a magyar nyelvben latin eredetű. A császárkori Rómában még rabszolgák megkülönböztető viselete volt. A középkorban parasztok, pásztorok, úton vagy vadászaton levők és alázatosságból egyháziak öltöttek fel csuklyát. Magyar területről a Képes Krónikából ismerjük legkorábbi ábrázolását főrangú egyháziakon és utazó királyokon. 15. sz.-i ábrázolásokon (1450 körül Berzenke és Liptószentandrás, 1480-ból Berki, 1543-ból Csíkménaság) a nem szűrbe öltözött pásztorok ruházatának volt része. Önálló ruhadarabként az erdélyi Mezőségen és Kászonban volt használatos mint pásztoröltözék. Irod. Egger, R.: Genius cucullatus (Wiener Prähistorische Zeitschrift, Band 19. Festschrift für Rudolf Much, Wien, 1932); Tőkés Béla: A mezőségi magyar viselet (Népr. Ért., 1935); Tőkés Béla: Magyarpalatkai viselet (Ethn., 1938); Gáborján Alice: Adatok a szűr kialakulásához (Ethn., 1970); Nagy Jenő: Öltözet (Kós KárolySzentimrei JuditNagy Jenő: A kászoni székely népművészet, Bukarest, 1972).