Ádám és Éva napja

TARTALOM

Ádám-Éva ének

Ádám-Éva

a népi → emberábrázolás Európa-szerte elterjedt, bár nálunk ritka, egyházi eredetű motívuma. Leggyakoribb a mézeskalács-ütőfákon – ilyen Pozsonyból már a 17. sz.-ból fennmaradt –, ill. később főleg a parasztság számára készült 19. sz.-i → üvegképeken. Előfordul festett ref. templomi mennyezeteken (Tancs, 1676; Mezőkeresztes 1728) és 18. sz.-i bíróbotokon. A fazekas céhemlékeken jelenlétük arra utal, hogy „az első emberpárt is agyagból teremtette az isten”. Legelőször a prágai fazekascéh kapta meg jelvényül (1488); a mo.-i fazekas céhpecséteken a 17. sz.-ban jelenik meg. A maguk számára dolgozó paraszti alkotók munkáin ezzel szemben elszigetelt Ádám-Éva ábrázolása, jóllehet a 18–19. sz. folyamán hímzéseken és faragásokon Európa szinte minden olyan területén jelentkezik, ahol a figurális ábrázolás a népművészetben szokásossá vált. Míg az előbbiekhez a parasztságot ellátó iparosok szolgáltattak előképet, a Kaposkeresztúrról ismert karácsonyi Ádám és Éva kalács eltérő eredetűnek látszik. Ez a D- és Közép-Európában elterjedt ember alakú ünnepi süteményekkel függhet össze, mint amilyen a morva Ádám-Éva-sütemény (→ figurális sütemény). Ádám-Éva ábrázolását, a népköltészetben és a népszokásban → paradicsomjáték, → ember teremtése, → asszony teremtése, → legendaballada. – Irod. Szolnoky Lajos – Morvay Judit: A Néprajzi Múzeum 1961. évi tárgygyűjtése (Népr. Ért., 1962); Fél Edit – Hofer Tamás: Parasztok, pásztorok, betyárok (Bp., 1966); Röhrich, Lutz: Adam und Eva (Stuttgart, 1968); Scheuffler, V.: Das Adam- und Eva-Motiv im böhmischen Töpferhandwerk (Lĕtopis. Jahresschrift des Instituts für sorbische Volksforschung, 1968–69).