dereglye

elsősorban teherszállításra használt, széles, lapos fenekű, mindkét végén csapott, alacsony építésű vízi jármű. Mérete változó volt, rendszerint a szállítandó teherhez igazodott: 2–4 m széles és 6–8, sőt 20 m hosszú is lehetett. A szállított anyag szerint többféle neve volt: sósdereglye, → lovas dereglye, szénásdereglye, káposztásdereglye, homokosdereglye stb. A dereglyéket fenyődeszkából készítették. Gyakori eset volt, hogy a szállított áru célba érése után maga a dereglye is eladásra került pl. a Vágon az egyszerű építésű káposztásdereglyéket eladták mint deszkaárut. A dereglyéket nagyobbrészt emberi erővel hajtották, dalladzókkal, nagy → evezőkkel eveztek bennük vagy pedig a partról vontatták, mint a fahajókat. De voltak, kivált a Dunán, lóval vontatott dereglyék is; eszerint megkülönböztettek: 4–6–8–10 lovas dereglyéket. (→ még: csónak) – Irod. Kovács János: Szegedi emlékek (Szeged, 1895); Takáts Sándor: Kereskedelmi utak Magyarország és az örökös tartományok között a XVII. században (Magy. Gazdaságtörténeti Szle, 1900); Takáts Sándor: A dunai hajózás a XVI. és a XVII. században (Magy. Gazdaságtörténeti Szle, 1903); Takáts Sándor: Hajóépítők telepítése Magyarországba a 16., 17. és 18. században (Magy. Gazdaságtörténeti Szle, 1904).