Erős János, Kilenc

mitikus → mesehős, ill. a tetteiről szóló → hősmese, egyes változataiban hősmese-paródia; mind magyar, mind K-európai változataiban jellegzetes parasztmese. Cselekménye: szegény asszony egyetlen fia (akit kilenc, tizenkilenc beszállásolt katonától szült; kilencedik fia, akit vasból kovácsoltak; akit hét évig szoptatott) rendkívül nagy étvágyú, semmit nem dolgozik, egész nap hammat őröl a suton. Anyja végül dolgozni küldi. A szomszédban segít az építkezésnél, egymaga adogatja fel a tetőfedéshez a gerendákat. Beáll a paphoz (királyhoz, grófhoz, bíróhoz) béresnek. Nem kér fizetést, csak az ennivalóját és azt a jogot, hogy szolgálati ideje leteltével egy pofont (egy fricskát) adhasson gazdájának. Nyolc (tizenegy) társával fáért küldik. Jóval később megy ki, mint társai, a fákat puszta kézzel huzigálja ki a földből, s toronymagas szekeret rak. Ami nem fér a szekérre, azzal eltorlaszolja az utat (vagy egy óriásit piszkít az út közepére, amibe társai szekerestől beleesnek), mindenkinél hamarabb ér haza, s megkapja a megígért jutalmat; vagy amíg rakodik, farkasok és medvék megeszik az ökreit és az ördög kihúzza a tengelyvégszeget; Erős János befogja a farkasokat és a medvéket a járomba, s az ördögnek kell tartania a tengelyt hazáig. Gazdája el akarja pusztítani. Kiküldi az erdőre, hogy hajtsa haza – nem létező – disznócsordáját és vigyen tisztát a kondásnak vagy hajtsa be az ördögökön – nem létező – adósságukat, vagy őrlessen meg csontokat lisztté az ördögök malmában. Erős János vaddisznócsordát hajt haza, s ezzel együtt a csordát kerülgető medvét, amelyre ráhúzta a kondásnak szánt inget, gatyát, Erős János ráijeszt az ördögökre, s azok teljesítik a kívánságát. A disznókat az uraság levágatja, felperzselteti és leküldi Erős Jánost egy százöles kútba, hogy rakja le a vaddisznósonkákat. Egy malomkövet hengeríttet a kút szájához, hogy Erős János ott pusztuljon. Erős János kiemelkedik, s a malomkővel mint kalappal köszön. Gazdája elküldi maga helyett katonának. Háborúban egy szál karóval leveri az egész ellenséges ármádiát. Jutalmul megkapja a királykisasszony kezét s a fele királyságot. Megpattantja gazdája orrát (egy pofont ad neki), az belehal s Erős János lesz helyette a király (AaTh 650A). A mese szerkezete nem merev, a motívumok gyakran felcserélődnek, halmozódnak vagy más hasonlókkal kiegészülnek. („Az ördöngös szolga”: AaTh 1725, → János szolga: AaTh 1000, „A vitéz szőcs”: AaTh 1540 típusok egyes motívumaival). A 25 ismert magyar változat csak legfőbb vázában s a hős testi és lelki vonásait illetően azonos. A változatok legnagyobb része a magyar nyelvterület K-i feléből való, az egyetlen ismert dunántúli változat könyvmese-származéknak látszik. Mind a magyar, mind a K-európai változatok határozottan antifeudális jellegűek. A mese a Kaukázustól Portugáliáig egész Európában elterjedt. Az európai változatanyag különösen gazdag. (→ még: Buli Jankó, → Fehérlófia) – Irod. Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (II., Leipzig, 1913); Nagy Olga–Faragó József: Előbb a tánc, aztán a lakoma. Mezőségi népmesék (Bukarest 1951); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (I., Bp., 1955, UMNGy VIII.); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Bözödi György: Az eszös gyermök. Bözödi népmesék (Bukarest, 1958); Ranke, K.: Schleswig-Holsteinische Volksmärchen (II., Kiel, 1958); Ortutay Gyula–Dégh Linda–Kovács Ágnes: Magyar népmesék (II., Bp., 1960); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961).