ereszalj

a lakóház udvari homlokzata előtt a tetőszék szélének tudatos kiugratásával, meghosszabbításával kialakított nyitott esőmentes tér, amely viszonylag védett közlekedési helyül szolgál, ahol munkát végeznek és raktároznak. Ebben az értelemben szinoním tájnyelvi párjai szerha alja, esztergya, → tornác, → gádor stb. Az ereszalj kiképzésénél a tetőzetet tartó keresztgerendákat meghosszabbították, a falsíkon kívülre kiugratták úgy, hogy a talpszelemen a faltól 60–80 cm-re vagy még messzebb került. Előfordult az is, hogy az egyes szarufákat toldották meg, akár úgy is, hogy a tető síkját megtörték, esésszögét csökkentették, ún. csendesítőt alakítottak ki. Az ereszalj szélén gerendát, gömbfát fektettek végig, s a fal és a fa közötti területet döngölt agyagtapasztással kitöltötték, hogy az udvar szintjénél magasabb legyen, a becsapó eső víze lefusson, ezzel egyben a ház falának szigetelését is javították. Az ereszaljban helyezték el a gabonatartó hombárokat, szuszékokat, ott tárolták zsákokban az elszállításra váró gabonát. Nemritkán az ereszaljban ástak gabonás vermet. Itt volt a helye a mezőről beszállított, de még feldolgozást igénylő terményeknek, növényeknek. Az ereszaljban felfüggesztett rudakon szárították a ruhaneműeket, tároltak különféle felszerelési tárgyakat. Az ereszaljban a gerendák, szarufák, keresztlécek közé vagy a tetőhéjba dugtak be különféle szerszámokat (pl. sarlót).

Ereszalj. Szerszámtárolás az eresz héjazatában (beleszúrva: marokszedő sarló, kéve kötöző fa és szentelt barka) (Súr, Komárom m.)

Falba beépített tartóoszlop és az ollópad kötése, fűrészelt díszítéssel (Acsalag, Győr-Sopron m.)